Elsőre elkaszáltam

Még egyetemre jártam, amikor először találkoztam ezzel a sorozattal. Belekezdtem az első részbe, aztán pár perc után kikapcsoltam, hónapokig rá se néztem. Sem a zene, sem a sok, első ránézésre rémesen felszínes, érzéketlen manhattani kamasz nem fogott meg. Majd jött egy nap, ami újra a Gossip Girl felé sodort. Azt hiszem, megjött, egyedül voltam, volt otthon egy csomó nassolnivalóm, cseresznyés gumicukrom és borom, meleg takaróm és „emberzoknim” (a férjem hívja így a szőrös, téli óriászoknijaimat), szóval mindenem megvolt a sorozatmaratonhoz. Na jó, adjunk még egy esélyt ezeknek az elkényeztetett kölyköknek. És ott ragadtam. Pedig az első benyomások nem változtak.

A szereplők rémes emberek,

a világuk gyomorforgató. A zene az én ízlésemnek túl sterilen trendi. Mégis, az egész egyszerűen briliáns. A párbeszédek vitriolosak, szellemesek, a karakterek jól megírtak, érdekesek és azzal együtt, hogy még a macskámat sem bíznám egyikükre sem (na jó, talán Dorotára), mégis izgultam értük. Mikorra én is nagy GG-rajongó lettem, már csak az utolsó évad forgatása hiányzott, szóval rengeteg részt le tudtam tolni pár hét alatt. Az utolsó évadot úgy néztem, hogy véletlenül (khm… Freud nem tudom, mit mondana erre) beletörtem a kulcsot a zárba belülről, így sajnos nem tudtam bemenni az egyetemre. Ha már így alakult, egy nap alatt végignéztem az utolsó évadot. Imádtam, az egészet, elejétől a végéig. A karakterek egyáltalán nem lettek a végére szimpatikusabbak (pedig fejlődtek, változtak, árnyalatokkal gazdagodtak!), ugyanolyan elkényeztetett, egocentrikus kölyök maradt mindegyik, akiknek teljesen természetes, hogy a legközelebbi hozzátartozójukban sem bíznak. De tényleg, mindenki minden pletykát elhisz, bárki bárkit elárul, mindennél fontosabb, ki mit gondol a másikról, a látszat mindent visz. Nehéz lenne megfogalmazni, mitől működik mégis az egész. Valószínűleg

az intelligens és tényleg rendkívül okosan megírt karakterek, szövegek, párbeszédek vitték el a balhét, amik az amúgy elég sekélyesnek tűnő szereplőket megtöltötték tartalommal, árnyalatokkal, humorral. 

Gossip Girl dióhéjban

A történet középpontjában Blair és Serena állt (Leighton Meester és Blake Lively), akik mind a hat évad alatt sűrűn váltogatták a legjobb barátnő és a legnagyobb ellenség (és rivális) titulust. Aztán ott volt a Chuck és Blair, illetve a Dan és Serena páros, akik szintén hol összejöttek, hol szétmentek, és ott voltak a többiek, az úgynevezett csapat. Ez a csapat imádott közös ellenséget találni és azt mindenféle cselszövéssel tőrbe csalni.

Fotó: Getty Images/James Devaney

A mesteri szarkavarásra, cselszövésekre, árulásokra és a lojalitás abszolút hiányára épít a címadó Gossip Girl web-/pletykaoldal, ami a manhattani aranyifjak életéről szivárogtatott ki mindent és bármit a nagyvilágnak, a szereplők aktív részvételével.

A sorozat egésze alatt ott lebeg végig a kérdés: ki áll a Gossip Girl-oldal mögött? Hát ennyi a sztori egy apró dió héjában. A popkultúra elvitathatatlan része a GG, az aranyköpések, idézetek máig terjednek, nem akar kimenni a divatból. 

Itt az újragondolás ideje!

Joshua Safran az eredeti GG-alkotók, Stephanie Savage és Josh Schwartz közreműködésével úgy döntött, ideje „megfertőzni” a mai fiatalokat is, ami a nagy streamingháborúban az HBO MAX-nak is kapóra jött. 

Egyszerre akartak a régi rajongóknak is kedvezni azzal, hogy felélesztették a GG-univerzumot, miközben minden mást megváltoztattak benne, hogy a mai potenciális rajongók számára is megfeleljen. Szerintem már a legelső ötleteléssel elbukott az ügy (elvben), ugyanis a GG-univerzum egész egyszerűen nem működik 2021-ben. Tényleg nem.

A Gossip Girl nem píszí. Faktum.

Kezdjük ott, hogy a GG távolról sem ismeri a píszí, vagyis a politikai korrektség fogalmát (ha te sem, akkor segítek). Mivel mindenki mindenkivel, még a saját családtagjaival is rosszindulatú, gonosz, áskálódó, ezért nyilván nem lehet kivétel a szegényebb társadalmi osztály (ami a GG esetében a középosztályt jelenti), az öltözködés, a külalak sem. Bőrszínre nyilván nem szóltak be, de egy kezemen meg tudom számolni, hány színes bőrű szereplő tűnt fel a hat évadban, és, hogy mondjam finoman, ők nem a pozitív szereplők. Egyik szereplő sem LMBTQ, és a tudatos élet is csak maximum brooklyni hóbortként jött fel. A lényeg, hogy

minden, amivel ma teletolnak egy fiataloknak szóló valamirevaló sorozatot, hiányzott az eredeti GG-ből. És ez rendben is volt így, legalábbis a sorozat szempontjából, akkor, alig tíz évvel ezelőtt. 

Ehhez képest a mindössze hatrészes új első évad úgy, ahogy van, kiherélt mindent, amitől ez a sorozat azzá lett, ami. Ezt nyilván az eredeti sorozatban szereplők is érezhették, ugyanis (egy mellékszereplőt leszámítva) egyikük sem vállalt egy másodpercet sem a rebootban. Csak a nevüket emlegetik az új szereplők, ennyi.

Annyira píszí, hogy már érdektelen

A karaktereket gondosan a politikailag korrektség jegyében válogatták össze. A fő karakter nem a szőke, fehér bőrű klasszikus amerikai szépség (mint Blake Lively), hanem egy színes bőrű, kopasz csaj lett (Jordan Alexander).

Őszintén szólva a lányok teljesen jelentéktelenek, a karaktereik tökéletesen érdektelenek, felejthetők, történetük alakulása az utolsó betűig kiszámítható.
A három srácból kettő LMBTQ, közülük az egyiknek két apja van, a másiknak rózsaszín a haja. A harmadik srác csak simán retteg az anyjától, mert nyilván olyan is kell.
Mindenki óvatosan fogalmaz, mert ugye 2021 van. Azt nem lehet tudni, hogy a karakterekből fakad ez az attitűd, vagy az alkotók rettegtek a saját maguk által kijelölt célközönségtől.

Belegondolni is bizarr, hogyan lehet úgy sorozatot, vagy filmet forgatni, hogy az alkotók nem értik, nem érzik a közönségüket, rettegnek tőle és közben nagyon meg akarnak felelni. Hát, ennek az áldozata lett a GG-reboot.

Mintha maguk az alkotók, a szereplők se hittek volna az egészben.

Egyvalami változatlan: a látszatnál nincs fontosabb!

A környezet ugyanaz, de a szereplők még csak annyit sem tudnak elérni, hogy legalább annyira antipatikusak legyenek, mint az eredeti sorozat karakterei, akik pont a szélsőségességüktől voltak valamilyenek. Az új verzióban szépen el van kenve mindenki személyisége, csupán egy dolog maradt az eredeti univerzumból: a külvilág véleménye, a külcsín, a látszat mindennél fontosabb. 

A reboot alkotói összesen ennyit tudtak hozzáadni az eredeti sorozathoz.

Ahogy a régi sorozatban az utolsó epizódban derül ki, hogy végül is ki áll a bizonyos Gossip Girl-oldal mögött, addig az új verzióban erről már a legelső részben lerántják a leplet. És bár az alapötlet akár szellemes is lehetne (SPOILER ELEJE!), ugyanis az elit gimnázium tanárai indítják el a Gossip Girl Instagram-oldalt (ez aztán a kétezerhuszonegyesítés!) annak reményében, hogy picit jobban oda fognak figyelni egymásra és a környezetükre a fiatalok, ha azt hiszik, árgus szemek figyelik őket és bármikor kikerülhet a netre róluk, ha valami diszónságot csinálnak. Ja, értem én, jópofa ötlet, de nagyjából az első részben elvérzik, mert valamiért a tanárok jelenetei mintha valami Horrorra akadva-jellegű paródiafilmből lettek volna kivágva. Nem viccesek, nem szellemesek, simán csak nevetségesek. (SPOILER VÉGE!)

Összefoglalva, a sztori kimerül annyiban, hogy x szereplőnek sok követője van, aztán kevesebb lesz, ami eleinte zavarja, aztán mégsem, aztán mégis. X szereplő tesója kívülálló, aztán mégsem, aztán elkezdi érdekelni a testvére világa, meg a pasija, aztán mégsem, vagy mégis. Van mindeközben a többieknél identitásválság, családi drámák (válás, öngyilkosság), de esküszöm, így, hogy végignéztem, se tudnám egyik szereplő nevét felidézni, sőt az arcukban sem vagyok biztos, hogy megjegyeztem. 

A Gossip Girl az a töltött káposzta, ami nem jó felmelegítve

Értem én, tök jó, hogy régi kasszasikereket, ikonikus filmeket, sorozatokat leporolunk, újraértelmezünk. Ez tulajdonképpen az önkritika egyik fajtája, aminek a gyakorlására óriási szükség van. 

De be kell látnunk, hogy az önkritikának és az újragondolásnak is vannak határai. 

 

Az áskálódásra, pimaszságra, rosszindulatra kihegyezett, mégis briliáns eredeti Gossip Girl egyszerűen nem működik úgy, hogy mindenki egyenlő (miközben nem), mindenki toleráns (miközben nem), mindenki Insta-kompatibilis (miközben nem).

Szándéka ellenére piedesztálra állítja a social media jelentőségét, és még egy olyan jelenetet is képesek voltak összerakni, amiben az egyik csaj azt részletezi a másiknak, hogy mit hogy kell csinálnia egy influenszernek, ami a következő: nem ehet nyilvánosan (mert akkor ugye előnytelen kép fog róla készülni), ne nézzen direkt sehova, sőt legyen homályos a tekintete, amihez akár kontaktlencsét is be lehet rakni. És. Így. Tovább.
Nyilván ezzel görbe tükröt akartak állítani a kamu Insta-világnak, de mégsem sikerült. Eleinte a tanácsokat kapó kiscsaj megpróbálja megfogadni a sok sületlenséget, aztán megrázza magát, hogy neki ez nem megy. Kimondva persze nincs, hogy ez az egész látszat-Insta-élet úgy gáz, ahogy van, hiszen az nem lenne píszí… 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Egyvalamire jó az új GG

Szóval, megújították a Gossip Girlt, van benne mindenféle kétezerhuszonegyes hozzávaló, beszélnek a vírusról, a karanténról, képviselteti magát mindenféle náció, bőven van a sorozatban LMBTQ-tartalom is. Itt megjegyzem, hiába a kamaszok vannak megcélozva, sajnos a magyar 18 éven alattiaknak ugyebár nem ajánlott, de ez esetben (kivételesen) nem is baj. Természetesen nem az LMBTQ-tartalmak miatt, inkább azért, mert rossz. Nagyon.

Amint befejeztem az új részeket, inkább belekukkantottam a régi epizódokba, és az élmény olyan volt, mint hosszú idő után feljönni a víz felszínére. A sok közhely és dögunalom píszí semmi után tényleg üdítően hatottak a hamisítatlan GG-s dumák, szövegek. 

Egyvalamire jó az új GG, de arra kiváló. Megmutatja, mi is a legnagyobb baj a píszível. 

Mondjuk ki, nem lehet mindig mindenkire tekintettel lenni. Olyan nincs, hogy senki határait ne sértse a másiké. Lehet törekedni arra, hogy ez így legyen (sőt, kell is!), de valaki mindig, MINDIG sérül, ez van.

Nem lehet úgy tenni, mintha máshogy lenne. Ahol azonban a píszí uralja a narratívát, ott nincs helye konfliktusnak. Ez egy konfliktusokra építő sorozat esetében viszont maga a megtestesült kudarc. 

Xoxo, Gossip Girl, vagyis Szabó Anna Eszter

Képek: HBO