–

Miért kell – ha kell egyáltalán?

Senkit nem szeretnék meggyőzni, de két kisiskolás gyerek anyukájaként úgy látom, sosem volt még akkora lelkesedés, várakozás a gyerekeimben, mint amikor a saját szülinapi bulijukra készülődtünk. Az, hogy a saját kis óvodai/iskolai közegük kedvelt embereit elhívhatják, hogy velük ünnepeljenek, egészen más minőségű élményt ad, mint a családdal emlékezni meg a szülinapról. 

Ha egy tanácsot elfogadtok, akkor azt ajánlom, hogy az alapok (hol, mekkora létszámmal, milyen koncepcióval) lefektetése után rögtön vonjátok be a gyerekeket a szervezésbe, kitalálásba, mert majdnem annyira élvezik, mint magát a bulit.

Van etikettje a szülinapi buliknak?

Míg az esküvők esetében sokak számára egyértelmű, hogy aki nem hívott meg az ő nagy napjára, azt nekünk sem „kell”, addig a gyerekkori barátságok úgy jönnek-mennek, mint a felhők egy szeles napon. Éppen ezért kár már most kötelező köröket beiktatni a dologba, hiszen – ha a vendégek száma nem végtelen, akkor eleve óriási dilemmákkal kell szembesülnie az ünnepelt gyereknek, hogy mégis ki fér bele az általában szűkös keretbe. Ebben a kérdésben szerintem szülőként nem ér nyomást gyakorolni, bármennyire is csábító néha. 

A vendéglista következő kérdése, hogy mit kezdjünk a szülőkkel? 

Szerintem óvodás gyerekek esetében nem biztos, hogy jól sül el egy szülőmentes buli, de iskolás kortól már lehet ajánlani, hogy apa-anya nyugodtan „húzzon el”. Nekem nagyon tetszett vendégként, amikor volt egy tudatosan kialakított szülői sarok, ahol a maradó felnőttek a gyerekzajtól kicsit távol szusszanhattak egyet. Ha viszont olyan tematikus bulit tartunk, amit a szülők is élvezhetnek (ilyen például a falmászás), akkor az is jó, ha ők is kipróbálhatják a programot. 

Az ajándék szintén nagy dilemma, hiszen a gyerekek ezt várják a legjobban, a vendég szülőknek pedig ez a legnagyobb nyűg (bocsánat, de tényleg). 

Szerintem meghívó szülőként ér konkrét tippet adni (például, hogy kézzel készített ajándék vagy ilyen-olyan tematikus dolog legyen), ha viszont nem határozunk meg semmit, akkor célszerű legalább támpontot nyújtani, hogy mit szeret a gyerekünk, mert a gyerekek megfigyelő- és információátadó képességében csak bizonyos kor fölött lehet bízni. És ha már begyűjtünk egy csomó holmit, akkor nem hátrány, ha legalább olyanokat, amik tetszenek, hasznosak, és nem maradnak három hónapig a szatyorban a szoba sarkában.

Ami még fontos, hogy 

ma már előzetes felmérést kell végezni ételallergia témában, 

és ha van érintett kisgyerek, akkor neki külön készülni. (De a legtöbb szülő ilyenkor nagyon kedvesen, és valószínűleg több, korábbi rossz tapasztalat miatt rögtön felajánlja, hogy hoz/küld saját ételt a gyerekének.)

De hol a lehúzás?

Egy átlag játszóházban a legolcsóbb opció gyerekenként 5.000-5.500 Ft*, egy „feldíszített” asztal van három órára (láttam pár ilyet, nagyjából 1.500 Ft a díszítés jó esetben), torta, gyerekenként egy vagy két zseton (a játszóházon belüli fizetős játékokhoz) és fél liter innivaló, esetleg egy kis sós finomság jár ezért a pénzért (és általában maximum két felnőttjegy, szóval, ha jönnek kísérő szülők, az feláras). Plusz a legtöbb helyen a buli utáni belépésre jogosít a jegy. Animátor, program, arcfestés, bármi csak elég komoly felárral elérhető.

A másik probléma az, hogy általában tízfős minimum létszámtól lehet egyáltalán játszóházi bulit tartani, ami alapból legalább 50.000 forint. (Ez csak szerintem sok egy alap buliért, minden extra nélkül?)

Egyébként ugyanezekre a helyekre egy egész napos gyerekjegy átlagban 3.000-3.500 forint (amihez szintén jár egy-két zseton általában), vagyis tíz gyerekkel számolva is maradna közel 20.000 forint díszítésre, öt liter italra és a tortára. Értem, hogy az ügyintézés szülőként több energia, meg hogy a játszóházaknak is meg kell élni valamiből, de feltételezem, hogy alapból a belépőjegyen is van hasznuk. Egy lufihajtogatás 18.000-30.000 forint, az arcfestés meg gyerekenként 1.000-1.500 (vagy óránként 12.000-15.000 körüli összeg). Ahol pedig van egy külön bejáratú animátor a gyerekek mellé, ott általában 10.000 forint/fő az ár. Bűvész vagy bohóc pedig alsó hangon 40.000 forintért kérhető, és ezzel elsősorban az a gondom, hogy láttam néhány ilyen show-t, sajnos az a tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben nagyon rövid, és egyáltalán nem minőségi.

Tényleg senkinek a zsebéből nem szeretnék pénzt kivenni, de jó sok játszóházi szülinappal a hátam mögött azt láttam kibicként (nem szervező szülőként), hogy

sokszor nagyságrendekkel drágább, mint bármilyen más opció, és még az sem valósul meg, hogy a szülő boldogan hátradőlhet, miközben az ünnepelt gyereket és vendégeit profik részesítik minőségi szórakozásban. Sőt.

Persze az otthoni/játszótéri szülinap sokkal olcsóbb, de jóval melósabb is

Főleg ovis gyerekek esetében gyakori alacsony költségvetésű ötlet, hogy csapatostul őrjöngnek a játszótéren, ami önmagában csodás élmény, így ha nem szeretnénk óriási energiákat mozgósítani, és több tízezer forintunk sincs erre, akkor a legegyszerűbb megoldás keresni egy asztallal ellátott játszóteret a környéken (szerencsére ebből elég sok van), és megkérni a vendégeket, hogy mindenki hozzon valami finomságot. Tapasztalatból mondom, hogy nem fogják zokon venni, hiszen ha nem lenne buli, akkor is gondoskodniuk kellene élelemről a saját gyerekük számára. Így szerintem semmivel nem több energia az egész, mint a játszóház nagyságrendekkel drágább megoldása.

Az otthoni buli már nagyobb készülést és némi animálást is igényel – plusz utána takarítani kell, de szerintem ezek egy részébe be lehet vonni a gyerekeket, és nem csak a kellemesebbikbe (sátáni kacaj). Én gyerekként is ezeket szerettem a legjobban, és szervező felnőttként is emellett teszem le a voksom, mert hazai terepen az ember könnyebben kreatívkodik. Ugyanakkor megértem, ha valakinek se kedve, se ideje nincs rá – én legalább annyira élvezem az előkészületeket, mint egy gyerekek. 

Kincskeresés, kvíz (akár nálunk is találtok Disney-mesés vagy Harry Potteres opciókat, lehet őket használni), rejtvények, ügyességi feladatok, közös sütikészítés, „diszkó” zenével és fényekkel – tele van az internet ötletekkel, amiket persze macera megvalósítani,

és csak akkor érdemes belevágni, ha van kedved hozzá.

Az otthoni bulik esetében az a legpraktikusabb, ha az elején csak a gyerekek vannak jelen, és a szülők később, már a „szabadfoglalkozás” alatt csatlakoznak be, mert nehéz jó házigazdának és animátornak is lenni egyszerre. 

A zene segíthet, ha kevés erőfeszítéssel szeretnénk sok gyereket szórakoztatni, illetve nekem többször bevált a bemelegítő, kicsit futkározós játékom, amiben mindig két dolgot mondunk, és aki az egyiket szereti jobban, az az egyik oldalra áll, aki a másikat, az a másikra. Ezt olyan kérdéseknél is lehet alkalmazni, mint pizza vs. tészta, zuhanyzás vs. kádban fürdés, fagyi vs. csoki, palacsinta vs. gofri (kérdés: aki mindkettőt, hova álljon?), cica vs. kutya (kérdés: aki a kígyókat szereti, hova álljon?), chips vs. popcorn… stb. Persze lehet komolyabbakat is kérdezni, ahogy nőnek a gyerekek! Ez ismerkedésnek sem rossz, és közben szaladgálnak is.

A játszóházi és a saját szervezésű zsúr között van félúton árban és melóban is a tematikus buli

Nálunk volt már falmászós szülinap (többször is), tervben van kerámiafestős, főzőiskolás, jártunk már sportcsarnokban, múzeumban, pikniken, esti erdei túrán, a Füvészkertben, és számtalan olyan helyen is, amire már nem emlékszem. A lényeg, hogy 

a gyerekek érdeklődése mentén egészen különleges programokat lehet kitalálni, és segítővel együtt kötött programokat szervezni, így nem kell a szülőknek végigtolni az egész tematikát. 

Szervező szülőként viszonylag aktívan részt kell venni ebben, a helyszínek is számolnak a szülői terelgetéssel, viszont tapasztalatom szerint ezek általában olcsóbbak, mint a játszóházi szülinapok. Mi a falmászós szülinapért úgy fizettünk 30.000 forint körül, hogy körülbelül 15 részvevő gyerek volt (kistestvérekkel együtt, de közülük is többen másztak), két segítő egy órán át biztosította őket (ennek volt óradíja), és több kísérő szülő is kipróbálta a falmászást. A dekorációt, tortát, ételt-italt mi vittük, de nem hiszem, hogy 20.000 forint fölött volt a költsége.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

És itt egyáltalán nem volt megkötés, hogy mekkora a minimum létszám, a belépőjegyek ugyanis ugyanannyiba kerültek, mint az egyedi jegyek – pedig ugyanúgy kaptunk asztalt és teret a buli megtartására, csak éppen ingyen. Persze van olyan, ahol a buliszolgáltatásnak van plusz díja (10.000-20.000 forint), amiért különterem, csapatvezetés, segítők járnak, ilyen például a kerámiafestős vagy a múzeumi szülinap. Ehhez ilyenkor még hozzájön a belépőjegy vagy a festendő kerámiák díja. Szóval programtól függően olcsóbb, vagy legrosszabb esetben is hasonló áron van, mint egy játszóházi buli, és szerintem jobb élményt kínál egy-egy ilyen tematikus zsúr. Annak ellenére mondom ezt, hogy tapasztalatom szerint a gyerekeknek akkor és ott szinte teljesen mindegy, mi a helyszín, a program, a lényeg, hogy együtt vannak. A biznisz részét csak a szülők érzékelik, akár vendégként, akár szervezőként vesznek részt, és összességében nem az ő elbűvölésük a cél – ma már egy egyértelmű.

A gyerekzsúrok evolúciója

Évezredekkel korábban elsősorban az asztrológia miatt merült fel egyáltalán a születési időpontok rögzítése, de csak az uralkodók és más fontos személyek születésnapját ünnepelték felnőtt korukban. Az ókori görögöknél az istenek „születésnapjáról” emlékeztek meg tematikus ünnepségekkel, a Római Birodalomban pedig eleinte csak a császár születésnapját ünnepelték, aztán ez átterjedt a jómódú emberek köreire, ahol a saját születésnapjuk kapcsán is csaptak egy murit (még mindig csak felnőttkorban).

Később a kereszténység elterjedésével az egyéni születésnapok ünneplését kifejezetten pogány szokásnak bélyegezték. Aztán minden megszülető gyermek megkapta egy védőszent nevét is, és akkor a névadó szentek születésnapjáról emlékeztek meg – ebből indult el az egyéni szülinapok ünneplése. De a gyerekeket először az 1800-as években ünnepelték Németországban.

Az USA-ban a jómódú protestáns családok körében terjedt el először az 1830-as években. A szegényebb családokban, bevándorlóknál csak az 1900-as években kezdett el megjelenni ez a szokás, de azok a „bulik” egészen hivatalos események voltak, amik kevésbé szóltak a gyerekekről, sokkal inkább az illem megtanulásáról, a meghívottakról is a szülők döntöttek. Aztán az 1920-as években elindultak a barátságosabb bulik, és a tinik körében az úgynevezett „sweet sixteen” partik. Majd jött a nagy gazdasági válság, ami mindenféle bulit visszavetett.

Az 1950-es években kezdődtek el a koruknak megfelelő, kortársakkal együtt tartott bulik, ez egybeesett azzal, hogy egyre több információ vált elérhetővé a gyermekek fejlődési állomásairól és azok sajátosságairól. Ekkor kerültek ki a bulik az otthonokból, és jelentek meg a tematikus múzeumi, uszodai vagy bowling-klubban tartott ünnepségek. A korábbi formális és a máig jellemző baráti ünnepségek közös vonása, hogy a szervezés feladata elsősorban az anyákra hárul – talán mostanra jutottunk el oda, hogy ez nem evidens, és az apák is beszállnak (szerencsére).

*mindenhol átlag budapesti árakkal számoltam.

ITT találtok szakértők által összeállított tanácsokat (angolul) arról, hogyan legyen viszonylag nyugodt a szülinapi buli, bár szerintem stresszmentes változat nem létezik, akármilyen opciót is terveztek.

Kiemelt képünk illusztráció – Getty Images/ EMILI_VISION

Tóth Flóra