–

Persze-persze, mindenki azt rak ki a saját online felületeire, amit csak akar

De mivel ennek az egész megosztósdinak az a lényege, hogy mások is lássák posztjainkat, előfordulhat, hogy olyan rosszmájú ismerősök is belebotlanak a kéretlen jó tanácsokba, és az Oravecz & Coelho Művek futószalagon készült idézeteibe, mint én.

Az ember ilyenkor egy ideig tűr-tűröget, de amikor már a sokadik Konfuciusz-imitátor keni össze az Instát vagy a Facebookot egy újabb homályos jó tanáccsal, elszakad az emberben valami. Íme, az idei Nagy Közhelyparádé sztárjai, hogy még véletlenül sem maradjatok ki ti sem a jóból.

1. A mai nap az első üres lapja egy 365 oldalas könyvnek. Legyen belőle egy jó sztori!

Idén ezt a Brad Paisley-idézetet láttam a legtöbbször, ez most nagyon megy. Drámaian minimalista, fekete alapon fehér betűkkel vagy fordítva.  Csak azt nem értem, miért legyen az egész egyetlen történet? Ja, és akarja a franc, hogy 365 oldal után vége legyen… A pesszimizmusnak is vannak határai!

2. 365 nap. 365 új esély.

Már megint ez a 365 nap. Mi baja a közhelygyárnak a szökőévekkel? És tessék mondani, miért kapunk egy évben naponta csak egy esélyt? Ez bizony elég szigorú játék! Ha azt az egyet elszalasztod, már ne is próbálkozz többször? Kiestél, mehetsz aludni… És ez egy dologra ennyi esély, vagy 365 különbözőre? Hm… túl rövid idézet, túl sok megválaszolatlan kérdés.

3. Új év – új fejezet, új bekezdés – vagy csak ugyanaz a régi sztori? Mi írjuk a történetet, a választás a miénk!

Aha, és mi a baj a régi sztorival? Miért kellene mindenképpen változni és változtatni valamin? Az, aki most vagy, az sosem elég jó? Ráadásul kötve hiszem, hogy akinek tényleg szüksége van bárminemű gyökeres változásra, abban egy ilyen pixelhalmaz bármit is elindít.

4. Ebben az évben legyenek jobb szokásaid, gondolkodj pozitívan, étkezz egészségesen, és – mindenekfelett – szeresd önmagad!

Hát ez totális katyvasz. Marossy Kriszta már leírta, hogy miket nem fogad meg idén és miért, és kérem alássan, ezek majd’ mindegyike szerepel a listán. Csak halkan jegyzem meg: szerintem néha teljesen rendben van, ha nem vagy jóban magaddal. Elvégre ez a jellemfejlődés alapja, nem?

5. Ez az új év szuperboldog és vad lesz, valamint abszolút fantasztikus!

Köszi! És mi van azokkal, akik akkor szuperboldogok, ha az év hipernyugodt? Ők keressenek maguknak egy másik bolygót? És vajh mi az, hogy abszolút fantasztikus? Ezek szerint létezik kicsit fantasztikus, mérsékelten fantasztikus, és nagyjából fantasztikus változata is az előttünk álló esztendőnek? Őszintén szólva nekem lövésem sincs, milyen lenne egy abszolút fantasztikus 2019. Ja, de, mégis: előreláthatólag a szakdolgozatommal fogok szöszmötölni. Micsoda szuperboldog és vad program!

6. SOK MINDEN történhet egy évben

Ezzel nem tudok vitatkozni. Az elsőtől az utolsó betűig igaz. Az előttünk álló évben nemcsak sok minden történhet, hanem akármi is. Hogy a véletlenszerűen bekövetkező bármiről már ne is beszéljünk.

7. És most üdvözöljük az új évet, ami csupa olyan dologgal lesz tele, ami még nem történt meg!

Na, Nostradamus kolléga is besorolt. Naptári szempontból támadhatatlan az állítás. Hisz például 2019. január 13-a még sohasem volt. Meg 2019. január 14-e sem…

8. Nyugodj meg, és csókolj éjfélkor!

Oké, ha veszekedő párokról van szó, akkor rendben van. De csak így, minden címkézés nélkül beleengedni a vakvilágba egy ilyen szóbeli felhatalmazást… hát, több mint könnyelműség.

9. Ez a te éved, hogy ragyogj!

Na, ettől fordul ki a kéményseprők szájából a szilveszteri virsli, de a villanyszerelők sem örülnek egy ilyen kívánságnak…  Viccet félretéve: kell a francnak, hogy mindennap csúcsformában legyünk. Én speciel márciusra már nagyon unnám. Ahhoz, hogy a sikert értékeljük, hullámvölgyek is kellenek. (Ajjaj, úgy látszik, ez az izé, bölcselem ragadós!!!)

10. Boldog húsv… izé, új évet!

Az általános iskolában erre mondtuk, hogy „ezen még dolgozz kicsit”. 

11. Már csak 151 nap van nyárig.

Na, tessék, egy újabb naptárfetisiszta mém. Nagy előnye, hogy a „nyár” helyére bármi más is írható: húsvéti nyúl, matekérettségi, parlagfűszezon.  Csak arra kell figyelni, hogy naptár és számológép mindig legyen a közelben.

12. 2018: köszönöm a leckéket! 2019: készen állok!

Ez a poszt azt sugallja, hogy az illetőt már nem érheti semmilyen meglepetés, az idei esztendő az ő éve lesz. Nagy kérdés azonban, hogy egy év múlva ilyenkor mit fog kiírni? Azt, hogy „küldetés teljesítve”? Vagy hogy „tévedtem”?

13. Új év, új én!

Ah, a kedvencem! A már-már minimalista módon semmitmondó klasszikus. Olyan ez, mintha kapnál egy high-tech kütyüt Kínából, csak épp használati utasítás nélkül. Nézegeted, forgatod, pöpecül néz ki, csak fogalmad sincs, mire való és hogyan működik. Itt is: amilyen rövid a jó tanács, olyan hosszú az általa felvetett kérdések listája: Mert hát mi is az az új én? Mi a baj a mostani énnel? Én például tudom, hogy, ha teljesen kicserélném magam, akkor este már nem lenne hol aludnom.

Na, jó, kissé elragadtattam magam

Aki szereti, persze… posztolja csak ezeket a képeket. Mert lehet, hogy rosszul álltam hozzá ehhez az egészhez. Talán ezek a bölcsességek nem is olyanok, amilyennek gondoltam őket. Végül is nem értelmezni kell, csak posztolni. Mert ez egyfajta rítus.

Ha így nézzük, nincs ezzel semmi baj. Ebben az esetben csak egyvalamire kell vigyázni, de arra nagyon. Hogy soha egyiket sem próbáljuk értelmezni. Ünnepélyesen fogadom, hogy mostantól én is így teszek.

Dián Dóri