Hogy mikor lett az emberi test egyik természetes folyamata tabu, nem tudom, de az bizonyos, hogy már az ókorban sem pukizott senki kedvére akkor és ahol szeretett volna. Ezt bizonyítja az az időszámításunk előtt 1900 környékéről származó sumér vicc is, ami amúgy a világ legrégebbi poénja, és nem találjátok ki, mi a témája: hát persze hogy a fingás. Így szól: „Mi az, ami emberemlékezet óta nem történt meg? Hogy egy asszony a férje ölébe pukkantson.” Igaz, ez alapján a suméroknak volt még mit FARagniuk (haha, és elnézést) a humorérzékükön, a pukis viccek azóta is tartják magukat.

Számomra már az egészen megdöbbentő, hogy valamivel, ami ekkora tabunak számít, mégis mennyit foglalkozunk a mindennapokban.

Kezdve persze azzal, hogy csináljuk, ugyanis átlagosan kb. tizenöt galambot engedünk el egy nap, nagyjából fél liternek megfelelő mennyiségű gázt kiadva ezzel magunkból.

Ez az, amit mindenki csinál, senki nem beszél róla, és gondolom, sokunk rémálmaiban szerepel, hogy egyszer olyan szituációban fingjuk el magunkat, amikor nagyon nem kellene. Mindez természetesen csak annak rémálom, akivel még nem történt meg, ugye. Bár gondolom, a szerencsétleneket meg azóta kísérti a sztori. 

 

Tehát a pukizás nemcsak szó szerint, de a társadalmi normák alapján is gáz, nem beszélve arról, hogy egész szakirodalom foglalkozik azzal, hogy mikor kezdenek el fingorászni egymás előtt a szerelmesek: mit jelent, ha ezt megteszik, és mit, ha nem hajlandók rá.

via GIPHY

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Mindamellett, hogy látszólag szeretnénk tudomást sem venni a dologról, lehetőleg szépen, csendben intézni a recsegtetnivalót, és másokét is távol akarjuk tartani magunktól, mégis körbelengi az életünket. Nemcsak a fingás mint cselekvés, de a puki is mint végtermék.

Kezdjük ott, hogy rendszeresen emlegetjük olyankor is, amikor semmi köze a témához. Például, ha valamiről azt gondoljuk, hogy nem elég ütős, esetleg kevés, azt is mondhatjuk rá: lepkefing. És ha valamit nem tudunk, annak kevésbé szofisztikált közlési módja lehet a „fingom sincs” kifejezés. Nem beszélve arról, hogy hányféle szinonimát alkottunk a pukira:

farlehellet, seggszeleplehellet, popószó, ánuszgőz, hátvágánygáz, űrgyűrűfütty, lyukszusz, gyomorrotty, selyemsutty, alfarhang, végbélszél, bélszél, szellentés, bélgáz, fing, végbélfütty, pú, durrantás, rotyi, segglehellet, bélhang, végbélböffentés, seggszó, picsafüst, farszél.

Amellett, hogy az űrgyűrűfütty instant a kedvenc szavam lett a fingra, nekem ne mondja ezek után senki, hogy ez valami olyan dolog, amitől szívesen megszabadulna az emberiség.

De látszik, hogy igencsak ambivalens érzések kavarognak bennünk a gyomorrottyal kapcsolatban, mióta világ a világ, és azt hiszem, ez nem is fog változni. Mókás belegondolni, micsoda fejlődésen mentünk keresztül az elmúlt évezredek során, egyvalami azonban még mindig tartja magát: a pukizást egyszerre tartjuk undorítónak és nagyon viccesnek.

via GIPHY

Ám ez nem a modern társadalom szüleménye, mert mint a sumér vicc is jelzi, régóta nem tud kitörni ebből a skatulyából szegény hátvágánygáz. De ez több holmi rotyogó hangnál és orrfacsaró bűznél, olykor jókora bonyodalmak kerekedhetnek egy-egy fingból.

2018-ban például pukibotrányba fulladt egy dartsmérkőzés, az egyik játékos ugyanis amiatt panaszkodott, hogy olyan durva fingszag volt a teremben, hogy nem tudott koncentrálni, és ezért veszítette el a versenyt.

Ám nem ez a kósza farlehellet volt az egyetlen, ami aktívan alakította a dolgok menetét, a történelem során is számos sorsdöntő pukkantást jegyeztek fel. Jöjjenek is ezek az egyszerre színes és szagos történetek!

Egy fing, tízezer halott

Hogy lássátok, olykor milyen következményei lehetnek egy jól irányzott végbélfüttynek, kezdjük a sort egy olyan sztorival, ami egy pukkantással kezdődött, és tízezer halott emberrel végződött. Történt ugyanis időszámításunk előtt 44-ben, hogy egy római katona, aki finoman szólva nem kedvelte a zsidó népet, azok vallásos szertartása közepén nemtetszését kifejezendő válogatott káromkodások közepette a tömeg orra alá durrantott. Ezen feldühödve az emberek kövekkel kezdték dobálni a katonát, akihez hamarosan érkezett a felmentő sereg. A konfliktus odáig fajult, hogy tízezer zsidó vesztette életét.

via GIPHY

Új korszak szele

Az alábbi történetet Fiala Borcsa már elmesélte ebben a cikkében, de annyira bizarr, hogy nem hagyhatom le a listáról. A sztorit Hérodotosz jegyezte le, aki i. e. 569-re datálja az eseményeket. Ekkor az egyiptomi király, Apriész elküldte egyik tábornokát, Amasziszt a lázadó csapatokhoz, hogy tegyen rendet, ám ez olyannyira jól sikerült, hogy a követet választották meg az elégedetlenkedők vezetőjüknek. Apriész így kénytelen volt egy másik emberét küldeni immár a felkelők új vezetőjéhez, aki annyit mondott az uralkodó képviselőjének: „Ezt vidd vissza a királynak” – és ezzel a lendülettel recsegtetett egy óriásit. A hangüzi következménye háború lett, ami Amaszisz, a lázadók pukirálya (és megint: elnézést) uralmának végét hozta el.

via GIPHY

Összefingott élet

Nem csak tragikus kimenetelű események köthetők az emberi test eme ellentmondásos érzéseket kiváltó folyamatához, vannak, akik egész karriert tudnak építeni abból, hogy recseg a seggük. Ki ne emlékezne a néhány évvel ezelőtt a Britain’s Got Talentben feltűnő Mr. Methane-ra, aki szuperhősjelmezben egy asztalon fekve fingott rá különböző dallamokra. De nem ő találta fel a spanyolviaszt, a lyukszusz szórakoztató mivoltát már a XII. században kiaknázta egy bizonyos Roland the Farter, magyarul Fingó Roland, akinek az volt a produkciója, hogy ugrándozva fütyült és közben pukizott.

A mutatvány hivatalos megnevezése unum saltum et siffletum et unum bumbulum, azaz egy ugrás, egy fütty és egy fing, amit évente egyszer produkált a művész II. Henriknek.

Lebilincselő performance-áért annyi fizetést kapott a királytól, ami egy évre is elég volt ahhoz, hogy Roland csak a művészetének éljen.

via GIPHY

Fingok csatája

Van, hogy az űrgyűrűfütty a kiváltója egy háborúnak, és bizony olyan is volt, hogy az eszköze volt az ellenséggel való leszámolásnak. És hogy ezt honnan tudjuk? Nos, a japán Vaszeda Tudományegyetem könyvtárában őriznek egy harminchárom láb hosszú tekercset, amelyen egy gigantikus fingcsatát örökítettek meg. A tekercs az 1840-es évekből származik, és rengeteg ember látható rajta csupasz hátsóval, ahogy egymás felé durrogtatnak hol guggolva, hol lóháton, közben pedig random dolgok röpködnek körülöttük: fatörzsek, edények, macskák. És ha mindez nem lenne elég szürreális:

nem az az egyetlen ilyen mestermű, vannak végbélszélcsatákat ábrázoló tekercsek már az 1400-as évekből is.

via GIPHY

Hitlert a bűntudat talán nem, de a szelek bántották

Bár nem olvasható a történelemkönyvekben, tény, hogy a Harmadik Birodalom vezetője krónikus puffadásban szenvedett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kontrollálatlanul, folyamatosan fingott, ami, lássuk be, önmagában is baromi kellemetlen lehet, hát még egy világuralomra törő diktátorként, akinek meg kellene tartania a tekintélyét – de én leszek az utolsó, aki emiatt sajnálni fogja. A Führert szinte már elviselhetetlenül bántották a szelek, ezért mindent megtett, hogy legalább kis időre elhallgasson a segge. Ennek érdekében pedig huszonnyolcféle tablettát szedett, egy héten akár 120-150 darabot.

Dián Dóri

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Ranta Images