wmn - aperol

–

Nem lehet elég korán…

Szóval, a legelső nyári melóm ötévesen úgy történt, hogy nagyon megtetszett nekünk a „boltos játék”, ezért azt gondoltuk a húgommal, mennyire vicces lenne, ha az utcán árulnánk azokat a virágokat a szomszédoknak, amiket az árokparton szedtünk.

Apám – érthető okokból – nem engedte, hogy a nagy műértéssel gondozott kerti virágjait letépkedjük, ezért jobb híján maradt az árok partján lévő kutyatej. Miután begyűjtöttük az árut, beóbégattunk a szomszédba, hogy „jöjjenek vásárolni”, és a kutyatejet eladtuk nekik tíz forintért. Márpedig a tíz forint akkoriban, '91-ben elég sok pénznek számított – ha jól emlékszem, pontosan másfél gombóc fagyit tudtunk venni belőle.

Körülbelül két napig zakatolt a biznisz, mert egy idő után már a szomszédokat sem bírtuk rávenni a vásárlásra, és nagyapa sem jött minden egyes félórában virágot venni. Így aztán pénz sem volt, ha pedig pénz nincs, akkor nincs fagyi se. A gyereket fagyival igencsak lehet motiválni.

Ha egy üzlet beindul

Egyébként voltam olyan szerencsés, hogy jó sokáig, kábé húsz éves koromig egyáltalán nem kellett dolgoznom. Aztán amikor Pestre költöztem, akkor bizony kénytelen voltam beállni dolgozni az iskola előtt, után és mellett. És mit csinál egy fiatal csaj, akinek azért nincs olyan sok tapasztalata? Hát, elmegy vendéglátózni.

Összesen hat évet toltam le a pult mögött, először kávét főztem, aztán már italokat is kevertem, jó sokat melóztam, sokszor tizenkettő, tizenhat órákat is végigpörögtem, gyakran hajnalig álltam a pultban. És természetesen nyáron, a legnagyobb forróságban is dolgoztam. Mondjuk, iszonyúan imádtam vendéglátózni, mert rengeteg emberrel megismerkedtem.

Az ebben a cikkben említett Cintia barátnőmet is így ismertem meg, sőt, az első igazi nagy szerelmemet is a vendéglátózásnak köszönhettem, aztán pedig a második nagy szerelmemet is, azóta viszont semmi, szóval lehet, hogy el kéne gondolkodnom azon, hogy a férjhez menés érdekében visszatérjek-e a gyökereimhez. Hahaha. No way!

Mondjuk, szerintem a munkahelyen elköltött szerelemnek tényleg jó hatása van a munkára. Nem azt mondom, hogy azonnal jöjj össze egy kollégáddal a hatékonyabb GDP-termelés érdekében, de ha a következő tanácsokat és ötleteket megfogadod, lehet, hogy nem lesz annyira büdös a munka nyáron.

Íme, nyolc (véresen komoly) ok, ami segít kibírni a nyarat az irodában, a pult mögött, a gyárban, vagy bárhol, ahol melóznod kell:

1. A pénzed

Ha dolgozol, akkor lesz pénzed. Ha nem dolgozol, akkor meg csak költöd. Akár azt is, ami nincs. Jobb egy hűvös iroda nyáron vaskosabb fizetéssel, mint a csövinger, klíma nélküli kecó, de még egy fasza pultos meló is jobb nyáron a klíma nélküli lakásodban való heverészésnél.

2. A tested

A nyári pultosmeló például kiváló fogyókúra. Egyszer pultoztam egy Balaton-parti elektronikus zenei fesztiválon üzemeltetett Skybarban. Egyetlen falatot sem ettem. Nem is voltam azon a nyáron 73 kiló, mint most.

3. A szíved

Legyél szerelmes! A szerelem jó motiváló erő, mármint csak akkor, ha a kiválasztottad a kollégád (vagy a főnököd). Vigyázat! Légy körültekintő, nézd meg, mit tilt a szabályzat és mit enged meg… Bár, ha a főnöködről van szó, akkor ez is mindegy.

4. A munka utáni jutalmad

Nincs jobb a munkaidő letelte után felhajtott hűsítő italnál. Ehhez is kell, hogy legyen nyáron munkád, látod?

5. A potenciális udvarlóid

Az ismerkedő applikáció a legnagyobb hülyeség, ha van fasza nyári melód. A pultos csajokat amúgy is körüldongják a férfiak. Életemben nem zsebeltem be annyi udvarlót, mint pultos/mixer koromban.

6. A jövőd

A nyári munka az életre nevel, ezt sose feledd. Én hálás vagyok a vendéglátásban eltöltött éveknek, mert megtanultam dolgozni. Sokkal kevesebb lennék most, ha nem dolgoztam volna hat évet vendéglátásban, már csak azért is, mert a könyveim karaktereinek a felét innen hozom.

7. A jellemed

A munka nemesít. Nem tudom, ezt ki mondta először, de tényleg így van. A nemes ember pedig büszke lehet magára, amiért nyáron is állja a sarat, amíg mások szórakoznak.

8. Az állóképességed

Az állóképesség az új fekete. Aki végigállt már egy fesztivált valamilyen vendéglátóegységben, az tudja, miről beszélek. Meg az is, aki végigült egyet az irodában.

Szóval a nyári munka – ahogy a munka úgy általában – nem szívás. Minden csak hozzáállás kérdése. Látod?

Szentesi Éva

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van