–

1. Robbanó sült krumpli, vigyázat!

„Egyszer felrobbantottam egy adag sült krumplit, mert kiderült, hogy olívaolajban nem lehet megsütni, máshol van a forráspontja (ki hitte volna?). Nem ettük meg, viszont füstölt a lakás. Máskor pedig készítettem egy tojáskrémet húsvéti összejövetelre, amiről azt gondoltam naivan, hogy másnapra majd biztos összeáll… Nem állt össze, hanem tojásdarabok úsztak egy tejfölös löttyben. Átjött az egyik gasztrós barátom, és azt mondta, életében nem látott még ilyet. Ráfogtuk végül a tejfölre… Lőtt róla egy képet, aztán kidobtuk.”

2. A kutya vacsorája: az anyós örökbecsű fasírozottja

„Az anyósom belül nyers, kívül égett fasírtja húsz éve ugyanolyan ehetetlen, mégis mindig hoz, amikor jön. Amióta van kutyánk, ő különösen boldog a látogatásai után.

Cserébe viszont ott volt az én karácsonyra készült, a sütés után egy perccel máris kőkemény pogácsám, amit fent nevezett anyós öt pohár víz mellett »rettentő finomnak« talált.

Azt hiszem, teljesen pariban vagyunk…”

3. Mindenmentes, értsd: mindenmentes

„Amikor 2015-ben a szárnyaimat bontogattam a mindenmentes konyha világában, elkövettem egy-két érdekességet. Amit megörökítettem az utókornak: diós csiga és palacsinta trutyi.”

4. A vacsora, amitől mindenki hányt

„Egyszer elhatároztam, hogy készítek egy igazi fehérboros francia hagymalevest, hogy lenyűgözzem a családom. Amúgy tök más az ízlésünk, de azzal a szándékkal is főztem nekik, hogy picit megbarátkoztassam őket más ételekkel is a hagyományos magyaros konyhán kívül. Csakhogy elszámítottam a receptet, és egy deci fehérbor helyett jó három-négy decivel megküldtem. Olyan gyomorsavat okoztam ezzel a levessel mindenkinek, hogy a desszert a savlekötő volt.” 

5. Ne told fullba a kretént!

„Anyósom sosem volt bajnok a konyhában, főként mirelitet sütött. Én viszont szeretem megadni a módját a főzésnek, és szerettem volna bevágódni is a barátom családjánál, úgyhogy mindig készültem többféle finom fogással. Sikerült, mindenki nagyon dicsérte a főztömet. Talán túlzottan jól is sikerült.

Egészen addig tartott ez az idill, amíg a barátom apja túldicsérte a főztömet, és azt találta mondani, hogy nem kér egyebet szülinapjára, csak hogy főzzem meg neki a »kedvencét«. Onnantól kezdve csak mi jártunk át hozzájuk hétvégi mirelit-partira.”  

6. Praktikus asszony

„Friss feleségeként virítani akartam a gasztrobubus férjemnek és az overgasztrobubus londoni haverjának. Sóágyon ropogósra sült kacsával készültem, meg hozzá mindenféle jóval. A hozzá mindenféle jó is lett, de a kacsát megsajnáltam, aláöntöttem a külön szószt, aminek segítségével magába szívta az egész sóágyat, ergo: teljesen ehetetlen lett. Megették, de sosem feledem az arcukat. Azóta nem nagyon kell főznöm. Süthetek sütit, mert azt szeretem, és csak nagyon kevés sóval kell dolgozni.

Barátnőm anyukája sem egy nagy ász a konyhában, vele megtörtént, hogy a palacsintatésztába véletlenül beleesett a polcon lévő két-három darab No-spa, de nem csinált új alapot, úgyis mindenkinek görcsölt a gyomra a főztjei után. Praktikus asszony.”

7. A gourmet férj és a kéksajt esete

Az a legjobb ebben, hogy nem mindig segít a rutin. A férjem nagymamájának szülinapjára egy csodaszép csokis-körtés trifle-t készítettem. Ami amúgy eredetileg nyolc minitorta akart lenni, csak éppen a kis köcsög tortalapok sehogy sem akartak kijönni a gazdagon vajazott formából. Pedig tényleg nagyon igyekeztem, és a rutinom sem kicsi. És nem csak velem esik meg ilyesmi. Anyukám, amikor először találkozott a későbbi férjemmel, több évtizedes gyakorlattal a háta mögött nagyon oda akarta tenni magát.

Tudta a férjemről, hogy gourmet, ahogy ő is az volt, ezért az egyik kedvencét csinálta: körtés-kéksajtos csirkét. Csak a férjem épp nem szereti a kéksajtot. Azért nyilván megette, kellően megdicsérte – és nekem is csak jóval később mondta el: azért szedett kétszer, hogy jó benyomást keltsen.”

8. Egyél, csak egyél! Még a végén elfogysz nekem itt!

„A férjem családjának egyetlen tagja sincs, aki kicsit is olyan konyhát vinne, ami az én ízlésemhez közel áll – persze lehet, hogy ez kölcsönös amúgy. Viszont ők emellett nagyon igénylik, hogy mindenből mindenki óriási mennyiséget fogyasszon. Ez nekem nem megy túl jól, de szerencsére már megszokták. Elkönyvelték, hogy azért vagyok ilyen vékony. Nem tudják, hogy ami ízlik, abból végtelenül sokat képes vagyok enni, és ez rendben is van így.” 

9. Odaégett szülinapi torta

„Anyukámnak sütöttem szülinapi tortát, amit végül kikanalaztunk a formából, mert igen érdekes állagúra sikerült. Azért a próbálkozást értékelte, megdicsért.

Első sütis próbálkozásom alkalmával pedig – a mai napig rejtély, hogyan – sikerült hazavágnom egy őzgerincformát, ami a trutymóval együtt ment a kukába. Mivel ez volt az egyetlen ilyen forma otthon, ekkor nem dicsértek meg.” 

10. A víz nem válik… mi?

„Én egyszer odaégettem a vizet. Képem is van róla.” 

11. Kovászos uborkából krémleves

„Egyszer csináltam kovászosuborka-krémlevest a családomnak. Nálunk udvariasságból sem ette meg senki a hat ember közül, csak én demonstráltam, hogy lám, nem mérgező. (Konkrétan fintorogtak.)

Aztán a legjobb barátom londoni lakásában az érkezés után két perccel feltettem a főzőlapra az elektromos teáskannát, majd kimentem az erkélyre, ahonnan csak a fekete, gomolygó füst csalt vissza. Sajnos a konyhából jött, ráolvadt a kanna a tűzhelyre. Azóta égettem el kávéfőzőt, lazacot serpenyőstül, lábast… Éljen a multitasking!”

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images