-

1. A menő babakocsi nem egyenlő a drága babakocsival

A babakocsinkról és a hozzá fűződő komoly kapcsolatunkról ITT írtam már, és talán a cikkből is kiderül: nem attól lesz menő egy babakocsi, hogy mennyire drága és modern. Szerintem az enyém szupermenő volt, mert az én saját kölyköm, aki benne feküdt vagy épp ült, azzá tette. De hogy konkrét legyen a tipp: ajándékba kaptam a használt kocsit, ami egy megbízható márka sokoldalúan használható darabja volt. Ha nem lettem volna olyan szerencsés, hogy kapok egyet ingyen, biztosan használtat vettem volna. Mert a babakocsi számomra olyan, mint az autó, lehet belőle újat is venni, de fölösleges, ha egyszer sokkal jobb áron is kaphatók a megkímélt darabok.

2. A pelenka az aztán fogy

Hamar szembesül a friss anyuka azzal, hogy ha valamin, hát a pelenkákon nem lehet spórolni. Cserélgetni kell, egyszerűen nem elég két darab egy napra. (Csak a WMN jó fej anyukáinak jegyzem meg titokban: velem is előfordult olyan, hogy trükközgettem, mert már csak két darab volt, és ki kellett bírnunk másnapig. Csak nézegettem a pelenkát, és úgy döntöttem: ez még elbír két pisit, aztán valahogy tényleg kihúztuk a két pelenkával azt a napot.) Visszatérve a pelenkaspórolós trükkre, már majdnem egyéves volt a fiam, amikor találtam egy céget (könnyű rákeresni), amelyik a prémium minőségű, ám kishibás pelenkákat töredékáron szállította házhoz. A fiam pedig nem sérült attól lelkileg, hogy négy ragasztócsík volt a pelenkán kettő helyett... vagy a pelust díszítő kismaci fejét félrenyomták.

3. Kinek a fenekére elég vajon... és meddig?

Minden alkalommal, amikor megláttam az egyik popsikenőcs reklámját, amit már a „nagyi is használt az én bőrömön”, kiakadtam. Főleg, amikor azt mondja az édelgő nő, hogy használjam én is minden pelenkázáshoz. Rendben, de akkor folyósítson a cég egy akkora összeget, amivel ezt fedezni is tudom! Ennek a krémnek a legnagyobb kiszerelése is akkora, hogy nagyjából két nap alatt a fiam fenekére kenhettem volna, az ára pedig négyszer annyi, mint a gyógyszertári szuper krémnek, ami egy hónapig elegendő. Még az olyanoknál is kitart, mint én... elég sokára jöttem rá, hogy nem kell köldökig bekrémezni a gyereket, elég lesz csak a fenekét...

4. „Reklámbébi"

Az én fiam simán lehetett volna „reklámbébi" anélkül, hogy valaha is átléptem volna a menő bababutikok küszöbét, ugyanis a remek ízlésű és nem mellesleg jómódú legjobb barátnőm három gyereke mind nagyobb volt az enyémnél. A két kisebbik pedig fiú, így gyakorlatilag szinte semmilyen új ruhára nem volt szükségünk évekig. Ez szerencse kérdése, tudom, de abban biztos vagyok, hogy mindenkinek a környezetében élnek nagyobb gyereket nevelő anyukák, akikkel meg lehet egyezni, hogy jutányos áron adják át a kinőtt holmikat. Mivel a fiam nagymamája imádja a turkálókat (és persze az unokáit is), így még tőle is folyamatosan érkeztek a gyönyörű gyerekholmik. „Muszáj volt megvennem kétszázért!” – felkiáltással.

4+1. Az igazság, ami nem egy tipp

Amennyiben lehetőségem lett volna nyolc éve arra, hogy mindent újonnan szerezzek be nagy hévvel és boldogan, valószínűleg megtettem volna. Akkoriban azért irigykedve néztem azokra, akik nagy szatyorral léptek ki egy-egy olyan üzletből, aminek én csak a kirakatát nézegethettem. A fentieken kívül még ezer kompromisszum volt, amit ma takarékos tippnek neveznek. De mivel máshogy alakult az életem, egyáltalán nem bánom, hogy megtanultam pár dolgot. Ma már mások a lehetőségeim, de mégis tudatosan döntenék az ehhez hasonló megoldások mellett.

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/