„Azt szeretnénk, ha egy nagy ember a bíróságon kimondaná, hogy ez tényleg megtörtént” – Egy évvel ezelőtt robbant ki a bicskei gyermekotthonban a szexuális zaklatás botránya
Egy év alatt a vádemelésig jutott el a bicskei gyermekotthon igazgatójának szexuális zaklatási ügye. 2016 augusztusában az RTL Klub Házon kívül című műsorában hallott a nagyközönség először arról, hogy V. János több gyereket is zaklathatott, éveken, sőt, talán évtizedeken át. Az igazgató előzetes letartóztatásban van, Bicskén viszont sokan a mai napig nem hiszik, hogy tényleg elkövethette azokat a szörnyűségeket, hiszen „olyan jó ember”. Vajon mi történt azóta azokkal a fiúkkal, akik először meséltek a történtekről kamerák előtt? Min mentek keresztül az elmúlt egy évben, hogyan sikerült (sikerült-e) szembenézniük és feldolgozniuk azt, ami gyerekkorukban történt velük? És mit várnak a pertől? Erről beszélgetett egyikükkel, Pop Mert Juliánnal és az ügyet feltáró riporterrel, Moskovics Judittal Zimre Zsuzsa.
–
Az előzmények
„A Fejér Megyei Főügyészség folytatólagosan megvalósított, nevelése, felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt vádat emelt a Bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon vezetőjével szemben."
A fönti mondat az ügyészség 2017. augusztus végén megjelent közleményében olvasható. A folytatásból kiderül, hogy a gyermekotthon vezetője, V. János 2004 és 2016 között a gyerekotthon kiskorú lakóival „szexuális cselekményt végzett”, illetve megkísérelte őket „szexuális cselekmény végzésére rábírni”. Az igazgató az ügyészség szerint tíz gyerek sérelmére követte el a bűncselekményeket. Ez alapján vádat emeltek az otthon egyik nevelője ellen is, 14 év alatti gyermek ellen elkövetett szexuális visszaélés bűntette és kiskorú veszélyeztetése miatt. Az ügyészség szabadságvesztést javasol mindkettejük ellen, illetve a gyerekotthon vezetőjének letartóztatását javasolta fenntartani.
V. János legfiatalabb áldozata tízéves volt.
Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt az RTL Klub Házon kívül című műsora riportot közölt a bicskei gyermekotthonban történtekről, nem sokkal azután, hogy az egyik ott lakó fiú a vonat elé vetette magát. V. Jánost két hét múlva letartóztatták, és azóta is előzetesben várja a tárgyalás kezdetét.
V. János Bicske megbecsült polgára. 26 éven át vezette az otthont, szolgálati lakása is ott van. Az igazgató a város díszpolgára, az oktatási és egészségügyi bizottságában dolgozott. 2015-ben Bárczy István-díjjal ismerték el „az állami gondoskodásban élők megsegítésében, a gyermekvédelmi szakellátás minőségi átalakításában végzett fáradhatatlan, gyermekközpontú vezetői munkája elismeréseként.” Aztán 2016-ban Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntették ki.
2011-ben indított ellene eljárást először a rendőrség. Ám az a nyomozás lezárult, nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése. Az üggyel foglalkozott az ombudsmani hivatal is, dr. Szabó Máté, az alapvető jogok akkori biztosa több visszásságot is feltárt az intézetben. A Házon kívül riportja után hét hónappal, 2017. márciusában aztán újabb jelentés készült, melyben az ombudsman egyebek mellett azt írta, hogy „a gyermekek jogtudatosítását növelni szükséges, ezért azt kéri, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma Integrált Jogvédelmi Szolgálatának gyermekjogi kiadványai jussanak el hozzájuk, illetve a Jogvédelmi Szakszolgálat által szervezett jogtudatosítási programokon lehetőség szerint minden gyerekvédelmi szakellátásban élő gyerek részt vehessen.” Vagyis: tanítsák meg a bicskei otthon lakóit- és más gyermekotthonban nevelkedő gyerekeket is a saját jogaikra.
V. János éveken, tán évtizedeken át zaklatta szexuálisan a rábízott gyerekeket.
Bűncselekmény hiányában
Juliánnal és Judittal a Tabánban találkozunk. Miközben beszélgetünk, mellettünk két kamasz srác zenét hallgat. Én pedig sokkolva hallgatom a szinte érzelemmentes mondatokat, miközben elsuhannak mellettünk az autók. Julián mindössze 13 éves volt, amikor János bácsi először kényszerítette orális szexre, és ez majdnem öt éven át folytatódott, amíg a fiú el nem érte a nagykorúságot, és távozott az intézményből.
„Az orális szex sztenderd dolog volt, de lehet gyanítani, hogy több is történt srácokkal. Van egy fiú, aki állandóan János bácsi mellett volt, és korábban arról beszélt, hogy az igazgató őt is csak simogatta. De én úgy gondolom, hogy ővele ocsmányabb dolgokat tudott megtenni mert a többiekhez képest sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben volt” – mondja Julián, majd halkan mesél tovább: „2000-3000 forint volt a fizetség. Biztos voltam benne, hogy a fent említett srác is sértett, és vele sokkal gusztustalanabb dolgokat tudott megtenni, mint bárki mással.”
A történet még 2011-re nyúlik vissza, amikor már előkerültek a vádak, de – bár az igazgatót hivatalosan kényszerszabadságra küldték – továbbra is ott lakott az intézetben. Naponta találkozott az ellene tanúskodókkal, és hiába volt videófelvétel is a vallomásokról, a nyomozást végül bűncselekmény hiányában lezárták.
Julián azt mondja, ezzel szemben most a rendőrök maximálisan támogatóak voltak, „végig akarták az ügy sikerét, és az elejétől fogva úgy éreztük, hogy hisznek nekünk. Most azért mentünk először ügyvéddel a rendőrségre, mert a 2011-es ügyet bűncselekmény hiányában felmentéssel lezárták. Akkor és ott olyan gyerekekhez irányították a rendőrség és a gyámhatóság embereit, akikről tudták, hogy nem érintettek, így nem is beszéltek. Ráadásul a volt igazgató ismert ember Bicskén. Rendszeresen ebédelt együtt a rendőrkapitánnyal is, és sokak ügyét ő sikálta el” – teszi hozzá a fiú.
Mindenki „János bácsi”-ja
Az ügyet a nyilvánosság elé vivő tévériporter, Moskovics Judit szerint fontos hangsúlyozni, hogy az igazgató sok jó dolgot is tett a gyerekekért. Az érintettek között is van olyan, aki a mai napig azt mondja, hogy szereti. Akik pedig nem éltek át zaklatást, azok egy nagyon jó emberre emlékeznek, olyasvalakire, aki megérti őket, aki segít, aki mindig ad egy kis csokit, süteményt, ha marad, akihez be lehet menni. A bicskeiek is egy áldozatos, jó emberre emlékeznek, aki az egész életét a gyerekeknek és az embereknek áldozza.
A 2011-es, felmentéssel végződő ügy előtt tehát nem indult vizsgálat, pedig – annak ellenére, hogy sokan kifejezetten jó embernek tartják – már akkor terjedtek pletykák róla. De Bicske a hazai gyerekotthonok közül kifejezetten jó helynek számított, mindenki oda akart bekerülni - Julián szerint. Az intézetben nagyon sokan dolgoztak. Legalább 80-100 felnőtt tudhatta, mi történt.
„Volt, aki furcsállta, de senki nem mert szólni, mert János állt a hierarchia tetején. Mindenki tőle függött, mindenről tudott. Minden stikliről.
Tudta, hogy az egyik nevelő minden este hazaviszi a vacsorát, vagy levesz valamennyit az adományból, de nem szólt róla, mert biztos volt benne, hogy akkor ők sem fognak szólni” – részletezte a hallgatás okát az újságíró.
És, hogy milyen valójában János, az igazgató, mindenki „János bácsi”-ja?
„Megnyerő, olyan, akivel beszélsz két mondatot, és elkezdesz benne bízni” – meséli Julián. „Mi láttuk őt, ahogy olyanokkal beszélget, akik nem ismerik, mindenkinek mosolyt csalt az arcára. Nem irritáló, már-már inkább nyájasnak tűnik. Egy egyszerű, szerény ember, aki nem költött az öltözködésre, szolid, vallásos, aki ott ült vasárnap a templomban. Élettársa, párkapcsolata, ha volt is, senki nem látta az intézetben, ahol a szolgálati lakása volt. De mi ismertük a sötétebbik oldalát.”
Julián nem igazán érti, miért nem vette igazán komolyan a gyerekvédelem a 2011-es vádakat, és miért csak tessék-lássék jártak utánuk. Molnár László, a Fővárosi Módszertani Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) akkori igazgatója anno belső vizsgálatot indított az ügyben, és a gyámügyi tanácsadókat is leküldték, hogy kérdezzék ki a gyerekeket. Juliánt nem lepte meg, hogy akkor senki nem mesélt az idegen felnőtteknek arról, ami velük történt.
Fenyegetés, kitiltás
A most 23 éves fiatalember öt éven át „élvezte” az igazgató figyelmét. És a 18. születésnapja után egy nappal távozott az otthonból.
„János már egy évvel előtte mondta, hogy ha betöltöm a 18-at, mennem kell. Zsarolni nem mert, de próbált fenyegetni. Tán az volt a célja, hogy átforduljon bennem valami, és ott akarjak maradni, hogy azt mondjam neki: maradok, és csinálom, amit mondasz. De én már 17 évesen világosan a tudtára adtam, hogy el fogok menni. Miután kikerültem, Bicskén kezdtem el élni, visszajártam a „gyeri”-be. Kialakult nálam az intézményfüggőség, úgy gondoltam, a tetteimnek nincsenek következményei, és pont ezért vágytam oda vissza: mert úgy éreztem, ott megtehetek bármit következmények nélkül” – folytatja történetét.
Egy idő után aztán kitiltották az otthonból a túlkoros fiút, és rendőrt hívtak rá, ha meglátták bent. Ezzel egyébként nem volt egyedül. Aki onnan elment, azt kitiltották. Julián szerint ennek oka elsősorban a félelem volt; V. János tartott tőle, hogy a külvilág rajtuk keresztül beszivárog az ő, és a srácok titkos életébe.
„Dac is lehetett benne, megbántódott szerintem” – mondja a fiú. „Én találkoztam vele néha bent, és vicces, hogy ő maga nem hívott rám rendőrt, pedig ő adta ki az ukázt, hogy szóljanak a rendőröknek, ha meglátnak az otthonban.”
Julián évekig hallgatott, végül 22 évesen, tavaly fordult a rendőrséghez,miután egy barátja, akinek a fiúk szerint szintén kapcsolata lehetett az igazgatóval - öngyilkos lett.
Egészen kiskorától tudta, hogy nem normális, ami vele történik, de nem tudott vele mit kezdeni. „Ha hallok egy ilyen történetet, akkor az tök felkavaró számomra" – néz rám, és én csak bólogatni tudok.
Julián kálváriája
Julián sokáig nem akart felnőtté válni. 2014-ig élt Bicskén, aztán Pécsre, majd Budapestre került.
„Ráálltam a biofűre, ami nagyon levitt, és azon kaptam magam, hogy egy szobában vagyok egyedül. Mindenkit ellöktem magamtól. Ekkor felkerestem az egyik igazgatóhelyettest, aki segített Pécsváradra eljutni egy rehabra. Három hónapot voltam ott, utána Pécsett kezdtem új életet, rövid időn belül lett saját albérlet, munka, iskola is."
Az abúzusról sem beszélt, nem is nagyon volt kivel. Börtönkórházban született, édesanyját nem ismeri, bár azt mondja, egyszer felkeresi. Egészen korán találkozott egy nővel, aki egy bölcsődében dolgozott, és szoros viszony alakult ki köztük. A nő örökbe is akarta fogadni Juliánt, utánaköltözött Bicskére, és nagyon sok mindent megtett, nevelőszülői tanfolyamra is járt, küzdött a fiúért. De végül V. János, aki Julián törvényes gyámja volt, nemet mondott, mert túl „gyengekezűnek” tartotta a nőt. Így Julián maradt ahol volt.
Sokan csupán akkor lélegeztek fel, amikor bilincsben vitték el az egykori igazgatót, és csak utána mertek beszélni arról, ami velük történt.
Terápia és feloldozás
Julián most a perre készül, apró lépésekben halad a feldolgozás.
„Még nem vagyok kész arra, hogy belemenjek egy mély önvizsgálatba, előbb egy csomó mindent el kéne dobni” – mondja. „Ha majd lezárul az ügy, mindenféleképpen keresek szakembert. De most az ügybe szeretném fektetni az energiáimat.
Egy éve, amikor beleálltam ebbe, kimondatlan fogadalmat tettem, hogy ha vége lesz a pernek, utána foglalkozom magammal.
Ezután majd mindenkinek kell segítség, köztük nekem is, ez tervben is van, és kaptunk is sok megkeresést, de most nem tudok annyi energiát belefektetni, amire szükség lenne. Lehet, hogy ez tök jó kifogásnak tűnik, de nem hiszem, hogy az” – vázolja az előtte álló időszakot.
„Azt szeretnénk, ha a bíró kimondaná mindenki előtt, hogy ezek a dolgok megtörténtek. Nekünk nem hitte el senki, nem hallgatott meg minket senki, olyan volt, mintha ez csak a saját valóságuk lenne. Amíg egy nagy ember a bíróságon ki nem mondja, hogy ez maga a valóság, addig mi egy ideiglenes állapotban érezzük magukat. Ha ez megvan, akkor meg kell próbálni olyan életet élni, amit elképzeltünk magunknak.”
Julián hajlandó szembenézni egykori igazgatójával is, ha szükség lenne rá.
„Elégtétel lenne, hogyha olvasni tudnék a szemében, de nem ez motivál.” És, hogy vár-e bocsánatkérést? Juliánt meglepné, ha a volt igazgató bocsánatot kérne, mert szerinte ezzel beismerné, hogy elkövette a dolgokat. „János roppant nárcisztikus személy, akinek elvették a játékszereit. Haragszik ránk, az biztos, az biztos, hogy fő a levében” – mondja, majd hozzáteszi:
„Egyszer megkérdeztem tőle, hogy »maga szerint normális az, amit velünk tett?« Rám nézett, az arcán ott volt a gúnyos, cinikus mosoly, és azt mondta: »ti mentetek bele«.”
Még így is sok olyan ember él Bicskén, aki nem hiszi el, hogy tényleg megtörtént a szexuális zaklatás. Hisz „János bácsi jó ember”.
Feltehetően részben az RTL Klub riportjának hatására is, 2018-ban várhatóan változik a gyermekvédelmi törvény több része, köztük a vezetőkre vonatkozó is. Ebben előírják majd az alkalmasság vizsgálatát, és a jövőben a kinevezésnél a fenntartónak kell meggyőződnie az érintett személy vezetői alkalmasságáról.
Az más kérdés, hogy Julián és társai traumáján ez már semmit nem változtat.
Fotó: RTL Klub
Zimre Zsuzsa
Dr. Gyurkó Szilvia tavalyi, Egy pedofil sztorija, és ami mögötte van – Egy gyerekvédelmi szakember szokatlanul személyes írása című cikke az ügyről ITT olvasható. A Házon kívül műsora ma, szerdán 23.45-kor kezdődik, és ezzel az üggyel is foglalkozik. Többen is mesélnek majd benne a velük történtekről.