Önmagában a jó szex nem jelenti azt, hogy a párkapcsolat is jól működik

–

Arról, hol van a szex helye az életünkben, mi mindent jelent az intim együttlét

Egy kutatás szerint több mint kétszázféle különböző indokkal kezdünk szexuális aktusba. Már önmagában ez a rengeteg miért elég bonyolulttá teszi ezt a viszonyt.

Maga a szex sosem csak a testről szól – mindig ott van a múlt, ott vannak a korábbi tapasztalatok. „A hálószobában bárki megjelenhet, akivel nincs elrendezett kapcsolatunk, akivel nincsenek helyén bennünk a dolgok” – mondta korábban Kazimir Ágnes pszichológus.

Miközben általánosságokról beszélünk, a szexhez és a szexualitáshoz való viszonyunk nagyon egyedi: olyan, mint az ujjlenyomatunk. Nincs két ember, akinek ugyanazt jelenti az érintés, a közelség, az orgazmus, a gyengédség.

A jó szex mindenkinek mást jelent

Gyakran a testi és a lelki szükséglet nem fedik egymást. Lehet, hogy az intim együttlét során orgazmust nem élek át, ám megélem azt, hogy mégis akar engem a másik. Ezért az érzésért adott esetben akár feláldozom a saját fizikai örömömet is, mert lelki kielégülést kapok cserébe.

Önmagában a jó szex nem jelenti azt, hogy a párkapcsolat is jól működik. Ha szexuális problémáink vannak, felértékelődik a szex jelentősége, és sok mindent projektálunk is a szexre: azt gondoljuk, azért nem vagyunk jól a kapcsolatban, mert a szexualitásban nem találjuk az összhangot. Miközben lehet, hogy a konfliktusaink miatt nem tudunk már a hálószobában egymásra hangolódni, nem tudjuk egymást megtalálni.

A szexet a párkapcsolatban is sok tabusítás övezi. Nagyon gyakran magunknak is hazudjuk, hogy minden rendben van a szexuális életünkben. Nem egyszer a párterápia során derül ki, amikor elkezdi az ember feszegetni a témát és egy picit mélyebbre menni, hogy mindkét félben hatalmas hiányérzet van. 

Az egymásnak ellentmondó vágyainkat – a biztonságot és a szenvedélyt, a kiszámíthatatlanságot – egy kapcsolaton, egy hálószobán belül szeretnénk megélni, ami nagy kihívást jelent. Az otthon hagyományosan a biztonság, a megnyugvás és – gyerekkorból hozva – a szexmentes terület az életünkben. De ahhoz, hogy szexuális kielégüléshez jussunk, egyáltalán a vágy felébredjen bennünk, felfokozottság kellene – a két érzés egymásnak nagyon ellentmondó. Ha hazajárok megnyugodni, nagyon nehéz felkorbácsolni a vágyakat.

A kötődési mintázatunk sok mindent elárulhat a szexuális életünkről is

A kötődési mintázat nemcsak arra hat, hogy érzelmileg hogyan kapcsolódunk a másik emberhez, hanem arra is, hogy fizikai síkon mi történik, mit élünk meg a másikkal.

Azoknál a szerencsés embereknél, akik tudnak biztonságosan kötődni, a szexualitás sokkal kevésbé terhelt a tabuk által. Szorongásoktól mentesebbek az ő együttléteik, szexuális kapcsolataik, mert egyszerűen van egy pozitív képük magukról, a társukról, és alapvetően is biztonságos helyként élik meg a világot. Elégedettek is a szexuális életükkel, nyitottak, változatos a szexuális életük. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének időnként a szexualitásban problémáik, de ők azok, akik erre rálátnak és mernek segítséget kérni vagy a partnerükkel erről beszélgetni: el merik mondani, hogy mire vágynak és a másiktól is sokkal könnyebben elfogadják a visszajelzést.

A szorongó vagy ambivalensen kötődő emberek (más néven az elárasztottan kötődők) életének legfontosabb kérdése: „kellek-e vagy nem kellek a másiknak”. Ez a téma uralja az egész életüket.

A gyerekkori gyökérélmény az esetükben az, hogy a gondozó bizonytalanul volt elérhető: hol jelen volt, hol nem. A kiszámíthatatlanságból egy állandó szorongás, felfokozott érzelmi állapot jön, hiszen soha nem lehet tudni, a partner reagál-e arra, vagy sem, ha jelzik, hogy szükségük van rá. Sue Johnson, az érzelemfókuszú párterápia egyik kidolgozója, nevet adott annak a fajta szexuális együttlétnek, amit ők élnek meg: vigaszszexnek nevezte el. Az együttlét ugyanis számukra arról szól, hogy akkor kicsit meg lehet nyugodni, hiszen a másik annyira közel van, hogy nem kérdés, kellenek-e neki. Így azonban elvész annak a lehetősége, hogy adott esetben lelkileg is összehangolódjanak a partnerek, hiszen ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van egy lelki kinyílásra, megnyugvásra, ami ebben a szorongatottságban nem biztos, hogy meg tud történni.

Az elkerülő módon kötődő emberek félnek a lelki közelségtől, ezért aztán kerülik is. Lehet, hogy van párjuk, de nem mennek vele mélyre. A kapcsolataik általában vagy rövidebbek, vagy kevesebb lelki intimitást tartalmaznak. A szexualitásban náluk nagy hangsúlyt kap a teljesítmény – de nem lelkileg, hanem fizikailag teszik bele magukat az együttlétbe. Maga a szexuális aktus is kicsit színházzá válik, amikor megmutatják, mit tudnak.

Kevéssé fordulnak a másik igényei felé, az ágyban is a saját kielégülésük a fontos, és nem igazán figyelik azt, a másiknak mire van szüksége. A valódi kapcsolódás nem történik meg, a partnereik emiatt gyakran hiányérzetet élnek meg.

Egy életre meghatároznak az otthonról hozott minták: a szülők viszonya a saját testükhöz, a meztelenséghez, a szexualitáshoz

Az, hogy a szülőnek milyen a viszonya a saját testéhez, abban is megjelenik, ő hogyan prezentálja magát a gyerekei előtt. A szülő érettsége nagyon fontos ebben a tekintetben, mert az, hogy ő mit tart helyesnek, egy dolog, de az is fontos, mennyire tartja tiszteletben a gyereke határait. Gondolhatom én például azt, hogy a meztelenség a világ legtermészetesebb dolga, de amikor elkezd kamaszodni a gyerekem, akkor fel kell fognom, hogy a számomra természetesnek tartott meztelenségem már túl sok neki.

Ezzel szemben a szülői határátlépésnek vagy az lesz a gyerek életében a következménye, hogy hagyja, hogy mások is átlépjenek majd a határain, vagy nagyon visszavonul és elkezdi magát még annál is jobban védeni, mint amennyire szükség lenne rá.

A gyereknek semmi köze a szülők szexuális életéhez. A gyengédséghez, az érintéshez, az öleléshez, a puszihoz persze igen. Jó, ha a gyerek látja, hogy anya és apa megölelik egymást, megpuszilják egymást – vadul csókolózni már ne csókolózzanak, mert az már nem tartozik a gyerekre.

Ha véletlenül a gyerek rányit a szülőre, akkor a legrosszabb, amit a szülő tehet, ha rémületében olyan reakciót produkál, amitől a gyerek megijed. Mert az, ahogyan a szülő egy ilyen helyzetben reagált, képes elültetni a gyerekben későbbi félelmeket, gátlásokat a szexualitástól.

A gyerek nem attól traumatizálódik, ami történik, hanem attól, ahogyan reagál rá a környezet.

A teljes epizódot itt hallgathatod meg:

A korábbi adásokat pedig itt találod: 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Vincent Besnault

Filákovity Radojka