Idén nyáron Horvátországba mentem nyaralni. Kevés olyan ismerősöm van, aki ne hallotta volna ezt a sztorit, ami megtörtént velünk. 

Az idei nyaralásunkat augusztusra időzítettük. Történt, hogy Krk szigetére egy elég jó ajánlatot sikerült az utolsó pillanatban megcsípni magunknak, amikor már minden jobb helyen az egekben voltak az árak és mindenhol telt ház volt. Négycsillagos szállásunkon volt minden, mi szem-szájnak ingere: kék zászlós tengerpart, hipszter-reggeliző, kúl tengerparti bár, ingyenes sportolási lehetőségek (csak, hogy a legjobbakat említsem: jóga, SUP, tenisz, petang, egy rakás úszómedence, feláras biciklitúra a hegyekbe)… és így tovább.  

Nyolc órányi autóút után végre megérkeztünk, és csak arra vágytam, hogy csobbanjak végre. Betámolyogtunk a recepcióra, hogy átvegyük a szállást. A recepciós csaj gyanúsan méregetett minket, kérdezte, hogy voltunk-e már itt. Mondtuk izgatottan – már amennyire egy szerpentines hegyi út után az ember arca izgatott lehet –, hogy most vagyunk itt először, és már nagyon várjuk. Összesúgtak valamit horvátul, majd hozzánk fordultak.

„Azt tudniuk kell, hogy ez egy naturista kemping” – mondta a csaj, majd folytatta: „Odabent csak ruha nélkül szabad tartózkodni.”

Kértünk öt perc gondolkodási időt, majd visszakérdeztem:  „Oké, de mennyire naturista? Gondolom, csak a tengerparton, mert az végül is belefér… Vagy, ha egyik háztól a másikig sétálok akkor is tök pucérnak kell lenni?” 

– Az üdülő teljes területén meztelenül kell lenni – jött a válasz.

– Oké, és ha elfoglalom a házat, csak aludni járunk oda, máshol vagyunk napközben, máshol strandolunk, az esetleg oké? 

– Nem, odabent mindenki meztelen, ez a szabály. 

– Fasza, akkor nem mennénk be – mondtam.

– Természetesen dönthetnek így is. 

– Oké, ez esetben a pénzünket is szeretnénk visszakérni. 

– Az nem ránk tartozik, hanem a szolgáltatóra, akin keresztül intézték a szállásfoglalást – mondta, és próbálta rövidre zárni a beszélgetést. Én viszont nem hagytam magam: „Ma van a becsekkolásunk napja, szóval nyilvánvalóan nem kapnánk vissza a pénzt. Jól értem, hogy vagy elesünk a teljes összegtől, amit a nyaralásunkra szántunk, vagy öt napot anyaszült meztelenül töltünk egy rakás pucér emberrel?

– Ez csak önökön múlik – válaszolta kimérten.

Nem mentünk be. És a pénzünk nagy részét is sikerült visszakapni, amivel már tudtunk máshol szállást foglalni. Persze nem ment könnyen, mert fullon volt turistákkal Horvátország.

Akkor egy életre megtanultam, hogy az FKK rövidítés a Freikörperkultur német szóból ered (magyarán: szabad testkultúra).

És mint kiderült, a többiekhez képest még egy picit jobban is jártam. Az ő történetük helyenként sokkal parább. Íme, a szerkesztőség legborzalmasabb szállásélményei: 

Kurucz Adri – Titokzatos idegen a szobánkban

Egyszer megszálltunk belföldön egy hiperszuper, vadiúj családi panzióban. A tulaj nem lakott ott, csak mi aludtunk a házban: a férjem, én és az akkor még kisbaba lányunk.

Hajnalban arra ébredtünk Robival, hogy valaki van a szobánkban, mármint rajtunk kívül. És halkan molyol.

Sötét volt még, látni nem láttuk, csak hallottuk. A rémülettől meg sem tudtunk szólalni, szerencsére a gyerek köztünk feküdt, nem külön ágyban.

A titokzatos idegen közben ahogy beosont, úgy ki is osont. Majd kint zörgött tovább, aztán kattant a bejárati ajtó zárja. Azonnal felhívtuk a tulajt, gondolom, legszebb álmából ébresztve, hogy betörtek. Először megrémült, majd leesett neki, hogy megkérte a takarítónőt, ugorjon be reggel, és vegye feljebb a fűtést, meg hozzon kiflit nekünk reggelire. Azt nem mondta neki persze, hogy settenkedjen be a szobánkba ellenőrizni a fűtőtesteket, miközben alszunk, de túltolta a projektet a lelkes néni.

Both Gabi – Egy ágyban a házigazdával

A neten nagyon hangulatosnak tűnt a szállás, a szállásadónk viszont három órát váratott bennünket – már ez is elég rossz volt, egy vacak kávézóban üldögéltünk addig a bőröndjeinkkel. A belváros közepén volt a lakás, a helyszín remek volt, a ház viszont elég lepukkant, a lakás pedig... egy sötét, de tényleg éjsötét luk, minimális ablakokkal, amik a még sötétebb lichthofra néztek, ráadásul a vécé és a zuhanykabin egy légtérben volt az ággyal és a konyhasarokkal. Ha valaki használni akarta, a másik addig a lakás előtt a folyosón álldogált, én például pizsamában, mert olyan sürgős volt a barátnőm dolga, hogy felöltözni sem  tudtam… A házigazdánk mindig élénken érdeklődött, hogy mikor vagyunk otthon és mikor nem, ez elég furi volt.

Aztán egyszer, amikor épp a saját környékünkön jártunk, láttuk, hogy kijön a házból, de ő nem vett minket észre. Fölmentünk gyorsan, és még meleg volt az ágyunk... Ott aludt... vagy nem tudom, mit csinált, de talán jobb is, ha nem tudom…                                                         

Gyurkó Szilvi – Üdv a Bates Motelben!

Kaliforniában egyszer az éjszaka közepén valami miatt nem tudtunk tovább menni, hirtelen szállást kellett keresni. A Lovers Point Inn nevű hotelt találtuk meg, és még szerencsésnek is éreztük magunkat, hogy van helyünk. Aztán amikor elfoglaltuk a szobát, kiderült, miért volt csúcsidőszakban is szabad kapacitásuk: az egész konkrétan egy lyuk volt. Se ablak, se semmi.

Az ágynemű megtippelhetetlen szagú és állagú volt – azonnal lehúztuk. Ruhástul, felöltözve mertünk csak lefeküdni úgy, hogy a fejünkre sapkát húztunk. Azt tippelném, hogy felújítás volt egyszer, mert a kis asztal újra volt festve (barnáról fehérre), de úgy, hogy a tévét körbefestették. Komolyan.

A fürdőt sem mertük használni. Reggelre már úgy kellett pisilni, hogy alig vártuk, hogy tovább indulhassunk, és egy erdőben pisiljünk egyet… aztán világosban már látszódott, hogy az egész szálló egy igazi Bates Motel, amibe már az elmebeteg gyilkos tulaj is belefásult.

Marossy Kriszta – Indul a görög aludni

Érettségi után két barátnőmmel elhatároztuk, hogy Görögországban ünneplünk egy hétig. Bementünk az összes keresetünkkel és persze a szülők adományával egy utazási irodába, ahol ránk masszíroztak egy úgynevezett „meglepetés-apartmant”, aminek a képek alapján semmi baja nem volt, és még a tengertől is csak 50 méterre helyezkedett el – azt mondták rá, hogy part menti szállás.

Minden stimmelt, csak egy nem létező falu első háza volt, a képeket tuti, nem a pecóról készítették, a part valóban közel volt, csak egy óriási szeméttelep állt köztünk és a tenger között – de, tény, hogy volt benne egy kis ösvény, amit a kóbor kutyák alakítottak ki.

A pecóban az ajtón kívül egy nyílászáró volt, egy viszonylag kis ablak, amit, ha kinyitottunk, telibe a pofánkba nyomódott az épület elülső részén működő étterem szagelszívója, viszont a lapos tető miatt kábé 45 fok volt bent.

De valóban, legalább együtt voltunk… leginkább a kocsmákban és a szórakozóhelyeken. Szuperjó hét lett belőle, bár nagy része kiesett. Teljesen fehéren, kék-lila foltokkal értünk haza, és három napig aludtam utána. Egyszer arra riadtam, hogy a mindent bíró anyukám néz engem alvás közben, és csendesen sírdogál. Szép nyaralás volt…

Trembácz Éva Zsuzsa – Gekkó, csótány… és egy pár kecske

Amikor Szenegálban éltünk, elmentünk egy tengerparti kisvárosba. A szálloda maga nem nézett ki rosszul, csak gekkók voltak a szobában, de az nem is lett volna túl nagy gond, mert megszoktuk Dakarban, de elalvás előtt, félálomban valami furcsa, bizsergető érzést éreztünk mindketten. Egy nagy csótány futott át rajtunk.

Én hét hónapos terhes voltam, ezek után persze semmit nem aludtam. Másnap reggel, amikor kimentünk a kocsihoz, amit a bejárat előtt a földúton lehetett csak leparkolni, azt láttuk, hogy totál össze van karcolva a motorháztető.

Azt hittük, valaki direkt csinálta, de amikor jött egy pár kecske, megvilágosodtunk: mivel egy fa alá parkoltunk, a kecskék a kis piros kocsinkra másztak fel, hogy onnan legeljék le a fáról a leveleket…

Tóth Flóra – Nyaralás hepiend nélkül

Nekünk a legdurvább az online szállásfoglaló felület hibájából történt. Első kétgyermekes külföldi nyaralásunkkor Bariba repültünk, autót béreltünk, és 100 kilométerre délre, Lecce közelében foglaltunk szállást. Amiről természetesen kaptunk visszaigazolást, ahogy kell. Majd amikor a repülés és az autózás után megérkeztünk a szállásra egy tíz hónapos és egy hároméves gyermekkel, a recepción kiderült, hogy a foglalásunk nem jutott el a szállodához.

Kicsit megreccsentünk, ettünk, pihentünk, elmentünk a hotel által ajánlott másik szállásra 30 kilométerre, ami egy csillaggal kevesebb és iszonyú lepattant volt. Visszamentünk. Végül adtak egy kisebb szobát, ahol bevallottan akadozott a melegvíz-ellátás (az első két napban). De még ez is jobb volt, mint a másik hely, meg persze, mint a semmi.

 

Szőcs Lilla