– 

Bevallom, néha parkolok mozgássérülteknek fenntartott helyeken – főleg akkor, ha a gyerekekkel vagyok. Arra viszont figyelek, hogy ne álljak be az utolsó szabadon lévő helyre. Az legyen azoké, akik jobban rászorulnak.

A múltkor a hipermarketnél a hat helyből hat volt üres, beparkoltam hát a legtávolabbiba. Pont akkor haladt el mellettem egy fiatalember hétmérföldes léptekkel, amikor kiléptem a kocsiból. Nem lehetett nem észrevenni, ahogy ránézett a szélvédőmre, és kereste a mozgássérült kártyát. „Ez igen!” – mondta hangosan, mély megvetéssel a hangjában, majd sietett tovább.

Visszabújtam a kocsiba. Kitettem a kártyát. Már nem tudtam neki elmondani, hogy azért, mert nem látta a kártyát, a tény az tény: mozgásomban korlátozottabb vagyok, mint ő. És lelkiekben is. Ugyebár, mit látott? Kiszáll a kocsiból egy stílusosan csinos, vonzó, szexi, jó lábú nő (azért legyünk tényszerűek!) egy mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen álló kocsiból. 

Szívem szerint utánakiáltottam volna, hogy nekiadom a kártyám boldogan. Cserébe viszont kérnék tőle egy szívességet: szerezzen nekem egy bal kezet. Akkor végre tudnék tapsolni a lányom fellépésén

Végre táncolhatnék a kollégáimmal a közös bulikon, nem érdekelne, hogy megbámulnak-e.

Végre elhinném, hogy egy férfi azért néz az utcán, mert csinos vagyok, nem pedig a hiányzó kezem miatt.

Végre nem súgnának össze mögöttem a suliban a gyerekek, hogy „láttad a kezét?”.

Végre le tudnám borotválni a jobb hónaljamat is.

Végre megnöveszthetném a hajamat, mert be tudnám copfozni, besütni, kivasalni, befonni, becsatolni.

Végre lehetne szép, díszes műkörmöm.

Végre nem szorulna össze a gyomrom, amikor meglátom az aszimmetrikus árnyékomat, tükörképemet.

Végre nem kéne látnom mások szemben a „szegééény, mi történhetett vajon, hogy lehet így élni?” megjegyzéseket.

Végre befonhatnám a lányom haját.

Végre nem fagyna hólyagosra télen, és nem sülne pattanásosra nyáron a bal karom a szilikon protézisben.

Végre mindkét gyerekem kezét foghatnám egyszerre.

Végre hordhatnék órát, és magam is bekapcsolhatnám a karkötőmet.

Végre jógázhatnék.

Végre önfeledten csápolhatnék egy koncerten. 

Végre elfogadhatnám önmagam. 

Ezért szívesen odaadom a mozgássérült kártyám bárkinek.

És még bármi mást is.

 

Nagy Gabi

 

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/MarcBruxelle