–

„A művészet nem ART”

Nem Takács Márton és Kazsimér Soma, a MOME és az ELTE hallgatóinak átverése az első, ami egy művészeti projekt része. Ebben a cikkben írtam korábban a 2004-ben nagy port kavaró plakátról, ami azt hirdette, hogy házhoz lehet rendelni a Szent Családot. A produkció keretében Mária a karácsonyfa alatt megszüli a Kisjézust, közben József sír, valamint igény szerint és felár ellenében a háromkirályok adják át az ajándékokat a megrendelő családtagjainak. Az Objektív Hírügynökség még fel is kereste a hirdetőt, aki megerősítette, hogy tud terhes nőt szerezni. Később az alkotó elárulta, hogy a képzőművészeti egyetem hallgatója, a plakát pedig házi feladat volt,

de ez sem gátolta meg két évvel később az MTI-t, hogy tényként hozza le: Jézus születése házhoz rendelhető.

Akadt olyan eset is, amikor a művésznek nem volt szándékában mindenkit felültetni, mégis milliók dőltek be a kitalációjának. 2008-ban jött ugyanis a hír, hogy egy holland vállalat zsírleszívásból származó zsiradék felhasználásával készít kekszeket, amikkel az éhezést kívánják felszámolni a fejlődő országokban. A beszámoló szerint az Irfak nevű cég a honlapján várta a jelentkezőket a zsírleszívásra. A történet bejárta a világsajtót, és hamar kiderült, hogy egy Mieke Smith nevű holland művész áll a dolog mögött, aki évek óta dolgozik ezen a vizuálművészeti projekten, és egyáltalán nem médiahekknek szánta, de végül mégis az lett belőle.

Johnny Gold iz hír vid ö pozitív masszázs

Nem csupán trükkös művészek ültetik fel az embereket, a jól átgondolt és gondosan megtervezett átverések olykor marketingcélokat is szolgálnak. A 2012 című, apokaliptikus világvégéről szóló film kampánya például olyan jól sikerült, hogy a NASA-nak nyilatkozatot kellett kiadnia: nem lesz 2012-ben világvége, ugyanis rengeteg ember kereste meg őket rettegve, nem tudnák-e mégis valahogyan megakadályozni, hogy a Nibirunak hívott, nemlétező bolygó összeütközzön a Földdel.

De itthon is alkalmazzák ezt a technikát leleményes marketingesek. 2012-ben felszántotta a magyar YouTube-ot egy bizonyos Johnny Gold nevű előadó, aki arról énekel a szántó közepén félmeztelenül, hogy

„a mellizmon túl, senki sem tudja, de mélyen benn egy érző szív lapul”, és megígéri a kecskéket egykedvűen simogató kiszemeltjének: „megyünk randizni, tiszta Walt Disney”.  

A dal kimaxolta az „olyan szar, hogy már jó” kategóriáját, ezért gyanús is lett, hogy Johnny Gold talán mégsem gondolja olyan komolyan a popkarriert. És a kétkedőknek igazuk is lett, a szám és utána még néhány további a Johnny Gold – a magyar celeb című, egy évadot megélt websorozat promózására készült. A dolog bejött, A mellizmon túl című, mára klasszikussá vált remekművet több mint egymillió-háromszázezer ember nézte meg. És ugyan Johnny Goldról bő tíz éve lehullott a lepel, de a koronavírus mellett ő sem tudott elmenni szó nélkül, így tavaly márciusban visszatért egy új, A Vírusírtó című dallal.

Sportot űznek az átverésből

A médiahekkek és átverések „elkövetői”, ha nem marketingcélból, akkor legtöbbször a saját és mások szórakoztatására találják ki képtelen történeteiket, esetleg ezzel akarják megmutatni, hogy milyen hiszékenyek is vagyunk, ha a médiában és a neten látottakról-hallottakról van szó.

2005-ben viszont az Eyebeam nevű művészeti és technológiai nonprofit centrum emelte a tétet:

versenyt hirdetett, hogy aki bő két és fél hét alatt a legtöbb embert tudja lóvá tenni a kitalált történetével, az hazaviheti a kétezer dolláros főnyereményt.

Ennek a versenynek az egyik nagy esélyese volt a GPS-szel ellátott tanga sztorija, amit világszerte, így itthon is tényként közöltek az újságok. A Forget-me-not panties a történet szerint sms-ben tájékoztatja a férjet a tangát viselő feleség tartózkodási helyéről, de méri a testhőmérsékletet és a pulzusszámot is, hogy a féltékeny férfi pontos adatokat kapjon társáról.

A magyar médiahoax-mester, akinek újra és újra bedőltünk

Dezső András újságírónak nagyon sok médiahekket köszönhetünk, az ő fejéből pattant ki például a lakodalmasrockdalszövegíró-tanfolyam, amiben azt ígérte jövőbeni tanítványainak, hogy két olyan szakavatott mestertől tanulhatják el a lakodalmasrock műfajának minden csínját-bínját, akiktől annak idején Bódi Guszti is tanult. A hirdetés olyan jól sikerült, hogy az egyik bulvárlap fel is kereste Bódi Gusztit, és megkérdezte tőle, tényleg ő is ezen a tanfolyamon szerezte-e tudását.

Dezső kreálmánya volt a Valerus Santust Gyógyító Web Gömbje, ami a leírás szerint az internet fel nem használt energiáival gyógyítja a képernyő előtt minimum tíz percig koncentráltan ülő felhasználót. De forgatott áldokumentumfilmet a Moszkva téri kokárdaárusról, aki a nemzetközi kokárdapiac első embere lett, és ő találta Horálki János bérijesztegető karakterét is, aki vállalja, hogy a kirándulni vágyó úri nép minden nehézségét átvállalja túrázás közben:

viszi a hátizsákot, idegenvezetést tart, viccet mesél, medvetámadást elhárító technikára tanítja kuncsaftjait, és igény esetén mindenféle jelmezben ijesztgeti a megrendelő ismerőseit.

Ám az eddigi talán legnagyobb átverése a 2007-es afrikai magyar törzs sztorija, amiről dokumentumfilm is készült Hackni címmel. A történet szerint svájci kutatók Kongóban egy madzsari nevű törzset találtak, akik rokonságban állnak a magyarokkal. A történet óriási visszhangot kapott, a legnagyobb magyar hírlapok és oldalak hozták le tényként a fiktív kutatóközpont felfedezését. A dokumentumfilmben pedig szépen kirajzolódik a média működésének mechanizmusa, és rámutatott arra, hogy milyen jelentőséggel bír a forráskritika, a hírek alapos ellenőrzése.

Dián Dóri

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/RichVintage