–

Szülőként a gyerekzsúr: nyűg, akármelyik oldalon állsz

Kezdem az önző szempontokkal, mert szerintem igenis számít, hogyan érzed magad a gyereked születésnapján… vagy bármilyen programon.

Ha te vagy a zsúr házigazdája, neked jut osztályrészül, hogy meghozz nagyjából ezerötszáz döntést, aggódj kétezer dolog miatt, elkölts minimum ötvenezer forintot, és akkor még elég olcsón megúsztad. A megelőző napokban végig azon pörögj, hogy ki mondja le, ki csesztet az utolsó pillanatban ajándékötletért, és melyik kis barát nem jön el szó nélkül, akire pedig nagyon számít a gyereked.

Ezzel az előzménnyel a teljes zsúr ideje alatt full készenlétben intézkedj, szervezz, olts tüzet, vigasztalj, keress gyufát, gluténmentes ételt, helyet a pónilovakon a kimaradt gyerekeknek. Mindezt akkor is, ha ott van az összes szülő és két animátor.

Ha a buli szülőmentes, akkor minden gyerek a te felelősséged. Ha szülős, akkor még a szülők unott jelenlétével is meg kell küzdened. Nehezebb döntés, mint a virágválasztás volt az esküvődön, nem?

A szülinapi zsúr valójában egy esküvő kicsiben (néhány esetben nem is annyira kicsiben)

Ahogy az éttermek és rendezvényhelyszínek ráálltak az esküvői bizniszre, vagyis mindent kétszer annyiért adnak, ha esküvőre kell, úgy nőtte ki magát szépen az elmúlt pár évben a gyerekzsúros üzletág. Ha van rá százezer forintod, akkor már szinte bárhol tarthatsz bulit. Persze akadnak cuki helyek, ahol lelkesek a segítők, és láthatóan nem az üzletről szól az egész. De ezzel párhuzamosan

vannak rettenetes választási lehetőségek, ahol unott animátorok pacsmagolják csillámporral a gyerekeket több tízezerért (amit amúgy bármelyik szülő meg tud csinálni pár ezer forintból).

Ettől függetlenül minden egyes bulin azt látom, hogy a szülőket tényleg a legjobb szándék vezérelte. Szuper élményt szerettek volna adni a gyereküknek és a gyerekük kis barátainak (egyébként a meghívottak listája és az ezen való problémázások és sértődések oviskorban… na, ezek is megérnének egy cikket).

De tényleg világraszóló élménynek kell lennie?

Voltunk már olyan zsúron is, ahol minden tökéletes volt, készültek külön programmal az ottmaradó szülőknek, szuper ötletek és pénz, paripa, fegyver is volt ezek megvalósításához. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munka és még több pénz volt olyan csodálatosra szervezni. De tényleg ennyire fontos dolog ez?

Tényleg észreveszik egyáltalán a gyerekek, hogy az egyik zsúr jobb, mint a másik? Nekik nem csak a társaság meg nagyjából a program számít? Mert szerintem valójában mindegy, hogy mennyire profi a szervezés, maximum a többi szülőt lehet lenyűgözni vele.

A gyerekeket a fő téma meg a többi gyerek érdekli, és ennyi. Ha három tálba kiszórunk három különböző bolti rágcsálnivalót, akkor pont ugyanúgy fogják elfogyasztani, mintha a város legjobb cukrászdájából hoznánk sütiket és pogikat. Én épp ezért nem értem ezt az egész gyerekzsúr őrületet, és ez a fő oka annak, hogy nem is vagyok hajlandó beleállni. Szívesen hívunk vendégségbe másokat a lakásunk/kertünk kereteit figyelembe véve, de nem érzem azt, hogy a gyerekeim szociális életéért ennyit kellene tennünk pont a születésnapjukon. A szuper helyekre, programokra szerintem bőven elég elmenni a szűk családdal.

Ha zsúr, akkor ajándékok is vannak (nyilván)

És akkor arról még nem is ejtettem szót, hogy mennyire szívszorító látni azt a végtelen mennyiségű nagy kínban megvásárolt, legalább felerészben teljesen értelmetlen ajándékot, ami minden egyes ilyen bulin gazdát cserél.

Amihez általában a gyerekeknek (sem az átadónak, sem a fogadónak) nem sok köze van – a szülők veszik, aztán másik szülők küzdenek meg vele, hogy mi legyen a rakásnyi kacattal. A win-win mintájára ez egy tipikus lose-lose szituáció.

Mielőtt ránk hívnád a gyermekvédelmet

A saját védelmünkben szeretném elmondani, hogy a gyerekeinknek nagyszabású családi ünneplése szokott lenni, ugyanúgy kapnak egy vagon ajándékot (nem csak tőlünk, és általában legalább nem teljesen hülyeségeket), van tortájuk, gyertyával, marcipánnal (összesen háromszor: a napján a szűk családdal, a rákövetkező hétvégén a tágabb családdal és az oviban is). És megélhetik, hogy azokon a napokon egy kicsit róluk szól minden.

De azt valóban nem tapasztalták még meg – és attól tartok, hogy kamaszkoruk előtt nem is fogják –, milyen, amikor egy rakás általuk kiválasztott barátjukkal ünnepelhetik azt, hogy egy évvel nagyobbak lettek.

Mivel én magam is szülinapi buli utáni vágyakozásban töltöttem a fél gyerekkoromat (pedig akkor még egyáltalán nem volt ez a köré szerveződött óriási biznisz), igyekszem szolidáris és kedves lenni a szintén erre vágyó gyerekeimmel. Tavaly nyáron például tartottunk egy nyári bulit a kertben, nem kértünk ajándékokat, és a meghívott vendégeknek készült ételeken kívül nem invesztáltunk túl sokat az eseménybe. De mégiscsak volt egy buli, ahol a lányaim voltak a házigazdák. Én gyerekként bőven beértem volna ezzel, de szülőként már azt is teljes szívvel meg tudom bocsátani a szüleimnek, hogy ez sem volt. Mert még ez is elég nagy melóval járt, és tulajdonképpen a játszótéren is lehet a többi gyerekkel rohangászni egy random nyári napon, kipihent és nyugodt szülőkkel maguk körül. Jó, ez már utópia, belátom.

Ti hogy álltok a szülinapi zsúrokkal? Beleálltatok? Volt olyan, ami jól sült el, ami után úgy éreztétek, hogy megérte? Mert akkor áruljátok el a titkot!

Tóth Flóra

A fotó a szerző saját tulajdona, csak hogy lássátok: tényleg volt torta