wmn - kazar

–

Ennyi idősen rájöttem arra is, hogy teljesen felesleges temérdek ruhát vásárolni, mert megvannak már a kedvenc darabjaim, amiket egyfolytában hordok. Szeretem a bőrgatyákat, a magas derekú, egyszerű alsó részeket, a bőrdzsekiket, a sima, letisztult bakancsokat, na és a kedvenc rockbandáim nevével ellátott pólókat. 

Ezen kívül viselek még magas sarkú cipőt, mert az imént felsorolt darabokkal a magas sarkú nagyon jól mutat, a szívem vágya pedig a tökéletes, tűzpiros cipellő. Na, de abból kevés van, mint égen a csillag.

Nyáron csináltam egy nagy gardróbkisöprést, a cuccaim nagy részét eladtam vagy elajándékoztam, így maradtak azok a ruhák, amiket nagyon szeretek, és még történetük is van. 

Most ezeket a sztorikat mesélem el nektek:

1. Az AC/DC póló

Ez a póló nem az enyém. Amit nagyon sajnálok. Tulajdonképpen lenyúltam a tesómtól, csak még nem tudja, hogy nem fogom neki visszaadni. A felső története az, hogy anyukám turkálta otthon, Tiszavasváriban, kábé háromszáz forintért. Gyönyörű strasszokkal rakták ki a betűket, az anyaga pedig kiváló minőségű. Nagyon imádom. Annyi a para, hogy a húgom hamarabb meglátta, még előttem. 

Viszont kölcsönkértem egy fesztiválra, és azóta nálam dekkol. 

Ha akarnám, felvehetném ezzel a tökéletes, piros cipővel, de nem teszem. Mert vigyázok rá, mint a szemem fényére.

A rojtos bőrjakó

Ezt a kabátot Nováktól kaptam. Tömör, csodás bőr, rojtokkal. Igazi vintage-fesztiválfazon. Csodálatos. 

A másik pedig a nadrág. A magas derekú, bő fazonú gatya, amit Londonban vettem. Az összes barátnőm le akart beszélni róla, mert szerintük ebben semmi nőies, semmi vonzó nincs, de én annyira imádom, hogy már kétszer vetettem be a fazonból. Nem akarom leselejtezni csak azért, mert olvadoznak le rólam a kilók.

Mondjuk, ezt nem tudnám felvenni a csodás piros cipővel. De nem is kell. Mert, ugye, vigyázok rá!

Tupac és a masszív motoros

Hogy mit szeretek a bőrdzsekikben? A tökéletes illatukat, ami hasonlít az élethez meg a földhöz – ellenállhatatlan számomra. Egy szép kidolgozású bőrdzseki ráadásul örök életedre a társad lehet, ha vigyázol rá. Márpedig én vigyázok rájuk.

Ezt a fazont Camdenben vettem a piacon, egy vintage-shopban. Harminc font volt mindössze, vagyis kevesebb mint tizenkétezer forint. Nehéz, tömör bőrből készült, bordázott, védőrészekkel ellátott, hamisítatlan bőrdzseki. Az eredeti árát is lecsekkoltam: hatszáz font körül karcolgatott.

A lábamon látható csizma pedig tökéletes folytatása ennek a magas derekú cicanadrágnak.

Szeretem.

A tökéletes zakó!

A tökéletes zakó pont ugyanannyira nehéz ügy, mint a tökéletes piros magas sarkú. Nem könnyű megtalálni. 

Én nem is voltam rá képes, viszont Veron barátnémtől kaptam egy nagyon szép Dolce&Gabbana-darabot, ha jól emlékszem, ő is valamilyen luxus gardróbürítés során vásárolta. Viszont volt olyan jó fej, hogy átpasszolta nekem, mert azt mondta, nekem nagyon faszán áll. 

Így lett egy ilyen csodás, drága, jó minőségű zakóm. Nagy kincs ez. Pláne annak, aki eddig csak fast fashion márkákat hordott, mert így rádöbbenhet, mennyire zongorázható a különbség a kettő minősége között. 

A bakancs pedig, nos, az a kedvenc viseletem. Ez a csuka éppen annyira tökéletes, mint az eddig említettek. És szoknyával is párosítható.

Üvegsarkú Hamupipőke cipő

Na, jó, nem is üveg. Hanem műanyag, de csodás, átmenetes megoldás, mintha blansolva lenne a sarokrész. Kék színből indul és átlátszó rétegbe fut. Kényelmes, csinos darab, éppen illik ehhez a szetthez. De a kettővel korábbi képen is ezt viselem, szóval nadrághoz is kiválóan mutat.

A szoknyát egy gardróbvásáron vettem, a megboldogult USE UNUSED csapat egyik ikonikus darabja, potom pénzért jutottam hozzá. 

Bárki, aki azon gondolkozik, hogy lecsupaszítsa a gardróbját, annak csak tanácsolni tudom, hogy vágjon bele minél hamarabb. Kezdje azzal, hogy gondolja át, mik azok a ruhák, amiket szívesen visel, és mi az, amit szinte sosem, csak megvette, mert le volt árazva, vagy pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Hülyeség nagy ruhatárat tartani, amikor úgyis a favoritokat pörgetjük egyfolytában.

Szentesi Éva

Képek: Kerepeczki Anna/WMN