-

Mérhetetlenül elbizonytalanodom, amikor végiglapozva egy női magazint – amit elvileg női témákra szakosodott újságírók írnak elvileg női témákra kiéhezett nőknek – rájövök, hogy engem ebben az ég egy adta világon semmi nem érdekel. Elbizonytalanodom, hogy vajon a női magazinok szerkesztői ismerik-e félre a célcsoportot... vagy nem én vagyok a célcsoport? Vagy talán lehet, hogy nem is vagyok nő??? Kétségbeesve kutatok bizonyítékok után a testemen, vagyis csak kutatnék, de aztán hamar fegyelmezem magam, mert a gyerekek is itthon vannak, meg hát 34 évesen amúgy is tudom már, mi rejtőzik a textil alatt: semmi megnyugtató. Ezért az öntapogatás helyett elgondolkodom, ez legalább a gyerekeknek sem nyújt felkavaró látványt.

Divattanácsadás

Először is itt van a divat. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel a divat. Dehogynem. Ám amikor meglátom a női magazinok által arcomba tolt táskákat, amelyek 79 ezer forinttól kezdődnek vagy a 120 ezer forintos halásznacit, akkor az érdeklődésem szinte azonnal érdektelenségbe csap át. Csak remélni merem, hogy akik ilyen méregdrága portékákkal kínálják meg a nagyérdeműt, valahol mélyen mégiscsak sejtik, hogy a nagyérdemű nem vesz ilyeneket. (Ugye, nem? Vagy de?) Remélem, hogy mindezzel nem a vásárlásra ösztönzés a céljuk, hanem az, hogy lásson ilyet is a szerencsétlen LIDL- szatyorhoz szokott szemünk. Esetleg azért, hogy megbotránkozva az asztalra csapjunk, hogy ennyit ezé’ a szarér? De tudjátok, mit? Akármilyen cél is rejtőzik ezek mögött a valóságtól elrugaszkodott összeállítások mögött, nálam csúnyán mellétrafálnak. Még azt sem érzem, amit az állatkertben az oroszlán ketrece előtt:

hogy hű, de szép, hű, de nagy, és főleg: hű de jó, hogy nem jön velem haza. Nem érzek semmit, csak közönyt. És tovább lapozok.

Életmód

Mondja meg nekem valaki őszintén, hogy kit érdekel, hogy melyik fitneszlédi vagy életmód-tanácsadó szerint mit kell ennünk, milyen sportot kell választanunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben? Én, aki mindig is rutinos magabiztossággal, olvasási képességem használata nélkül lapoztam át ezeket az oldalakat, még én is pontosan tudom, hogy guggolni kell a kerek fenékhez. Nincs már új a nap alatt, ugyanazt a gittet rágják évek, évtizedek óta. Nem… bocsánat. Annyi a változás, hogy amit az egyik évben rákkeltő méregnek kiáltanak ki, azt a következő évben az egyik fő vitaminforrásként ajánlgatják.

Diéta

Külön rovatot lehetne szentelni a minden nyáron csúcsra járatott fogyókúrás tippeknek, a tisztítókúráknak és az igaz történeteknek, melyek azt taglalják, hogy Piroska két hét alatt úgy adott le hetven kilót, hogy levette a bőrt a kacsacombról. Őszintén érdekel, hogy van-e ezen a kerek világon valaki, aki elolvassa ezeket, és aztán úgy dönt: baszd meg, Piroska, ha neked sikerült, nekem is fog, holnap én is bőr nélkül fogom enni a kacsacombot, még akkor is, ha nem is szeretem a kacsahúst! Karácsonykor meg ugyanezt eljátsszák a bejglivel: egyél bejglit mák nélkül, tészta nélkül, és lapos hassal kezdheted a januárt (hiszen mi más lenne az életcélja egy átlag nőnek, mint a lapos has???)

Ezotéria

Az Ezo-rovatot nem is tudom, hogy szóba hozzam-e? Méltatlan még az említésre is. Ne haragudjatok, nem akarom kifejteni, hogy a napi horoszkóphoz képest az óvodáskori virágszirom-tépegetős „szeret-nem szeret" miért tekinthető tudományosan megalapozott társkeresési útmutatásnak? De tudjátok, mit? Oké. Hat sorban le van írva, mit hoz nekünk a nap, a hét vagy a hónap, lehet, hogy picit el is mosolyodunk, hogy ez mekkora hülyeség, de ennyi. Tizennégy másodperc. Ugyanez igaz a lakberendezési rovatra, amit, ha némi ezóval kombinálnak, akkor megtudhatjuk, hogy amikor lecsukjuk a vécé fedelét, akkor bizony minden nyűgünknek, bajunknak vége szakad. Nem is kommentálom.

Gasztro

Konyha vagy főzés rovat: oké, tudom, hogy a nők jelentős része főz. Mivel az evés iránti vágyat pontosan ismerem, próbálom megérteni a főzés iránti vágyat is. De ez elég nehéz. Ami a nyomtatott főzőiskolákat illeti, két irány van. Az egyik: a hazudós. Ő azt akarja elhitetni velünk, hogy azt az ételt, ami a kicsit se megsztájlingolt fotón szerepel, mindössze négyszáz forintnyi, otthon megtalálható alapanyagból készítette egy átlagos képességű szakács húsz perc alatt úgy, hogy közben egyszer oda is égette, és újra kellett kezdenie. Az igazán kezdők még bedőlnek ennek, rögtön belevetik magukat a fotón gusztán terpeszkedő háromfogásos menü reprodukálásba, és csak akkor jönnek rá, hogy tokáig csőbe vannak rántva, amikor a hozzávalók összekutyulása után ahhoz a sorhoz érnek, hogy: „és akkor most marinírozzuk az ökörszájat egy kis fürjtojással mielőtt a blansírozott cukorborsót lepirítanánk". (Ezeket a kifejezéseket most találtam a neten. Elnézést, lehet, hogy teljesen rossz kontextusba helyeztem őket.)

A másik iskola olyan, mint a hetvenkilencezres táskás a divatrovatban: szándékosan olyan ételek elkészítését dugja az orrunk alá, amelyek megfejtéséhez már akkor is szótár kell, ha csak a hozzávalókra vagyunk kíváncsiak. Jó, persze valójában van egy harmadik irány is, ami tényleg könnyen elkészíthető ételeket ajánl, és az elkészítés módja is követhető, csak hát... az meg kit érdekel?! Kenyeret pirítani én is szoktam, csak nem tudom úgy lefotózni, mintha újragondolás lenne, és nem adok neki olyan nevet, mintha valami teljesen más volna.

Futottak még

És persze vannak még más rovatok is. De azok meg nincsenek kikiáltva tipikus női rovatnak, még az is lehet, hogy a könyvajánlók, kritikák, interjúk, riportok csak helykitöltésként szerepelnek a fent említett klasszikusan nekünk szánt tartalmak között.

Férfimagazinok

Úgyhogy picit kiábrándulva úgy döntöttem, megnézem, mit kapnak a férfiak. Hátha ott van a nekem szánt tartalom eldugva. Lássuk csak:

Politika… na, neee… Hát, ettől csak rosszkedve lesz az embernek.

Pucér nők… na, neee… Hát, ettől csak rossz kedve lesz az embernek.

Sport… ezt átlapozom, hülyeség.

Autók… hát, ettől se jöttem izgalomba, de adjunk neki egy esélyt. Lehet, hogy az unalmas tárgymegjelölés perzselően izgalmas mondanivalót rejt. Az új Ladáról ír a srác. Hmmm… egész szórakoztató…. az első bekezdés… a második se rossz… de a harmadikat már nem érdemli meg a téma. Lejjebb görgetek. Na, neee… tizenkétezer karakter egy nyomorult kocsiról? Hülyék ezek? Ki olvassa ezt végig? És főleg minek?

Feladom.

Inkább rákattintok a wmn.hu-ra... itt mindig találok valamit, ami tényleg érdekes.

Jajajajaj! Ez meg egy ilyen reklámcikk lett a végén. Bocsánat!!! Becsszó nem ez volt a cél. Véletlenül alakult így, de tényleg.

És tudom, tudom, hogy az lesz az első (vagy a második) kommented, hogy: „de hisz ilyen klasszikus értelemben vett női témák a wmn-en is vannak". És igen, igazad van. Csak hát olyanok írják őket, akik másról is szoktak írni, és úgy írják meg őket, hogy el is hiszem nekik, hogy ez a nőket érdekli. Sőt, talán még a férfiakat is.

Kormos Anett

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Sincerely Media