–

Így hat ránk a káromkodás

Kristin Janschewitz és Timothy Jay 2012-es cikke szerint a káromkodás hatásait kevesen vizsgálják. Ők viszont több mint 10.000 epizódot rögzítettek gyerekek és felnőttek nyilvános káromkodásaiból, és arra a megállapításra jutottak, hogy nem jár káros következménnyel – erőszakos cselekedethez pedig egyetlen esetben sem vezetett. Azt megjegyzik, hogy a privát helyzetekben elkövetett káromkodásokról nincsenek ilyen adataik, ezért az nem mondható ki, hogy mindig negatív következmények nélküli, de

a nyilvános csúnya beszéd többször inkább humorforrás, mint dühből fakadó szitkozódás. 

A káromkodás ugyanis sokféle dologra jó: lehet vicces, lehet stresszlevezető, sőt akár a fizikai erőszakot is helyettesítheti, és persze állhat mögötte az is, hogy valaki szeretne egy csoport részévé válni általa. Aztán van róla egy konkrét kutatás, ami bizonyítja, hogy a káromkodás könnyebben elviselhetővé teszi a fájdalmat: Stephens, Atkins és Kingston 2009-es tanulmánya azt vizsgálta, hogy

jobban bírják-e a kísérleti alanyok a kezük jeges vízben tartását, ha káromkodhatnak közben – az eredmény az lett, hogy igen.

Természetesen a káromkodás nem csupán random csúnya szavakat jelent, hiszen kapcsolódhat hozzá verbális bántalmazás, szexuális zaklatás és diszkrimináció is – ez más elbírálás alá esik, mint az akár tabunak számító szavak önmagukban. De összességében a szakértők szerint valójában nincs egyértelműen negatív hatása a csúnya szavak hallásának, sőt, a használata bizonyos helyzetekben inkább segít. Ettől függetlenül a legtöbb szülő nem lelkesedik a gondolattól, hogy a gyereke csúnya szavakat mondjon. (Itt jegyezném meg, hogy a csúnya beszéd első bátorítása az az alapvető reflex, hogy amikor a hallott csúnya szót cuki kiscica hangon elselypegi egy viszonylag kicsi gyerek, akkor minden felnőtt nevetésben tör ki – mert elképesztően vicces a helyzet, pont a tabu okán. Csakhogy ez nagyon bátorító, hiszen kevés dologgal vált ki ilyen erős pozitív reakciót egy kisgyerek.)

Például ITT van egy híres mémvideó arról a bizonyos Sanyi nevű macskáról…

Miért beszélnek csúnyán a gyerekek?

Természetesen az alapválasz, amit sokan szülőként nem szívesen hallunk: azért, mert megtanulták a felnőttektől (és nem sokkal később egymástól). Szakértők szerint egyébként 

nem érhető tetten pontosan, hogy a gyerekek hogyan tanulják meg a csúnya szavakat, és honnan is tudják, hogy azok csúnyák. Annyi biztos, hogy kétéves kor körül kezdődik a csúnya szavak felfedezése és tizenegy-tizenkét éves korra jutnak el a káromkodások „felnőtt módra” való használatáig. 

A kisiskolás korú gyerekek általában a mérgüket és a frusztrációikat fejezik ki csúnya szavakkal – de az is fontos része ennek, hogy ezzel a beszéddel komoly hatást gyakorolnak a környezetükre, figyelmet, reakciót váltanak ki. Minél kisebb egy gyerek, annál szolidabb a „csúnyaszókészlete”, és ahogy nő, úgy lesznek erőteljesebbek a használt szavak. De a káromkodás etikettjét, hogy ezek a csúnya szavak hogyan illeszkednek a kontextushoz és milyen szituációban „kell” használni őket, nagyon hamar elsajátítják. Egy iskolás gyerek általában harminc–negyven csúnya szót tud – és a megfelelő használatukat is. Fiatal felnőttekkel készült szakértői interjúkból az derül ki, hogy a szüleiktől, testvéreiktől, barátaiktól tanulták a csúnya szavakat, nem a médiából – annak ellenére, hogy az internetnek köszönhetően egyre több az olyan tartalom, amiben nincs sem kisípolás, sem más cenzúra. 

Masszív piálás, eszement zabálás és vadászat a kollégákra a jakuzziban – Az elutazós csapatépítő tréningek értelmezési lehetőségei

WMN Zizi – 2022. szeptember 12. – KAd

 

A szerkesztőségi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a tinik életének része az egymás között használt csúnya beszéd – sokszor jóval erőteljesebben, mint amennyire a szüleik vagy más felnőttek társaságában merik használni ezeket a kifejezéseket. Pedig a legtöbb családban ez már kevéssé tabu, főleg, hogy nagyon sok formája van a csúnya beszédnek, és néhány kifejezés már egészen széles körben is egyre elfogadottabb.

Kik és miért beszélnek csúnyán felnőttként?

Steven Pinkler kutatópszichológus trágár szavakkal is foglalkozik, ő 

ötféle káromkodást különböztet meg: sértő (nem feltétlenül egy másik embert bántó, hanem például istenkáromló), nyomatékosító, humorosan durva, idiomatikus (egyfajta szófordulat) és katartikus. 

Van kutatás, amely összefüggésbe hozza az interneten megjelenő névtelenséget a szabadabb nyelvhasználattal, ezáltal feltételezi, hogy a fiatalabb generációkra jellemzőbb a több káromkodás, de ezek a névtelen kommentek nem köthetők egyértelműen korosztályhoz. 

Egy 2018-as kanadai egyetemistákra és egyetemi dolgozókra fókuszáló kutatás (amelyet Jo Minx készített) a várakozással ellentétben azt találta, hogy a 35 év alatti korosztály nem káromkodik szignifikánsan többet mint a 35 év fölötti, sem formális, sem informális szituációkban. Bár a kutatás nem vizsgálata kifejezetten, de kiderült belőle, hogy 

a nők általánosságban kevesebb csúnya szót használnak (elsősorban formálisabb szituációkban), mint a férfiak – témától függetlenül. Viszont van olyan kutatás, ami azt támasztja alá, hogy ha a szex a téma, akkor a nők többször fogalmazzák meg trágársággal a mondanivalójukat. 

Ez a kérdés a kutatók között is vitatott, és ebben a kutatásban sem egyértelmű az eredmény, mivel itt elsősorban a korosztályok összehasonlítása volt a cél. De több korábbi kutatás számolt be arról, hogy a nők (saját bevallásuk szerint mindenképpen) kevesebbet káromkodnak, mint a férfiak. Valószínűleg még mindig tartja magát az az attitűd, hogy a csúnya beszéd nem nőies, így jobb, ha a nők tartózkodnak tőle… vagy legalábbis nem ismerik be, hogy sokszor használnak bizonyos szavakat.  

A környezetpusztító vágy ábrándos tekintetű szimbóluma: az Én kicsi pónim-sztori

WMN Zizi – 2022. szeptember 11. – FB

 

Több kutatás igazolja, hogy az elmúlt években nem emelkedett a káromkodások, csúnya szavak használatának a mértéke, van, aki azt látja, hogy az internet adta nagyobb szabadságot és kevesebb cenzúrát ellensúlyozza ebben a kérdésben a písziségre való törekvés, és az utóbbi években a #metoo mozgalom, amely kigyomlálni igyekszik bizonyos korábban használatos, sértő káromkodásokat.

Ami biztos: 

a trágár szavakat mindenki ismeri, még az is, aki nem használja ezeket, függetlenek a társadalmi-gazdasági státusztól és a generációs szakadékoktól is, sőt, az is kimondható, hogy maguk a tabuszavak az elmúlt évszázadokban nagyon keveset változtak, 

legfeljebb a használatuk módja és területe.

További információkat a káromkodásról ITT, ITT, ITT, ITT és ITT találtok

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61

Tóth Flóra