Én sosem lomizom, nincs energiám harcba szállni a szép bútorokért, no meg illegális, büntetendő tevékenység is, én pedig – tisztességes állampolgár lévén – nem szállok be az ilyen bulikba. Mondjuk, ha mégis valaha arra adnám a fejem, hogy szép régi bútorokat lomizzak, akkor biztos, hogy a budapesti Herminamező környékére mennék, mert ott minden évben nagyon szép retróbútorokat találni a '70-es évekből. 

Az én stratégiám kicsit biztonságosabb, a saját házam táján nézek körül, és abból dolgozom, ami otthon van. A családtól lecsurgó régi bútorokkal próbálok kezdeni valamit. Van, amikor még kérnem sem kell, mert egyenesen rám testálják a dolgaikat. Így jártam nemrég egy szett ebédlőszékkel. Egyszer ugyanis hatalmas vendégsereget fogadtunk a családi fészekben, és plusz székek gyanánt „moziszékeket” szereztünk be, amik a különböző rendezvényekről mindenkinek ismerősek lehetnek. 

Jómagam régóta ácsingóztam egy csodaszép skandináv dizájnra hajazó székcsoportra, aminek egyetlen darabja a leglepattantabb webshopban is 14 ezer forintos darabáron volt elvihető, (jó pedigréjű boltokban akciósan 24 ezer forintért) – úgyhogy értelemszerűen letettem róluk. Így maradtam együtt továbbra is a baromi csúnya moziszékeimmel.

Éppen ezért nem volt mit tenni, gondoltam, feltuningolom őket, ha már nincs büdzsé ebédlőszékre, viszont van itt hat darab, ami kényelmes, de nem túl szép. 

Megmutatom most lépésről-lépésre, hogyan is történt, arra az esetre, ha a lomtalanítás időszakában te is az újrahasznosítás mellett döntenél.

1. A szék

Először is, mielőtt belevágnál, és megvásárolnád hozzá az eszközöket, mérd fel a terepet, hogy pontosan milyen székkel is állsz szemben.

A szerencsésebb széktípusoknál elég lecsavarozni az ülőkét, kiszedni a kárpitozott részt, és újrahúzni, vagy egész egyszerűen lefesteni. Viszont vannak olyan típusok, amelyek eltérnek ettől, így nem marad más lehetőség, mint hogy szét kell feszíteni például a háttámlát. Ennél a pontnál kikértem egy mesterember véleményét, aki áldását adta a háttámla szétfeszegetésére, mert másképp nem lehetett volna újrahúzni az anyagot. Jó tanács: mindig legyen egy embered, akihez fordulhatsz, ha elakadnál.

2. Eszközök, amikre szükséged lesz

Tűzőgép, textil, ragasztó. Ha átfestenéd a vázat, akkor hígító – amivel a felületet letisztíthatod – és a választott festék. Vannak spéci tűzőgépek, azonban ezzel az egyszerű, olcsóbb darabbal is megoldható ez a feladat, erre például nem érdemes költeni. A szétszedéskor a csavarokat tegyük el, mert az összerakáskor szükség lesz még rájuk. Ha a szék ragasztást is igényel, akkor érdemes tubusos ragasztót választani, sokkal könnyebben lehet vele dolgozni. Amit a ragasztáshoz semmiképp ne használj, az ragasztópisztoly, egy idő után hajlamos elengedni a ragasztás, illetve nagyon folyékony pillanatragasztót se, mert magába szívhatja az anyag. Textilért én az IKEA-ba mentem, mert ott baromi jó anyagok vannak: jól fednek, kellően vastagok, de nem annyira, hogy ne menjen át rajtuk a tűzőgép. Én most ezt a diszkrétnek kicsit sem mondható anyagot választottam, mert szeretem az extrém színeket. Aki biztosra akar menni, válasszon fehér vásznat, azt később bármikor dekorálhatja, színezheti, ha kedvet kapna a mintázáshoz. 

3. Tűzés

Miután szétszedted, szabd ki a méretnek megfelelő anyagot, és kezdd el szépen rátűzni. Húzd szét az anyagot, szorítsd rá erősen, hogy szépen feszüljön. Mindegyik oldalon egy-egy ponton tűzd le, hogy ne csússzon el az anyag.

4. Összerakás

Ha végigtűzted az anyagot, akkor már pattinthatod is vissza a helyére az ülőkét. Nekem két ponton csavaroznom kellett, a háttámlát viszont ragasztanom is. Miután visszacsavaroztam és összeragasztottam a kettőt, a ragasztónál – mint már írtam – az volt a tapasztalatom, hogy legjobb a jó vastag tubusos ragasztó. Én a Bison Montage Kitet használtam, ami tényleg tökéletes volt a feladatra.

Két szorítóprés is segített a rögzítésben
Két szorítóprés is segített a rögzítésben

Ne spórolj vele, tegyél rá minél többet, minden sarokpontra, de vigyázz, hogy a szélét hagyd ki, mert kifolyik, és összekenődik vele az anyag – na, az aztán baromi nagy szívás.

Ha ezzel megvagy, akkor mehetnek is rá a bazi vastag könyveid, és minimum 24 órán át tartsd is rajta. Egy nappal később pedig már élvezheted is a munkád gyümölcsét, és megpihentetheted sajgó végtagjaidat a kényelmes székeken. 

Szőcs Lilla