„Én téded nadon cejetlek"
Kimész az erkélyre egy kávéval a kezedben, leülsz, hátradőlsz. És akaratlanul tanúja leszel egy tündéri jelenetnek. Azt már öt perccel később, könnyes szemmel gondolod, hogy az ilyenekért érdemes reggel kikelni az ágyból. Bihari Viktória posztját tegnap csíptük el a Facebookon. És mindenképpen meg akartuk osztani veletek.
Ülök az erkélyen, alattam a kertben két gyerek játszik.
A nagylány (Eszti) olyan 8 év körüli lehet, a kisfiú (Boldizsár) még nincs három.
Akkurátusan pakolgatják ki a cuccokat, labda, autó, formázó készlet...
Egyszer csak a kicsi megszólal.
– Etti, nadon mejeg van.
– Meleged van, Boldi?
– Iden.
– Na várjál, leveszem a pólódat. Meg a nadrágodat is leveheted. Így jobb?
– Iden.
Pakolnak tovább, eltelik öt perc.
– Etti, nadon mejeg nekem a nap.
– Ja, értem. Hozok neked naptejet, bekenlek, jó?
– Jó.
Kislány lakásba be, naptejjel ki, csöpp kis vállat, hátat, arcocskát beken, mint egy igazi anyuka.
– Most jobb?
– Iden.
Pakolnak tovább, eltelik három perc.
– Etti, fáj a fejem, nem jó nekem napocka.
– Ó! Hozok neked ilyen nyári sapkát meg napszemüveget, jó?
– Iden.
Kislány lakásba be, kellékekkel ki.
– Most jobb?
– Iden.
Eltelik egy kis idő, mire Eszti:
– Te, Boldi, hozok ki műanyag kádba vizet, mert kezd lepirulni a vállad. Pancsolsz a vízben?
– Iden.
Eszti be, kád ki, kerti csap megnyit, víz bele.
Boldinak persze hideg, Eszti be, meleg víz vödörben hoz, Boldi beleül, fején sapi, szájában cumi, csöpp testén naptej.
Eszti áll a kád mellett, ugrásra készen, mi kellhet még az öccsének, mire a pici megszólal.
– Etti!
– Igen?
– ...Én téded nadon cejetlek.
Eszti odahajolt a kádhoz, magához szorította a kistestvérét és össze-vissza puszilta.
Azt hiszem ennél szebbet még életemben nem láttam.
És remélem, fogalmuk sincs róla, hogy a felettük lévő erkélyen a néni, aki én vagyok, éppen örömkönnyekkel sírja tele a zsebkendőjét...
Bihari Viktória
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/altanaka
