Behunyom a szemem, és elképzelem, hogy újra tinédzser vagyok. Hogy újra ott találom magam életem legsérülékenyebb és minden szempontból legbizonytalanabb időszakában, amikor még túl keveset tudok a világról és magamról, viszont annál nagyobb befolyással vannak rám különböző behatások. Nem vagyok elégedett a testemmel, túlságosan szépnek sem gondolom magam, nem tudom, mi lesz belőlem, azt se, elég jó vagyok-e ahhoz, hogy szeressenek. És elképzelem közben, hogy olyan emberek közé kerülök, akik a hatalmuk, anyagi státuszuk és koruk folytán visszaélnek velem. Azért mert csak. Mert ők úgy érzik, és megtehetik. 

Mit tud egy tizen-egynéhány éves lány a világról, a hatalmi rendszerekről, a szexről és a kielégíthetetlen szexuális perverziókról? Meglehet, semmit. Mit tud egy kiskorú önmagáról? Ugyanennyit. Azok pedig még rosszabb helyzetben vannak, akik nem kaptak megfelelő érzelmi muníciót a családjuktól, vagy családjuk sincs, netán a családban is akadnak bántalmazók, és a körülmények is nehezek. Mint amilyenek a következő történet áldozatai, pontosabban leginkább túlélői. 

A több évtizeden keresztül működő, kiskorú lányok eltiport testére és lelkére épített szexuális piramisjáték fő gonosza egy dúsgazdag amerikai milliárdos volt, Jeffrey Epstein, illetve még ma is az, hiszen a halálával nem múltak el a bűnei – a nyomát ott viselik magukon ennek az aljas hálózatnak a túlélői. Bár Epstein volt a fő gonosz, és egyedül őt vádolták meg kiskorúak szexuális kizsákmányolásával, a szövetkezet sokkal több elkövetőt rejt. Ezek az elkövetők pedig talán éppen annyira felelősek, mint az, aki tényleges erőszakot követett el a fiatalokon. 

Bár a #metoo botrány főkolomposa Harvey Weinstein lett, Epstein esete messze gyomorforgatóbb, mocskosabb, és jóval nagyobb hatalmú emberek asszisztáltak hozzá, mint a mindenható filmproducer aljasságaihoz. 

A kétes eredetű vagyonnal bíró Epstein a kilencvenes évek elejétől a legmagasabb társadalmi státuszú emberek között mozgott, New York legimpozánsabb helyén volt lakása, továbbá egy privát szigete a Virgin-szigetek területén, egy hatalmas mexikói birtok, egy Palm Beach-i luxusvilla és a többi. A férfi szórakozása feltehetően a kilencvenes évek közepétől kezdve az volt, hogy fiatal, többnyire kiskorú lányokat szervezett be masszázsra, amiért kétszáz dollárt ajánlott alkalmanként. Volt, hogy masszázs közben maszturbált az áldozatai előtt, vagy szexre kényszerítette őket, vagy további lányok beszervezését zsarolta ki belőlük. A ténykedését egy időben a volt barátnője, bizonyos Ghislaine Maxwell is segítette: ő férkőzött a fiatalok bizalmába, hogy aztán szexet kényszerítsen ki tőlük. Volt, hogy ő is részt vett a szexuális tevékenységben, és az ellenük felhozott vádak szerint több ízben segédkezett abban is, hogy néhány lányt más, magas pozíciójú, befolyásos férfiak is használjanak testi vágyaik kielégítésére.

Az áldozatok pontos száma a mai napig nem ismert. Jeffrey Epstein ellen hosszú évek nyomozása után is csak tavaly emeltek vádat, ám elfogása után néhány nappal öngyilkos lett a börtönben a hivatalos tényállás szerint, Gishlaine-nek pedig egyszerűen nyoma veszett, de bizonyos híresztelések szerint a halálos fenyegetések miatt eleve csak testőrökkel képes kimozdulni.

A négyrészes mini-dokumentumsorozat azt a gyomorforgató tevékenységet tárja a szemünk elé, amely évtizedeken zajlott kvázi észrevétlenül, lányok százainak testét és mentális egészségét kizsákmányolva és eltiporva.

És ebben az ügyben olyan nevek merültek még fel Epstein körül, mint Donald Trump, Bill Clinton, Kevin Spacey, II. Erzsébet királynő másodszülött fia, András yorki herceg, vagy Alan Dershowitz sztárügyvéd, aki többek között a híres O. J. Simpson-per egyik védőügyvédje volt. Utóbbi kettőt meg is vádolta az egyik áldozat azzal, hogy szexre kényszerítették még tizennyolc éves kora előtt. András herceg és Dershowitz is tagadja az összes ellene felhozott vádat. A nagyobb port persze a királyi sarj ügye kavarta, hiszen András herceg esetében más szemtanúk is igazolják a szexuális együttlétet, illetve az áldozatot igazolja egy közös fotó is, amelyen nem mellékesen Gishlaine is ott mosolyog. A felvételt a herceg nemes egyszerűséggel hamisnak nevezi, majd egy kínosan magyarázkodós BBC-interjúban azt nyilatkozza, nem emlékszik sem a képre, sem arra, hogy valaha találkozott volna az őt vádló nővel. 

Bár Bill Clinton ellen nem merültek fel konkrét vádak, a volt elnök mégis tagadja, hogy járt Epstein magánszigetén, hiába készült fotó róla, és hiába látta szemtanú, illetve hiába igazolja számos repülési napló azt, hogy huszonhatszor utazott Epstein szeparált birtokára, amit a köznyelv Pedofil- vagy Orgia-szigetnek nevez. 

Fontos megjegyezni, hogy a sorozatot még Epstein halála előtt kezdték forgatni, és csak közben derült fény arra, hogy a bűnökben  legalább annyira felelős  Ghislaine is, bár a produkció hiányossága, hogy rá nem fókuszál eléggé. Illetve azokra sem, akik részt vettek a kiskorúak kihasználásában, vagy akik a hatóság nevében vádalkut kötöttek a kétezres évek közepén a milliárdossal, csak azért, mert mindenhová elért a keze, például a Palm Beach-i rendőrségre és az FBI-hoz is.

A hatalmával pedig nemcsak fenyegetőzött, hanem rendszeresen vissza is élt: zsarolt és bosszút állt, ha valami nem úgy történt, ahogy az érdekei diktálták. 

Így történhetett meg, hogy a kétezres években már folyt ellene nyomozás, de végül szexuális erőszakért nem ítélték el, mert az Egyesült Államok talán legocsmányabb vádalkuja nyomán csak prostitúció elősegítéséért kapott tizennyolc hónap börtönbüntetést, amelyből tizenhármat töltött le. Azt is úgy, hogy közben mindennap távozhatott a börtönből tizenkét órára. Később házi őrizetben is rendszeresen szabályt szegett – le is bukott, de nem vonták felelősségre.

A sorozatban is kimondják: Epsteinre más törvények vonatkoztak. Megfoghatatlan volt. 

Végül majdnem huszonöt évvel az első, rendőrségen jelentett zaklatási ügye után tavaly nyáron tartóztatták le egy repülőtéren, ahová a magángépével érkezett. A történet innentől több lehetséges konteóelméletet rejt magában, mint egy teljes X-akták-évad.

Epstein két nappal a letartóztatása előtt az egész vagyonát egy Virgin-szigeteki alapítvány számlájára utalta. Majd a bíróság úgy döntött, hogy tetemes óvadék ellenében sem védekezhet szabadlábon. A börtönben várta tehát az igazságszolgáltatást, de előreláthatóan is legalább negyvenöt évet szabtak volna ki rá. Végül 2019 augusztusában öngyilkosságot követett el a börtönben: az emeletes ágyra rögzített lepedővel akasztotta fel magát. Legalábbis minden jel öngyilkosságra mutatott, de ekörül is sok a gyanús elem. A cellatársát egy nappal korábban szállították át egy másik cellába, és a helyhiánnyal küszködő börtönben valamiért nem tettek be mellé másik rabot. Véletlenül a kamerafelvételek is megsemmisültek az öngyilkosság éjjeléről, és a két őr sem volt a helyén, akinek folyamatosan figyelnie kellett volna őt. A halottkém is megszólal a sorozatban, aki szerint a nyelvcsont olyan helyeken tört el, amit nagyon kis eséllyel okozhat öngyilkosság. 

Túl sok véletlen egybeesés, túl sok hiba egy olyan ügyben, amire az egész világ felkapta a fejét. Éppen egy ilyen ügyben hibáznának ekkorát? A legmegalapozottabb elmélet szerint meggyilkolták, hiszen a befolyásos emberekből álló kapcsolati hálója bőven zsarolható volt azokkal a dolgokkal, amiket a feltételezések szerint elkövettek. De van olyan elmélet is, amely szerint halált színlelve juttatták ki a börtönből, és azóta is vígan él valahol, feltehetően egy plasztikai sebész áldásos munkájának hála felismerhetetlenül.

Hogy Epstein halála vagy állítólagos öngyilkossága miért probléma, arra az ügy túlélői adnak választ: nincs felelősségre vonás, nincs feloldozás.

Még az a minimális elégtétel sem, amit egy ilyen hosszú perekkel elhúzódó ügy végén kaphat az ember. Az pedig, hogy a vagyonát egy alapítványi számlára utalta, azt sugallja: kapjátok be, semmibe veszlek titeket, tőlem nem kaptok kárpótlásként egy árva vasat sem. 

A dokumentum legszemléletesebb pillanata Epstein jellemét illetően az volt, amikor az egyik áldozat vallomását – amiben arról beszél, milyen volt az elkövető hímvesszője – felolvassák neki a kihallgatáson. A nem túl hízelgő leírást hallva az addig pókerarcú, totális közönnyel könyöklő milliárdos és pedofil bántalmazó olyan ideges lesz, hogy feláll, és kivonul a teremből. 

Persze azt a több száz, talán ezer lányt, akik ma körülbelül egykorúak velem, ez nem vigasztalja. És talán semmi nem is fogja. Az arcuk úgy van előttem a tinédzserkori képeikről, mint egy olyan bántalmazó közeg tanúié, ahová csak a legbefolyásosabbaknak van bejárásuk. Talán nem is baj, mert a legtöbb embernek amúgy is felfordul tőle a gyomra.

Szentesi Éva