– 

Szervusz, Szellő. Először észre sem vettelek, úgy libbentél be, olyan könnyedén, frissen, jelentéktelenül a kitárt ablakon keresztül. És a huzattól, amit okoztál, egy pillanat alatt összedőlt a kártyavár, amit fáradságos munkával építettem. Persze, hiszen sebezhető, törékeny, érzékeny tákolmány volt, mint minden kapcsolat. Talán ha te nem jössz, akkor is romokban hevert volna egy idő után. De az is lehet, hogy megerősödött volna, ahogy tette azt számtalanszor az elmúlt két évtized során. Ki tudja...? Már soha nem fog kiderülni, mi lett volna, ha...

Mert te felbukkantál, és minden lap, amit eddig egymásra rakosgattam, menthetetlenül összeomlott.

A pakli nagy része most az asztalon hever, már csak egy kártya van, ami még a levegőben libeg. Talán azt hiszi, repül, talán örül, hogy végre szabadon szárnyalhat. Pedig az is le fog esni, csak idő kérdése. Előbb-utóbb minden lap leesik. A Szívkirálynő az asztal lapján fekve szétfeszíti magát, csücskeivel szorosan fogja a két Bubit. Nehogy lerepüljenek a földre.

Szervusz, Szellő. Nem kérdezem meg, hogy vagy, gondolom, most éppen nagyszerűen. Megittasodva a nem remélt diadaltól. Megszédülve a valóságtól, hogy végre egyszer bevált az annyiszor bevetett olcsó trükk, a szende pillantás, a csodáló tekintet, a szempilla-rebegtetés. Fürdőzöl a sikerélményben, a figyelemben, a szerelemben. Végre van egy pasi, aki csak a tiéd, egészen az. Szokatlan érzés lehet ez neked, hiszen úgy tudom, te eddig leginkább mások férjére hajtottál. Sikertelenül.

Tudod, én is szoktam turkálóba járni, nem derogál second-hand ruhákat viselni, ezzel együtt azért van pár dolog, amiből szeretek nem használtat beszerezni. Nem fogom más levetett bugyogóját, hajkeféjét vagy ne adj' isten tamponját használni. És pasikból is szeretek sajátra szert tenni. Nézd csak, az az igazság, hogy sokkal nagyobb kihívás egy egyedülálló férfi fejét elcsavarni, mint ráfonódni a céges bulin egy több éve házasságban élő pasira. De úgy tűnik, te csak ennyit tudsz: mint egy hiéna, levadászod a csordától leszakadó beteg vagy öregedő állatokat. Legutóbb az oviban találkoztam olyan lányokkal, akiknek mindig az tetszett meg, ami a másik kezében volt. Hát, úgy tűnik, van, aki sohasem növi ki ezt a mentalitást.

De tudod, mit? Az enyémet elszedted, úgyhogy most már nyugodtan meg is tarthatod. Mostantól az egész a tiéd, nem kell rajta osztozkodnunk, ahogy tettük azt hónapokig, csak épp úgy, hogy én nem tudtam róla. Az egész a tied lehet, szőröstül-bőröstül, jóban-rosszban, boldogságban-szomorúságban, gazdagságban-szegénységben, betegségben-egészségben. Kérlek, használd okosan, élj a lehetőséggel bölcsen. És legyen annyi zsiványbecsület benned, hogy nem libbensz tova az első akadálynál. Hogy nem futamodsz meg a feladattól, amivel egy egész férfi és egy komplett kapcsolat jár.

Tudod, én ezt az embert tényleg nagyon szerettem, így adom hát tovább neked. Használd egészséggel, és kérlek, te is szeresd... tiszta szívvel, mindenestül. A tiéd.

A Szívkirály még a levegőben billeg. Alig legyintette meg az összeomló kártyavár okozta huzat. Élvezi a hirtelen rátört szabadságot, a kötetlenséget, a repülést. De rá is hat a gravitáció, előbb vagy utóbb óhatatlanul lepottyan a földre. És akkor onnan már neked kell felemelni. Kívánom, hogy megtaláld magadban az erőt ehhez. Mert rombolni sokkal könnyebb, mint építeni. És most fel kell nőnöd a feladathoz. Innentől ez már a te felelősséged.

Fekete Olga

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/ amoklv