1. A sportcipős nagymama

Mivel egy kisebb településen nőttem föl, negyvenöt évvel ezelőtt még teljesen megszokott volt, hogy a „nénik” fejkendőben, a „bácsik” meg kalapban járnak. Az én nagymamám is fejkendős néni volt, de olyan gyors léptű, hogy alig bírtam követni, ha együtt mentünk valahova.

Annyiban eléggé különbözött a többi nénitől, hogy ő mindig tornacipőben járt, gondolom, azért, mert rájött, hogy abban lehet sietni a legjobban.

Ő volt az, aki megnyerte például az idősöknek rendezett futóversenyt. Akkor is csak azt csinálta, amit egész életében: sietett, illetve – ahogy ő mondta: „iparkodott”. Az utolsó néhány évére lelassult, de hát, ez érthető... végtére is 99 és fél évig élt. 

2. A szomszéd néni, aki vagányabb sok fiatalnál

A házban, ahol lakom, bámulatosan színes az idősebb lakók élete. Az egyik legkedvesebb szomszédnőm egykor tanár volt, többek között testnevelés-órákat tartott. Már rég elmúlt hetven, de olyan aktív életet él, hogy csak kapkodom a fejem.

Minden olyan dolgot megvalósított az életében, ami az én képzeletbeli bakancslistámon is szerepel a saját időskoromról. Olyan minőségi életet él, amiben épp olyan fontos a kultúra, mint a folyamatos aktivitás.

Amint leesik az első hó, rohan a Normafához síelni. Felpattan a buszra, és hipp-hopp, máris egy másik világban találja magát, maga mögött hagyja a belvárosi latyakot, és kitisztítja a tüdejét a hegy tetején. A héten is összefutottunk, amikor épp jött haza a léceivel. Úgy sugárzott belőle a boldogság, hogy komolyan irigyelni kezdtem. Télen-nyáron jár teniszezni. Amikor nem síel és nem teniszezik, akkor pedig elmegy nordic walkingolni.

Rendszeresen kér tőlem tanácsokat, hogy milyen gyerekkönyveket válasszon, rengeteget mesél az unokáinak, soha nem olvad le a mosoly az arcáról, pedig nagyon megcibálta az élet, hamar özvegy lett. De ez nem akadályozta meg abban, hogy kiegyensúlyozott életet biztosítson a két fiának, akik csodás unokákkal hálálták meg azt a sok áldozatot, amit értük hozott. Minden héten vannak nagymamás napok, amikre hosszan és örömmel készül. 

És ha ez még nem lenne elég, annyira vagány, hogy amikor egy külföldi út előtt egy nappal megbetegedett a barátnője, akivel ment volna, neki eszébe sem jutott lemondani az utazást.

Végigjárta a múzeumokat, végigkóstolta a helyi konyha specialitásait, és hihetetlenül élvezte a kalandot.

3. A szomszéd bácsi, aki úgy örül, mint egy gyerek

Ugyanebben a házban lakik egy úr, akinek egész éves úszóbérlete van, ezért minden áldott reggel – ha esik, ha fúj – reggel fél hatkor elindul az uszodába, és a kinti medencében úszik egy jó órát. Általában kilenc körül ér haza, ilyenkor rendszerint találkozunk a lépcsőházban.

Van egy szertartásunk: mindig megkérdezem, milyen volt az úszás, ő pedig ugyanazt válaszolja: „Jaj, nagyon finom!” 

Olyan gyermeki öröm árad szét ilyenkor az arcán, amit őszintén csodálok.

4. Öreg barátnőm, aki sosem hagyta abba a munkát

Ugyanitt lakik a 85 éves barátnőm, akit még soha nem láttam rosszkedvűnek. Ha meglátja a kutyámat, alig tudom tartani a pórázt, mert kölcsönösen imádják egymást.

Nemrégiben kiderült, hogy a nagy családja ügyeinek folyamatos koordinálása mellett még varrást is vállal. Mindig van egy csomó varrnivaló a háztartásunkban, de nekem nincs varrógépem, és elég borsos áron javítják meg a profi szakemberek ezeket az apróságokat. Amióta tudom, hogy öreg barátnőm örömmel varr, megoldódott ez a gond is, mert igen jutányos áron, szuper szépen, nagy kreativitással és gyorsan dolgozik.

Úgy szeretném ezt a vitalitást én is megőrizni magamban, az biztos, hogy jó példával jár előttem.

5. A 72 éves kislány, akinek a nevetésétől visszhangzik a ház

Tudom, hogy nehezen hiszitek el, de tényleg igaz, hogy van a házunkban még valaki, aki elmúlt hetven, és nem kis ámulattal nézem, mennyire fitt és nett.

Megkérdeztem tőle, mi a titka, és elárulta, hogy jár egy nyugdíjasklubba, ahol nagyon jutányos áron lehet tornázni, remek gyakorlatokat tanult, és ha nem tud eljutni, akkor otthon is gyakorol. A frizurája pedig azért olyan rendezett, mert szintén a közelben van egy fodrászszalon, ahol meghatározott időben a nyugdíjasoknak jelentős kedvezmény jár. Ő pedig mindig akkor jár oda, ezért tényleg olyan, mintha skatulyából húzták volna elő.

A lánya külföldön lakik, úgyhogy nagy rutinnal úgy röpköd hozzá, mintha csak a szomszéd kerületbe menne.

A hangja pedig? Varázslatos! Imádok vele beszélgetni. Csodás, kislányos, kedves, és amikor kacag, az egész ház visszhangzik tőle. 

6. A helyettesem, aki sokszor frissebb, mint én

Amikor szabadságra megyek, akkor egy káprázatos nő szokott engem helyettesíteni itt, a WMN szerkesztőségében. Ő már igen közel jár a hetvenhez, mégis hosszan kell vele egyeztetni, hogy mikor ér rá az egész napos ügyeletre, amivel az olvasószerkesztői munka jár.

Mert sokat utazik, jön-megy, szabadúszóként könyveket szerkeszt, recepteket ír, a családja igazi támasza, úgy vág az esze, mint a borotva, és nem mellesleg óriási lelke van.

Igazi példakép számomra. Kicsit olyan, mint a második anyukám. Bármivel felhívhatom, mindig mond valami nagyon egyszerű és nagyon pontos tanácsot anélkül, hogy fölöslegesen papolna. Nagyon sok bánat érte, mégsem vesztette el az életörömöt, ami sugárzik belőle. 

7. Ómama, aki bohócokat varr minden mennyiségben

Ha már a nagymamámmal kezdtem, hadd fejezzem be a gyerekeim nagymamájával. Ómama 86 éves, néhány évvel ezelőtt még kitartóan ápolta a 101 éves saját anyukáját, és amikor őt már nem kellett ápolni, akkor bármikor meglepetésszerűen megjelent nálunk harminc–negyven palacsintával, vagy a gyerekek kedvenc mézes-krémesével, pedig a város másik felén lakik.

Amikor kisebbek voltak a gyerekek, és hirtelen megbetegedtek, nekem pedig halaszthatatlan dolgom volt, zokszó nélkül jött, vigyázott, ápolt, mesélt, memóriajátékozott velük, ápolta a lelküket. Az anyukája varrónő volt, ezért ő is jól megtanulta mellette a varrást, és tudjátok, mit szokott csinálni? Bohócokat varr, és elküldi őket gyerekotthonokba, gyerekkórházakba azoknak a gyerekeknek, akiknek nagyon nagy szükségük van rá.

Sokszor tíz percig is eltart, mire be tudja fűzni a varrógépbe a cérnát, mert meggyengült a látása, de ez sem tartja vissza, hogy időt és energiát nem kímélve örömet okozzon számára teljesen ismeretlen gyerekeknek.

Nekünk is vannak csodás bohócaink tőle, ezek mindig kivételezett helyet kapnak a gyerekeim szobájában.

Ómama óriási szívvel készített bohócai örömöt csempésznek a gyerekek életébe
Ómama óriási szívvel készített bohócai örömöt csempésznek a gyerekek életébe

Most, amikor végigolvastam, amit erről a hét fantasztikus idősödő emberről írtam, rájöttem, hogy semmi különleges nincs abban, ahogy élnek. Hiszen semmi mást nem csinálnak, mint azt, amit addigi életükben is tettek; örülnek, élnek a lehetőségekkel, és ezt az életörömöt adják tovább nekünk, akik ismerhetjük őket.

Nagyon szeretném, ha én sem felejteném el húsz év múlva, hogy a derű és a kiegyensúlyozottság belülről fakad.

Meg kell találni a lehetőségeket a boldogulásra, és ők mindannyian tisztában vannak ezzel, az a sok-sok tapasztalat bölcsességgé szilárdult bennük, de nem felejtették el ezzel együtt azt sem, hogy gyermeki örömmel álljanak az élethez. 

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció