wmn - bosch

–

Porszívómentes hétköznapok

Olyan szerencsés helyzetben vagyok hosszú évek óta, hogy a heti nagytakarítást a világ legjobb takarítónője végzi az otthonunkban, ezért aztán a porszívó maximum akkor kerül a kezembe, ha valami összetörik. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez azt jelenti, nem végzek házimunkát, a rend kedvéért elmondom, hogy gyakorlatilag mindennap többször takarítunk a konyhában, hiszen ahol két ovis gyerek eszik, ott a söprés-feltörlés kombó létfontosságú szinte minden étkezés után. (A feltörlés néha elhagyható.)

Rossz kezdés…

A nagyobb lányom, akivel pont a takarítónő nálunk töltött idejében jártunk Ringatóra, a porszívóval először az orrszívás kontextusban találkozott.

És mivel a régi, de nagy teljesítményű porszívónk nem egy halk darab, rettenetesen megijedt, amikor bekapcsoltuk, és közelítettünk a cuki kis orrocskájához.

Mit tesz ilyenkor a jövőre botor módon nem gondoló szülő? Vesz egy halk orrszívó készüléket! Így a lányaim, akik öt- és három és fél évesek, még mindig összerándulnak, ha valaki bekapcsol mellettük egy porszívót. Több dolog miatt tudom, hogy ez nem alapbeállítás, egyrészt mert a sokkal hangosabb, darálós kávégép a legkevésbé sem zavarja őket. Másrészt pedig mert a hároméves unokaöcsém már úgy játssza azt, hogy porszívózik, hogy közben megy is a gép, pedig régebben csak „üresben” tologatta.

A lányaim sosem játsszák ezt, de nem is könnyítem meg a dolgukat, a porszívó a tároló mélyén lakik, és én tényleg csak akkor veszem elő, ha nagyon muszáj. Kicsit a témához tartozik, hogy a másik mumusom a vasalás, a kisebb lányom majdnem kétéves volt, amikor egy esküvő miatt előkerült a vasaló, és megkérdezte, hogy mi az. Nem hibáztatom, szerintem azelőtt sosem látta. 

Lehet élni porszívó nélkül?

Mivel folyamatosan az az érzésem, hogy csak rosszul közelítjük meg ezt a kérdést, és valójában lenne olyan porszívó, ami megkönnyítené a hétköznapjainkat, több dolgot kipróbáltunk már. Vettünk egy profinak tűnő morzsaporszívót, ami halk volt, de a teljesítménye nem bizonyult elégnek a mi koszunkhoz, az asztal még oké volt, de a földön megtalálható 286 millió morzsával nem boldogult. Illetve elővettük a porszívót, hogy szem előtt legyen, hátha akkor könnyebben nyúlunk érte. Azon kívül, hogy mindennap háromszor belerúgtam, nem változott semmi.

Végül arra jutottam, hogy majd egyszer, a távoli jövőben beszerzünk egy multifunkciós takarítódroidot, addig meg elketyegünk ezzel a hangos és ritkán használt cuccal.

Ez egészen addig tartott, amíg nem kaptam tesztelésre egy szuper állóporszívót, amit tologatva kimondottan Freddie Mercurynak érezhetem magam, mínusz bajusz. (Nálam ifjabb vagy videókliptémában kevésbé jártas olvasók kedvéért: a bácsi az I want to break free című szám klipjében női ruhában tologat egy állóporszívót – persze nem olyan menőt, mint amit én szereztem.)

via GIPHY

Ti mit csináltatok a hosszú hétvégén? Porszívóztunk!

A gyerekek előtti időkben az ünnepnapokon maximum arra vettem rá magam házimunka témában, hogy visszategyem a hűtőbe az elővett kaját, még a mosatlan edényhalom is megvárta az egyszerű hétköznapokat… azóta ez némileg változott. Például azért, mert egy sima uzsonna után kitehetném a konyhára a „lezárt terület” szalagot, annyi kosz és koszos edény gyűlik össze. Így aztán az elmúlt napokban új játékok és szórakoztató üzemmódba kapcsolt családtagok bűvöletében pörgő gyerekeknek jó programnak tűnt az uzsonna utáni porszívózás (a két lányom mellé még egy porszívókedvelő unokaöcsöt is szereztem a projekthez).

Kötelező feladatból majdnem szuper kis program

Azt már tudtam, hogy nagyon halk, és szuper jól szív, mert egyik este felporszívóztam a rizsmaradványokat vacsora után (egypár órával...), amikor a gyerekek már aludtak. Álmukban nem zavarják őket a zajok, ezért mertem bekapcsolni, de halkabbnak bizonyult, mint az egykori orrszívónk. Plusz az is kiderült számomra, hogy még egy hozzám hasonló porszívó-analfabéta is pikk-pakk átlátja és használatba veszi az eszköz számára érdekes funkcióit. Így aztán a szuper húsvéthétfői programötletem előkészítése öt percet vett igénybe (a szükséges koszt meg jó szándékúan előállították a gyerekek). Először azt gondoltam, együtt porszívózgatunk kicsit, aztán – mint sok más esetben – rám marad a munka oroszlánrésze. Tévedtem. Rögtön kivették a kezemből (pedig annyira nem könnyű). Használni pont olyan jól tudták, mint én, szóval az asztal körül néhány perc alatt eltüntették a morzsákat. Aztán rámentek az asztalra, majd kiszabadultak az erkélyre.

Nemcsak az volt benne a csodás, hogy a gyerekeim takarítanak, hanem az is, hogy totálisan élvezik.

Az erkélyről konkrétan elzavartak, és hárman együtt, a legnagyobb egyetértésben húzogatták a porszívót, mi, felnőttek meg a nappaliban szürcsöltük a még meleg kávénkat, a kintről behallatszó halk zúgás kíséretében. Idilli pillanat volt, és eltartott vagy öt percig. Aztán összevesztek azon, hogy ki hol fogja a szerkezetet, és közbe kellett avatkozni. Így végül elkoboztam tőlük a játékszert, de akkor már vérszemet kaptam, és elvégeztem pár a gyerekeim szerint „bébikönnyű” házimunkát: leporszívóztam a kanapét és a lambériának azokat a nehezen elérhető sarokrészeit, amiket eddig csak nagytakarításkor portalanítottunk.

Amellett, hogy rendesen elfáradtam a projekt közben, meglepve észleltem, hogy egy teljes órát elporszívózgattunk (amíg én melóztam, a háromfős gyerekcsapat kiskutyaként követett és kis főnökként osztogatta az utasításokat, hogy mi hol koszos még). Egyrészt megveregettem a saját vállamat, hogy milyen jó kis hosszúhétvége-lezárást találtam ki, másrészt ledöbbentem: amikor egyszer nekiestem a morzsaporszívóval az autónak, feleennyit sem bírt. Meddig is marad nálunk a „kicsike”? Ne akarjátok tudni, mi van az autómban. Szeretnétek előtte-utána fotót?

Tóth Flóra