–

– Megnézed a cipőt, amit most vettem?

– Majd. Most dolgozom.

– Jó! Nem muszáj… ha nem akarod… csak kérdeztem… igazán nem akartalak zavarni… a NAGY munkádban.

– Jó, megnézem.

– Nem kell! Dolgozz csak!

– Mondom, hogy megnézem. Hozd!

– De ha nem akarod…

– De akarom…

– …vagy nincs rá időd… akkor nem kell. Tényleg.

– De akarom, és időm is van rá.

– Biztos?

– Biztos.

– Nem csak azért mondod, hogy meg ne sértődjek?

– Nem.

– Érdekel a cipőm?

– Igen.

– De mennyire?

– Mi?

– Mennyire érdekel?

– Hogyhogy mennyire?

– Nagyon? Vagy csak épphogy?

– Nnnagyon.

– Gúnyosan mondtad.

– Nem.

– De. Megnyomtad az n-t.

– Nem. Tényleg nagyon érdekel.

– Biztos?

– Biztos.

– Nem gúnyolódsz?

– Nem.

– Akkor megmutassam?

– Kérlek.

– De biztos, hogy érdekel?

– Ez a kérdés már volt.

– Most türelmetlen vagy velem?

– Nem. Csak mondtam, hogy már volt ez a kérdés.

– Szóval akkor megmutassam?

– Igen, nagyon szeretném megnézni.

– De mennyire?

– Nagyon.

– Nagyon-nagyon?

– Nagyon-nagyon.

– De zavarna, ha nem mutatnám meg?

– Nagyon zavarna.

– Úgy éreznéd, ha nem mutatom meg, lemaradsz valami fontosról?

– Úgy.

– Valamiről, ami nekem fontos? És mivel nekem fontos, neked is?

– Úgy érezném, igen.

– Úgy éreznéd, megingott a kettőnk közti bizalom, ha nem mutatnám meg?

– Úgy.

– Hogy titkolózom előtted?

– Igen.

– És ha megmutatnám, akkor éreznéd, hogy én mindent megosztok veled?

– Érezném.

– És ez visszaállítaná a kettőnk közti bizalmat?

– Vissza.

– És tartalommal töltené meg az életedet?

– Igen.

– És ha nem mutatnám meg, úgy éreznéd, kiüresedett?

– Úgy.

– De mennyire?

– Nagyon.

– Teljesen, vagy azért valami maradna benne.

– Teljesen.

– Na jó… akkor megmutatom.

– Jó.

– De csak mert ennyire szeretnéd.

– Jó.

– Na?

– Mi na?

– Szép?

– …

Kormos Anett