–

Hétfő: Az elegáns üzletasszony bizakodón tekint a távolba

A világon kétféle ember létezik: az egyik ösztönösen vonzódik a lakkdolgokhoz, a másik pedig eredendően irtózik tőle. Persze ez erős túlzás, kábé olyan, mint a hasonlat a mazsolával, viszont őszintén remélem, azt mondanom sem kell, hogy én tökéletesen egyértelműen az első táborba tartozom. Esküszöm nektek, tőlem az sem állna távol, ha talpig lakkban kellene parádéznom, mondjuk, a halloweeni buliban (jó, bevallom, megtettem már nemegyszer ezt is. És simán beállnék dominának, ha megkérnének rá – muhaha, csak viccelek). 

Viszont a nem annyira népszerű hétfőkre egy sokkal szolidabb verziót hoztam nektek, kedves üzletasszonyok. Na nem mintha én az lennék (bár már kicsit talán az is vagyok), de ezzel a szépséges fényes és kényelmes, fekete, cipzáras lépővel bebizonyítom nektek, hogy nem kell magas sarkút húzni ahhoz, hogy csinosak legyetek, mondjuk, egy tárgyaláson. 

Amúgy is, kinek van kedve tűsarkokon parádézni a hétfői dugón át egy nem túl pezsgő hét eleji tárgyalásra? Hát senkinek.

Vegyetek példát rólam, és akkor majd ti is ennyire bizakodva tekintetek a távolba.

Kedd: Az önbizalom attribútumai – Szegecs és cipzár

Mondanom sem kell talán ezek után, hogy valósággal ellenállhatatlannak tartom a szegeccsel kirámázott bokacsizmákat is. Szandra barátnőm szerint egyébként is olyan időket élünk, hogy a mai rohanó, kényelemre jóval többet adó nő nem szereti már beleszuszakolni a lábát kényelmetlen körömcipőkbe, de szerinte nem kell aggódni, szerencsére feltalálták a bokacsizmát. 

És egy bokacsizma – ha eddig nem tudtátok, akkor én most elmondom nektek – százszorta kényelmesebb tud lenni egy szűk körömcipőnél. Ez legalábbis, ami ilyen pompásan illeszkedik a lábfejemre, éppen ilyen.

Ha szeretnétek tőlem egy jótanácsot még (már miért ne szeretnétek), akkor olyan vastag sarkút választotok, mint amilyen ez is itt, hiszen tudvalevő, hogy az nagyobb területen és inkább középen támasztja alá a sarokrészedet, így jóval kényelmesebb, mint tűtársai. 

Viseljétek egészséggel!

Szerda: A lazuló viszonyok napja

Tudjátok, miért jók a szerdák? Vagy legalábbis az én szerdáim mitől olyan szemtelenül királyok? Mert akkorra szinte semmit nem szervezek be, azt meghagyom az otthon maradós, ágyból írós napnak (igen, tudom, pofátlanság, hogy én ezt megtehetem), és ha el kell ugranom valahová mégis, akkor is csak egy nagyon kényelmes cuccba bújok bele. 

Például – ezt is sokan tudhatják rólam – szenvedélyesen rajongok a bakancsokért. A szegecses bakancsokért pedig pláne, és ez itt épp egy „szívem csücske” darab. 

Semmi mást nem kell tehát tennetek a laza, szerdai napon, csak magatokra ölteni a farmer–széldzseki kombót, és belebújni egy kényelmes, trappolós bakancsba. 

Ha meg nem kell mennetek sehová, akkor simán maradhat a mamusz és a kezeslábas pizsama. 

Csütörtök: A nő, aki ma már csak egy koktélra vár

Ó, a régi, dicsőséges idők, amikor minden este fess voltam én, a pesti nő, és csak egy (kettő, három, négy) koktélra vártam. Miközben megcsillant a bárok sejtelmes fénye a bokámon, meg száz(ezer) mohó férfiszem a tomporomon. 

Jaj, de rég volt, tán igaz se volt. Ma már csak viccesen bolond mímelése vagyok egykori önmagamnak. Nem is vonz már a tűsarkos, koktélruhás pózolás. De azért néha, nagyon néha, még annál is néhábban jó belegondolni, hogy miben éreztem magam jól valaha. 

Mondjuk, azért ezt a tűsarkú csizmát érdemes is szemügyre venni. Igaz, felállni nem merek benne, de annyira szép, hogy csak na. És ha hisztitek, ha nem, ki is tudom a tükrös lakk fényében rúzsozni magam. (Ha sok lájkot kapok, megmutatom.)

Péntek: Önmagad feltételek nélküli szeretete (mondjuk, pénteken ez már gyerekjáték)

Oké. Ez vagyok én. Veszkócsizmás, motorosdzsekis, vagány, laza, szemtelen, aranyos, kedves nő. Ebben érzem jól magam, így szeretek járni, így a legkényelmesebb, ebben látom magam szépnek. 

Simán elmegyek ebben a cuccban egy koktélpartira vagy egy színházba, koncertre meg aztán pláne. Fesztiválra, megbeszélésre, randevúra, bárhova. Hiszen így vagyok igazán önmagam. 

Új jelmondatom lett: ha van egy igazán jó fekete, motoros- vagy veszkócsizmád (esetleg egyszerre mindkettő), és van hozzá egy vagány, motoros bőrdzsekid, akkor már csak a közte lévő átmenetet kell variálnod. Az pedig nem is annyira nehéz. 

Na, most ti jöttök! Mondjátok el, melyik a kedvenc szettetek, milyen cipőt próbálnátok fel szívesen, mi az, ami egészen elborzaszt benneteket!

Szentesi Éva

Fotók: Kerepeczki Anna/WMN