Igen ám, csakhogy amit szegény férfiak hazahoznak, arról az esetek nagy részében mi, nők első látásra megállapítjuk, hogy nem lesz jó. Mert elmondtuk, lerajzoltuk, a szájába rágtuk, képen is megmutattuk, hogy a tizenhat darabos rózsaszín csomagolású kell, amin három kis cseppecske van. Nem négy, nem kettő.

Ők meg hoznak egy darabonként öt centi vastag, szárnyaitól megfosztott, húsz évvel ezelőtti divatot követő inkontinenciabetétet, mert az is rózsaszín, és 16 van benne. A cseppecskéket nem találták. A mályva nem egy szín. A feliratot nem tudták kivenni. És egyébként is, mi az a szárny? Nem madár ez.

Persze nemcsak betétből és tamponból van sokféle, de vásárló férfiból is:

A kétségbeesett

 A tisztasági betétek, az egészségügyi betétek és az inkontinencia betétek szerinte teljesen ugyanolyanok, és eleve nem is érti, mi a fenéért van szükség rájuk. Már útközben elfelejtette, mit kértek tőle otthon, órákig nem találja a megfelelő polcot, aztán a szája szélét rágva nézi a végeláthatatlan sort, majd becsukott szemmel, találomra kivesz egyet a halomból, mert tudja, hogy úgysem lesz jó. Vagy ha lelkiismeretes, és tudja, milyen balhé várja otthon, akkor a telefonnal a fülén az eladónővel tárgyal, hátha az jobban ért az egészhez. Tépi a haját, fél óra után sírva fakad, ha tovább szívatják, őrjöngve a földre szórja az összes szart, elátkozza a női nemet, és döngő léptekkel elmegy egy üveg pálinkáért.

A színvak

Az őrületbe lehet kergetni az egész témával, mert szerinte az  összes betét ugyanolyan színű. Az éjszakait meg tudja különböztetni, de csak akkor, ha az sötétkék, tamponból pedig számára egyetlen fajta létezik, az, amelyiket először vett észre a polcon. Magyarázhatjuk napokon át, hogy van fehér, rózsaszín, kék, lila, a férfi fejében mindez egy színkavalkádnyi masszává olvad össze, és akár szivárványos csillámpóni is lehet a csomagoláson, azt sem veszi észre.

A szégyenlős

Csak azért nem női ruhában, álcázva lopakodik a bolt női részlegére, mert nem talált a csaja szekrényében megfelelő parókát meg ruhát. Órákig képes kivárni, hogy végre egyedül maradjon a polccal szemben, raptorként pásztázza a terepet, nehogy ismerősbe botoljon.

Olyan tisztelettel és félelemmel közelít a csomagokhoz, mintha előugrana belőlük az a vaskos ápolónő, aki annak idején a felvilágosító órát tartotta hatodikban.

Szégyenlősen eldugja a vásárolt terméket egy újság alá még a kosárban is, becsukja a szemét, koncentrál, és megpróbál láthatatlanná válni, majd fizetés nélkül hazateleportálódni. Ha nem sikerül, akkor megfogadja, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor erre rávették, az önkiszolgáló kasszánál lopva fizet, és az izzadságot törölgetve a homlokáról halkan megkönnyebbül. Amíg be nem sípol a riasztó, és utólag vissza nem küldik tamponért.

A nagyevő

Határozott léptekkel bemasírozik a boltba, maga előtt tol egy hatalmas bevásárlókocsit, megkeresi a betétes-tamponos polcot, nem olvasgat, nem vizsgálódik, nem esik kétségbe, hanem végigmegy, és mindegyik fajtából beletesz kettőt a kosárba. Nem hagy ki egyet sem, majd „ezekből valamelyik csak jó lesz” elégedettséggel az arcán megy fizetni. Mikulásként megy haza, hátán az óriási szatyorral, a barátnője meg évekig osztogatja még a felesleges cuccokat.

A szakértő

Pontosan követi az összes betét- és tamponreklámot, röhögve különbözteti meg egymástól a tisztasági betétet és az inkontinenciára használatosat, sőt, az eladóval nyugodtan tárgyal a különböző méretekről és az újdonságokról. Ő az egyetlen a társaságban, aki tudja, mi az az intimkehely, és ha már a boltban van, elintézi a heti nagybevásárlást, persze nem hagyja ki az extra nagy tábla csokit sem. Büszke arra, hogy elboldogul a nők titokzatos világában, hogy rajta nem fog ki egyetlen francos gyártó sem, és még azt is tudja, hol olcsóbb ugyanaz a termék. Igen ritka fajta, de ő lehet az első, aki betétvásárlási tanácsadást és tanfolyamot indíthat a többi tébláboló férfinak.

 

Fenyvesi Zsófi