Ezért fordulnak sokan a spiritualitás és az ezotéria felé

–

Mi ez a szecska?!

A mi családunkban mindenkinek mindenről nagyon erős véleménye van, amit természetesen ki is mond és alá is támaszt az általa hitelesnek tartott forrással (ami van, hogy pusztán csak saját intuíció). Ez addig szép és jó, amíg egy másik családtag a másik forrását hiteltelennek nem tartja, mert akkor jönnek a parázs viták vagy a gúnyos nevetések. Az ezotéria és a spiritualitás például olyan területek, ahová bölcs ember a családban még lábujjhegyen sem lép bizonyos személyek jelenlétében. 

Én mindig kicsit skizofrén állapotban voltam ezzel kapcsolatban, mert egyszerre érdekelt végtelenül minden ilyesmi, és közben a neveltetésem, amit megszoktam és megtanultam, végig azt üvöltötte a fejemben, hogy de hát mi ez a szecska?!?!?! Ez hülyeséééég!!!!!

Kicsit mindig szégyelltem magam, ha elolvastam egy könyvet, cikket, vagy megnéztem valamit a meditációról, a holdfázis-szertartásokról, a kristályokról, bármi boszorkányságról, sőt, még a jógáról is azt gondoltam, hogy azt az olyanok csinálják, akik aszcendens alapján határozzák meg az embereket, és földízű dolgokat esznek desszert gyanánt. Nagy utat tettem meg azóta, rengeteget tanultam, és

ráébredtem, hogy a világ nem feltétlenül annyi, amit érzékelünk belőle, létezni sokféleképpen lehet, az életnek nem kell hogy mindig értelme legyen, nem muszáj mindent tudományos alapon bebizonyítani.

Viszont jó lenne boldognak, szabadnak lenni, amennyire csak lehetséges, itt és most. Amíg lehet…

Az Új Korszak

Minél nagyobb a krízis, annál nagyobb szüksége van az embereknek valamilyen iránymutatásra. 2020-ban a pandémia elszabadulásakor drasztikusan megnőtt az igény egy bizonyos irányzat iránt, ami nem más, mint a New Age.

A New Age (Új Korszak) a hetvenes évek Kaliforniájából indult, és a vallás, a filozófia, az asztrológia és a tudomány sajátos keveredése. Még konkrétabban a keleti vallások, pogányság és spiritualizmus hitvilágának gyűjtőneve, de sokak szerint csak a spirituális irányzatok elnyugatiasodott, eladhatóbb, lebutított verziója.

A többi vallással ellentétben ugyanis a New Age-nek nincs szigorú szabályok menti dogmarendszere.

Folyamatos önmunkára van szükség, mélyebb ismeretekre a világról, és nagyon fontos, hogy a kompetíció és harc helyett a kooperációra fekteti a hangsúlyt, mondván, hogy mind egy és ugyanazon egész részei vagyunk.

A New Age hitvilágában sok minden megfér egymás mellett. Ez nem vicc, ha azt nézzük, hogyan ötvözi a panteizmust, a monoteizmust, a politeizmust, de a tudományt, a pszichológiát, a csillagászatot, a Gaia-elméletet is, ezért természetesen kiemelkedő fontosságú a környezettel, a természettel való szoros kapcsolat is. A New Age elvei és gyakorlatai rengeteget merítenek a buddhizmus, a taoizmus, a kereszténység, a szúfizmus, a judaizmus és ezen belül is leginkább a kabbala-filozófiákból, és egyértelműen megmutatkoznak kelet-ázsiai vallások: az ezotéria, az újpogányság, a spiritizmus és az idealizmus hatásai is. Nem kihagyható adalék az sem, hogy a pszichedelikus szerek használata is elterjedtebb a New Age berkein belül, de az irányzat sokszínűségébe az is belefér, ha valaki egyértelműen elutasítja a tudatmódosító szerek használatát. Nincsenek muszájok.

Fontos viszont leszögezni, hogy nem minden New Age, ami spirituális, és nem minden spirituális, ami New Age. Ez így leírva borzasztóan hülyén hangzik, de a lényege az, hogy

a New Age egy hatalmas ernyő, ami alá rengeteg minden befér, de nem kell mindennel azonosulni ahhoz, hogy beállhassunk az ernyő alá, és az ernyőtől messze is találkozhatunk mindazzal, ami alatta (is) megtalálható.

Harmincmilliárd manifesztáció

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a TikTokon a manifesztáció hashtagre harmincmilliárd találat van. Jól látjátok, harmincMILLIÁRD.

Mint megtudtam, a mai fiatal felnőttek között (és elsősorban az Y generációra jellemző ez) a spiritualitás és a vallásosság között az előbbi felé dől a mérleg nyelve, tehát átbillentek az arányok, és egyre többen keresik a spirituális gyakorlatokban a válaszokat, a menekülést, a vigaszt, támaszt, a boldogulást. Nem nyílt még szélesre az olló, sőt, az átbillenés sem radikális, de egyértelműen határvonalhoz érkeztünk.

A manifesztációra sokan úgy tekintenek, mint az imádság egyik formájára és a „vonzás törvényét” hirdető influenszerek és tiktokerek gyakorlatilag modern kori sámánokként tevékenykednek a közösségi oldalakon, változó színvonalon persze. Lehet erre szemet forgatni, ki lehet nevetni, de a helyzet az, hogy több példát is láttam arra (a sajátomon túl), hogy milyen pozitív hatásai lehetnek annak, ha az ember napi X percet arra szán, hogy a vágyait vizualizálja, hogy pozitív megerősítéseket ír le, vagy mond ki. Eltökélten haladni a vágyaink irányába, és megtanulni elengedni a legfontosabb leckék, melyeknek a gyakorlása csak a hasznunkra válhat. Ugyanez a helyzet a tarot-kártyákkal, kristályokkal, az asztrológiával, bármivel, ami mind azt az egy célt szolgálja (jó esetben), hogy egyensúlyba kerüljünk magunkkal és a környezetünkkel. Nyilván ezekre komplett iparágak épültek,

nagyon nehéz kiszűrni a zajt, és időben észlelni a lehúzást, a kamut és az egyenesen ártalmasat, és nem szabad abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy önmagában havi egy telihold-rituálé, napi öt perc meditáció és heti három jógaóra máris egyet jelent a spiritualitással. Dehogy.

Ezek izgalmas és csodálatos eszközök, szokások, amik segítenek összekapcsolódni a vágyainkkal, a gyengeségeinkkel, a természettel, rengeteg mindennel. Márpedig igazából ennek a gondolkodásmódnak az elterjedése tulajdonképpen mindenkinek a hasznára válna. (A New Age zászlaja alatt még nem robbant ki háború például…) És egyáltalán nem véletlen, hogy a háborúellenes hippimozgalom idején hódító útnak induló New Age most új lendületet kapott.  

Szükségünk van a kapaszkodókra

Lássuk be, az utóbbi években a fiatal felnőttek alól egyszerűen kihúzták a talajt, ami a perspektívákat illeti. (És akkor még az alfa generációról nem is beszéltünk.)

Világjárvány, gazdasági kiszámíthatatlanság, háború, klímaváltozás, hát minden van előttünk, csak biztonságos jövőkép nincs. Elvesztettük a kapaszkodót. A vallásokkal kapcsolatban sokan elvesztettük a bizalmunkat, túl sok a negatív tapasztalat. De közben

fájdalmasan nagy szükségünk van valamire, bármire, ami irányt mutat, kézen fog és közelebb hoz ahhoz, hogy legalább megpróbálhassuk megérteni, mit is csinálunk ezen a bolygón. Elég volt a megosztottságból, ki vagyunk éhezve az egységre, a kapcsolódásra.

Már nem adnak kielégítő magyarázatot az eddigi válaszok, az eddigi életcélok már kevésnek bizonyulnak. Nem elég, hogy éljünk tisztességesen, dolgozzunk, alapítsunk családot, dolgozzunk még többet, keressünk pénzt, és mikor már nem hozunk hasznot, haljunk meg. Érezzük, hogy az ego csak hátráltat a boldogságban, az élhető életben. 

A ma emberének mindennél fontosabb megtanulni kezelni a stresszt, a szorongást, újratanulni bízni, kapcsolódni, békére lelni, egységben élni a természettel. Mindez a túlélés kulcsa – a szó minden értelmében. És ezen máris nincs semmi nevetnivaló.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Daniel de la Hoz

Szabó Anna Eszter