27 éves, 196 országban járt, rekordot döntött – de miért is?
Cassie DePecol kitűzte célul, hogy bejárja a világot 27 éves korára, és ez sikerült is neki. Tizennyolc hónap és tíz nap alatt teljesítette a küldetést, és ezzel bekerült a Rekordok könyvébe. Nőként, egyedül egy hátizsákkal. Olyan országokban is járt, ahol az amerikai turista nem szívesen látott vendég, ahol nőként nem vezethetne autót, és megfordult olyan helyen is, ahol magas fokú terrorkészültséget hirdettek. Egy utazó blogger valódi élete. Szőcs Lilla írása.
–
Cassie Európától kezdve Észak-Koreán át a Maldív-szigetekig eljutott mindazon helyekre, amelyekről csak álmodhat az ember. Meg nyilván olyanokra is, amikről amúgy nem álmodozna, mert például Szomália vagy Észak-Korea nem éppen a legbarátságosabb vidék egy turista számára. Nőként egy hátizsákkal beutazni a világot, vagy csak egy részét, tündérporral meghintve, ahogy Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmekben – na, ezt a víziót el lehet felejteni.
Ízek, imák, szerelmek és influencerek
A film mindenesetre temérdek embernek szolgál inspirációs forrás gyanánt, úton önmaguk megtalálása felé. És, ha már nekivágnak, akkor ezt „instakompatibilis” módon dokumentálják is – a korszellemnek megfelelően. A lánynak, akiről most szó lesz, minden adottsága megvan ahhoz, hogy a szó jó értelmében kitehesse az „influencer” táblát, mégsem hívja magát annak. (Szimpatikus hozzáállás számomra.)
Végignéztem Cassie DePecol Instagramját, és hogy teljesen őszinte legyek, eleinte sokkal inkább tűnt luxusfeleségnek, mint komoly utazóbloggernek. Szőke haj, gyönyörűen kidolgozott alak, trendi cuccok, pózolás kávéval, macskával… ehhez még rádobta az alap szaturált filtert, amit ma minden trendi blogger használ. Minden, amit vizuálisan üzen, azt a képzetet erősítette bennem, hogy nem komolyan vehető figura. Aztán ez elkezdett változni bennem, amint elolvastam néhány vele készült interjút üzleti magazinokban, és meghallgattam a TED-előadását.
Egy hétköznapi amerikai csaj, aki öt–hat évvel ezelőtt megkérdőjelezte a dolgozó ember számára természetes életpályamodellt: miért kell éveket dolgozni azért, hogy két hetet nyaralhasson az ember egy egzotikus helyen?
Cassie-t már az iskola óta foglalkoztatta , hogy honnan származik, hova vezetnek a családi gyökerei, hogy valóban olyan-e a világ, mint amit a hírekben lát.
Eldöntötte, hogy márpedig ő világot szeretne látni. A makacs elképzelés és a profi sportolói múlt találkozása gyanánt megszületett az Expedíció196 ötlete. Innentől kezdve nem csinált egyebet, minthogy minden egyes dollárját félretette, és készült az expedícióra.
Na, de miből finanszírozta ezt, és mégis, hogyan valósította meg?
Ennyi elég is lenne? Csak félretette a pénzét? Szegezte neki a kérdést a Business Insidertől kezdve a bulvár magazinokig minden újságíró. A válasz: az előkészítés majdnem annyi időbe telt, mint maga az út a világ körül. Három éven át szervezte az utazását, beleértve az anyagi háttér megteremtését is. Eleinte egyszerű hétköznapi munkával kereste a mindennapi betevőjét, bébiszitterként dolgozott, és minden pénzét félretette.
Ahol tudott, spórolt. Persze a megtakarítás édeskevés volt a várható összköltségnek, a 111 ezer dollárnak (kábé 62 millió forint). Atléta múltját felhasználva, elkezdett felkeresni non-profit szervezeteket, márkákat, befektetőket, hogy támogassák az útját. Rengeteg sikertelen üzleti beszélgetésen át kellett esnie ahhoz, hogy találjon végül pár szponzort.
Végül 2015-ben nekivágott a 18 hónapos útnak. A cél az volt, hogy minden országot, – beleértve minden háborús övezetet –meglátogasson „a világbéke mottójával”. (Nem tölthetett el 14 napnál többet egy országban, mert rekordot szeretett volna dönteni.)
Mi az, amit az Instagramon nem lát az ember?
Tette fel a kérdést Cassie a TED-előadásán, és meg is válaszolja egy szóban: a félelmet. Ő maga iszonyatosan félt utazás közben. „Egymagadban nőként utazni a világban baromi félelmetes élmény, sokszor pedig még a jogaidban is korlátozva vagy” – mesélte. Szaud-Arábiában például nőként nem vezethetett autót. Az utazása több ponton is veszélyesebb volt, mint eleinte gondolta, egyszer Yemen és Oman határán ragadt egy terrorakció miatt.
Cassie De Pecol on Instagram: "Yemen + Family + Homemade Food = Happy Cassie ☺🇾🇪"
Egy másik alkalommal Szomáliában fegyveres katonák vették körül. Szomália a belpolitikai helyzete miatt veszélyes ország, a turistáknak nem ajánlott odautazni. Emberrablásokban, terrorakciókban és polgárháborúkban dúskáló övezet, ahol egy külföldi turista könnyű célpontja lehet a támadásnak.
Izgalmas, különös helyzetek békésebb helyeken is adódtak. Kubában nem volt elég pénze szállásra, és választania kellett, hogy vagy az utcán éjszakázik, vagy elfogadja a taxis ajánlatát, és vele megy, hogy a családjánál aludjon. Utóbbi mellett döntött. A család lakása nagyon szegényes volt: a falon egy hatalmas lyuk tátongott, amit egy szőnyeggel takartak el, a sarokban pedig egy rozzant ventilátor nyekergett. Ez volt a háló. Ellenben a család nagyon szívélyesen fogadta, a taxis és felesége átadták neki az ágyukat, és aznap éjjel a földön aludtak. Cassie-nek ez volt az egyik legmeghatóbb élménye útjai során.
A kisebb hullámvölgyek után jött az első nagyobb krach. Nyolc hónap alatt elköltötte az utazásra szánt összeget, és úgy tűnt, véget fog érni az útja. Két hete volt mindösszesen arra, hogy új szponzorokat találjon. A Guinness-rekordokat jegyző szervezet hivatalosan két hetet engedélyezett neki, hogy hazautazzon Amerikába, különben a rekordkísérletét törlik. Végül sikerült a határidőig újra pénzt szereznie.
„El fogunk pusztítani titeket, Amerika”
Állítólag egy erős kézfogás kíséretében ezt mondta neki egy észak-koreai katona, amikor útja során ott járt.
Cassie kommentelőit nézve, szerintem az internet népe előbb fogja őt elpusztítani. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi dühöt hoz felszínre egy ilyen egyszerű, egészen békés kihívás, mint az, hogy valaki körbeutazza a világot.
„Az egyetlen ok, hogy beutaztál 196 országot, az amerikai útleveled. Egy fickó, mint én, eritreai útlevéllel labdába se rúghatna.”
Efféle vádakat, kritikákat kapott, nem is keveset.
Mások azt vágják a fejéhez: nem hiszik és nem látják, hogy tanult volna az utazásból. Azzal érvelnek, hogy nem töltött elég időt egy-egy országban, nem élte meg a kulturális különbséget, így nincs is értelme utazni.
Van, aki az egész rekordkísérletet értelmetlennek tartja. „Olyan rekorderekkel kerülni egy lapra, mint például a pasas, aki az orrán egyensúlyozott egy kanalat, nem nagy büszkeség” – jegyezte meg egy másik kommentelő.
Cassie azt mondja, minden veszély és negatív komment ellenére az hajtotta, hogy tesztelje, milyen korlátai vannak a nőnek, ha egyedül utazik. Hol húzódnak a fizikai és mentális teljesítőképessége határai? És persze az is érdekelte, milyenek azok a helyek valójában, amiket a tévében vagy fotón lát az ember.
Ő maga azt vallja, hogy minden felmerült akadály ellenére is, ha tehetné, újra belevágna, és nem cserélné el semmilyen más élménnyel.
És mindenkinek azt tanácsolja, hogy ne várjon az utazással, menjen elébe a kalandoknak.
Szőcs Lilla
Kiemelt kép: Facebook/Cassie De Pecol