Mire gondol a nő? – Szentesi és Fiala randizni indult
A világegyetem egyik legnagyobb rejtélye – a fekete lyukak kialakulásán és az öngyulladáson kívül – egy még kínzóbb és homályosabb talány: vajon mire gondol a nő? Mi jár a fejében az első randi során? Nos, a WMN mindennek utánajárt, ráadásul olyan magasra tette a lécet, hogy nem is egy, hanem rögtön két nő fejébe enged bepillantást. Miután Szentesi és Fiala a múlt héten megegyeztek abban, hogy egymással töltik a Valentin-napot, kedd este tető alá is hozták a randit. Így történt.
–
Fiala – otthon készülődve
A Szentesi mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki, mondjuk, az ő külcsínyével – baszki – nem is nehéz, még egy szutykos ólajtó is jól áll rajta. Szóval csinire kipattintanom magam, még a hajamat is bebodorítom, pedig azt nem szoktam bárkinek. Sminkelés közben meglepődve konstatálom, hogy kicsit izgulok. Vajon fogok neki tetszeni? Kellemesen telik majd az este? Mennyire kell ilyenkor „romiba” tolni?! Mégiscsak Valentin-nap van... Remélem, nem várja el tőlem, hogy egy pezsgőspohárba pottyantott gyűrűvel kérjem meg a kezét, féltérdre ereszkedve... – nézek végig az ékszeres dobozomon és a szűk ruhámon. Azért a biztonság kedvéért zsebre vágok egy bizsut, ki tudja, mit hoz még az éjjel?
Szentesi – otthon készülődve
A biztonság kedvéért azért még útban hazafelé veszek magamnak valami új ruhát, mert a szekrényben lévők mind unalmasak, meg már mindegyik volt rajtam, mégsem mehetek egy randira ugyanabban a ruhában, amiben már legalább egyszer (lehet, hogy többször is, te jó isten!) lefotóztak. Persze... tuti, ami fix, azért kirámolom a szekrényemet, hátha akad valami új, soha nem viselt darab. De nincs, meg ez se áll jól, túl kövér vagyok, nincs hozzá cipőm, nem tudok magas sarkút felvenni, nem lesz időm a sminkre, a picsába, már nem érek oda, írok a B.-nak, hogy legyen inkább fél nyolc.
Fiala – útban odafelé
Felesleges volt izgulnom, alig lépek ki a bejárati ajtón, már csörög a telefonom. Hogy be van sózva ez a csaj! Azt firtatja türelmetlenkedve, hogy merre járok, pedig még jó fél óra van a találkánkig. Kegyesen beleegyezem, hogy már félúton is összefuthatunk.
Szentesi – útban odafelé
Természetesen az a ruha lett jó, amit elsőre kigondoltam, így fél órával korábban elkészültem. Most várhatok rá a hidegben.
Fiala – az étteremben
A KIOSK-ban már ezerrel pörög a Valentin-napi hangulat, élő zongoraszó mellett egy szőke énekesnő danolászik – nem mérem nagyon végig, mégiscsak első randi, igyekszem viselkedni. Amint leülünk, rájövök, miért is olyan klassz csajokkal randizni: nincs bénázás a kabátok lesegítésével, a szék udvariaskodó kihúzgálásával... vagy arra, hogy összehangoljuk az italválasztásainkat. Sallangmentes kényelemben üldögélek, és a vörösboromat szopogatom, amikor megérkezik a szpesöl edisön Valentin-napi menü előétele: sült articsóka párolt édes köménnyel és füstölt mandulával. Annyira kurva jó, hogy mire a másodperc töredéke alatt betolom az arcomba, leomlik rólam minden viselkedés és manír, és már azt nézegetem mohó tekintettel, vajon az Évi megeszi-e a saját adagját, vagy rázabrálhatok a tányérjára. De, baszki, megeszi... Sebaj, már jön is a spenótos rizottó ördöghallal és kecskesajttal, és hogy szomjan ne haljak, még egy pohár bor. A lábam kellemes bizsergésbe kezd, a szemem ábrándoktól elhomályosulva pillantgat Évi tányérja felé Évire.
Úgy tűnik, piszok gyorsan párolog a KIOSK-ban minden folyadék, még szerencse, hogy a kacsaduo-tálamhoz kapok egy újabb pohár bort, nem fogok szomjan halni, hurrá! Közben fantasztikusakat beszélgetünk, hihetetlen, állapítom meg egy pohár pezsgő felfelé szálló buborékjaiba bámulva, milyen mélyen szántó gondolatai vannak ennek az Évának. Azt most így nem tudom felidézni, hogy pontosan milyen gondolatok is ezek, de nagyon mély érzésűnek tűnnek, az biztos.
Szentesi – az étteremben
Na, nézzük, mi a felhozatal. Vannak-e szingli pasik? Naná, hogy vannak, Valentin-napon ne lennének? A zongora mellett ül egy hetyke barna, karizmatikus, vonzó. Mindjárt rákacsintok, és meginvitálom az asztalunkhoz, amíg Fiala a tányérjával van elfoglalva. Isteniek az ételek, de én nem bírok ennyit enni. A hétfői Hello, WMN! esten azt a zöld overált akarom felvenni, ami a régi méretem, és nem, nem ehetek ennyit. Ez rengeteg kaja. De a koktélok isteniek, és hopp, az egyikben egy jégbe fagyasztott rózsa olvad. Micsoda bravúr! Helyes a zongorista is. Mit is mondott a Borcsa, mikorra kell hazamenni?
Fiala – hazafelé
Nehéz kivonni magunkat a Valentin-nap nyálas romantikája alól, hazafelé menet még a fiatal taxisofőr csávóval is a szerelemről diskurálunk nagy vihogva. Mire kiteszem az Évát otthon, meg is csömörlök ennyi csöpögősségtől, úgyhogy gyorsan témát váltok, és mire hazaérek, megszervezek magamnak egy gyors disznóvágást is.
Szentesi – hazafelé
Jaj, de fáradt vagyok. Nem baj, ha hazaérek, gyorsan letöltöm a Tindert, és csetelek valami szemrevaló legénnyel. Megjött a kedvem ettől a szerelmetes ünneptől.
Fiala – másnap
Azért mégiscsak kellemes este volt ez a Szentesivel...
Szentesi másnap
Holnap randizom. Egy férfival.
Szentesi Éva és Fiala Borcsa
És, hogy ez az egész hogy kezdődött? Hát, valahogy... ÍGY.
A képek a szerzők tulajdonában vannak