–

Életem egyik legnagyobb szerelme két hónapig ostromolt, amíg igent mondtam neki az első randevúra. Hívott telefonon, amit nem vettem fel, és nem hívtam vissza. Majd hívott megint, és kedves üzenetet hagyott, de arra sem reagáltam. Aztán rózsacsokrot küldött. Aztán összefutottunk véletlenül, és megkérdezte, miért nem vettem fel neki a telefont. Azt válaszoltam, van ilyen. Majd még egy virág. Majd még egy vacsorameghívás.

Teltek a hetek, de nem különösebben foglalkoztam vele. Amit kaptam, azt megköszöntem, de leginkább elegánsan kitértem a hívásai és az ajándékai elől. Nem volt udvariatlan, csupán feltett szándéka volt, hogy elcsábít egy randevúra. Valamit ő hamarabb érzett és tudott, mint én. Aztán célba ért: igent mondtam, és az első randevú annyira jól sikerült, hogy onnantól fogva szinte mindennap találkoztunk, és nagyon szerelmesek lettünk egymásba. Markáns, férfias jelenség volt mindig is, aki szerette a nőket, szeretett hódítani, és a kiszemelt hölgy ostromlásától sosem riadt vissza.

De képzeljétek, egyszer sem történt olyan, hogy a fejemet a farkához nyomta volna, pedig beültem mellé az autóba az első randevún. Sőt, tudom, ez sokaknak tök fura, de még a kezemet se rakta a sliccére, sőt a blúzom alatt sem matatott. Sőt, nem szorított a falnak sem. Az első csók eszméletlenül romantikus volt. Már alig vártam, hogy megtörténjen. Majd az első szexet is nagyon vártam.

Aztán közeledett még hozzám olyan férfi is, akitől nem akartam semmit. Bármit tett, egész egyszerűen nem jött be. Képzeljétek, ő sem nyomta a fejemet a farkához, ő sem szorított a falhoz, és nem rakta a kezem a sliccéhez.

Volt szerelmi kapcsolatom egy korábbi főnökömmel. Ő sem úgy udvarolt, hogy behívatott az irodájába, és letepert. Nem fogdosta a meetingeken a térdem, nem próbálta meg átdugni a nyelvét a kávéfőző előtt a teakonyhában. Nem küldözgetett olyan üzeneteket, amikben leírta, hogyan dugna meg, és hogy szopatna le. Hanem – fú, ez most nagyon meglepő lesz – elhívott randevúra. Én pedig igent mondtam, és kapcsolatunk lett.

Ha egy férfi ostromol egy nőt, akkor a következőket csinálja:

– randevúra hív

– virágot küld

– telefonál

– üzenetet ír

– szerenádot ad

– pezsgőt küld az étteremben

– meglep valami édes dologgal

És ha mindezt a közeledést a nő elutasítja, akkor:

– nem szorítja a nőt a falhoz

– nem próbál benyúlni a blúza alá

– nem veri ki előtte a farkát

– nem nyomja a sliccéhez a fejét/kezét

– nem küld neki disznó üzeneteket (disznó üzeneteket lehet küldeni amúgy a feleségednek/barátnődnek/csajodnak/szexpartnerednek, de csak akkor, ha ő is akarja).

Ha pedig ezeket a válogatott bunkóságokat teszi, akkor azt nem ostromlásnak hívjuk, hanem zaklatásnak. Aki meg elmegy a végéig, azt nemi erőszaknak.

Baromi üdvözítő lenne, ha tisztában lennénk ezekkel a fogalmakkal.

Amikor egyszer sétáltam lenge ruhában az egyik szórakozóhely előtt a járdán, és izomból alám nyúlt egy faszi, akkor nem gondoltam azt egy percig sem, hogy ostromolni akar a szerelmével.

Amikor a barátnőmet nem is olyan régen beszorította egy koncerten egy fazon a mosdóba, és elkezdte fogdosni a seggét, akkor a barátnőm se gondolta azt, hogy ez a fazon el akarja hívni randevúra. Egyébként ő csak úgy tudott elmenekülni a szorításból, hogy elkezdett önkívületi állapotban üvölteni, és a férfi megijedt.

De mi van, ha nem ijed meg? Mi van, ha a barátnőm leblokkol, és nem jön ki egy hang sem a torkán? Azt mondjuk majd, hogy ugyan, csak ostromolni próbált?

Én pedig azt mondom, hogy NEM!

A férfiak kedvét nem lehet elvenni az udvarlástól, az ostromlástól, mert egy igazi férfi tudja, mit jelent udvarolni és ostromolni egy nőt. Egy igazi férfinak esze ágában se lesz a #metoo-kampány miatt beijedni, mert egy igazi férfi pontosan tudja, mi a jelentősége ennek az egésznek.

Azt sem szeretném tagadni, hogy feltehetően voltak, vannak és lesznek olyan esetek, amikor a nő visszaél a helyzetével, és indokolatlanul vádol meg valakit. Vannak olyan esetek is, amikor nők az abuzálók. Tudom, hogy a férfiak nehezebben beszélnek arról, ha egy nő zaklatja őket, ezért ezen a területen nagyobb a lappangási idő, vagy sohasem derül ki. De a #metoo- kampány kapcsán rengeteg eset látott napvilágot, rengeteg seb szakadt fel, rengeteg zsarnok lett trónfosztott, és rengeteg olyan férfi története került nyilvánosságra, akit nők bántottak ilyen vagy olyan formában.

Ezzel a kampánnyal elkezdődött egy rettenetesen fontos tisztulási folyamat. Hiszem, az kezdődött el, hogy sokkal jobban figyelünk a másikra, hogy meghalljuk az elnyomottak, kizsigereltek hangját. Legyen az férfi vagy nő.

Szentesi Éva

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Sjale