Kiszámíthatók, sziruposak, mégis imádjuk őket – a karácsonyi filmek lélektana
Kétféle ember létezik: az egyik már novemberben (akár októberben) a karácsonyra hangolódik, a másik pedig folyton arra panaszkodik, hogy amint lekerülnek a halloweeni dekorációk, mindenhol az All I Want for Christmas Is You szól Mariah Carey-től. De akármikor kezdjük is el a készülődést az adventi időszakra, az ünnepi filmek szinte egyikünk programlistájáról sem hiányozhatnak. Vannak, akik szerint nincs karácsony Kevin, azaz a Reszkessetek, betörők! nélkül, mások a Télapura vagy a Holidayre szavaznak, és a streaming elterjedésével elképesztő mértékben bővül tovább az ünnepi kínálat: a Hallmark 2023-ban közel 40 új karácsonyi film érkezését jelentette be, de a Netflix, a Disney vagy az HBO Max is maratonnyi néznivalóval lát el minket. Kell ez nekünk? Nos, a szakértők azt mondják, kelleni semmi sem kell, de gyakran igenis jólesik. Barna Bori írása.
–
„Az összes Hallmark-film arról szól, hogy egy karrierista nőnek (akinek nincs ideje a szerelemre) egy kisvárosba kell költöznie, ahol egy jóképű helyi férfi hatására rájön, mitől lesz igazán varázslatos az ünnep. Elkezd esni a hó, és csókolóznak. És persze van egy kutya is” – írja egy felhasználó a Twitter/X oldalán, és azt hiszem, ennél pontosabban aligha tudnám összefoglalni a karácsonyi romantikus filmek esszenciáját. Ez a tény egyébként egyáltalán nem tartott vissza attól, hogy megnézzem a Netflixen a fenti receptet kísértetiesen követő A karácsonyi kastély, a Karácsonyi hadgyakorlat és a Karácsony a vadonban című romkomkat is, pedig az üzenet mindegyikben ugyanaz volt, csak a szereplők neve meg a helyszín változott. Ha egyet láttunk, láttuk mindet, de akkor miért esik mégis olyan jól ledarálni többet is a kínálatból?
Öngondoskodás ünnepi filmekkel
A válasz egyszerű: ezek filmek a sziruposságuk ellenére javíthatják a hangulatunkat, segíthetnek a stresszoldásban, csökkenthetik a szervezetünkben a kortizolszintet, végső soron pedig enyhíthetik a depresszió tüneteit is. Az agyunknak erre van szüksége: könnyebben kezeli az ismert és kiszámítható mintákat, különösen akkor, ha feszültek vagyunk, és olyan bizonytalanságokkal teli időszakokon vagyunk túl, mint amilyen a pandémia kirobbanása volt például. Amikor szívmelengető jeleneteket nézünk, vagy azt látjuk, hogy a szereplők sikeresen leküzdik az akadályokkal teli helyzeteket, az agyunkban dopamin és endorfin, azaz boldogsághormon szabadul fel, úgyhogy nem véletlen, hogy a karácsonyi filmezésre az öngondoskodás egyik legjobb formájaként hivatkoznak.
A történetekből sugárzó pozitív érzelmek, mint például az öröm, a remény vagy a hála nézőpontváltásra, akár új célok kitűzésére inspirálhat minket, segíthetnek megbirkózni a saját gondjainkkal, és egyben arra biztatnak – sokszor közhelyesen ugyan –, hogy merjünk álmodni.
Ha megfigyeljünk, miként néznek szembe a szereplők a nehézségekkel, új készségeket sajátíthatunk el, továbbá hatásukra jobban átláthatjuk, megérthetjük mások életét, illetve a sajátunkat. Az ünnepi filmek kiszakítanak minket a valóságból, és egy olyan varázslatos világba repítenek, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, és azt láthatjuk, hogy a vágyak valóra válnak, és a hepiend garantált – ezáltal elterelhetik a figyelmünket a mindennapok stresszforrásairól, és emlékeztethetnek minket arra, kiért vagy miért adhatunk hálát az életünkben.
Hozzáteszem: bár a hepiend valóban reményt nyújthat nekünk, és örömmel tölthet el, azt sem szabad elfelejteni, hogy a forgatókönyvírók által kreált álomszerű végkifejletek alaposan elrugaszkodnak a valóságtól. Érdemes őket kritikus szemmel vizsgálni, különben irreális elvárásokat támaszthatunk az életünket, a karrierünket vagy a szerelmet illetően. Persze soha ne mondjuk, hogy soha, de mégsem érdemes arra számítanunk, hogy az igazi egy nap szó szerint bekopogtat az ajtónkon, ahogyan az Cameron Diaz karaktere, Amanda esetében történt a Holiday című karácsonyi romkomban. A mozik ráadásul azt sem mutatják be, mi vár a párokra a hepiend után – könnyen tűnhet úgy, mintha a kapcsolatokban az egymásra találás lenne a legnehezebb, utána már nem is kéne dolgozni rajtuk.
Karácsonyi kötődés
A jó hír az, hogy a legtöbb karácsonyi film ideális választás a családi mozizáshoz (is), így kikapcsolódás, szórakozás közben közös emlékeket, hagyományokat teremthetünk, újjáéleszthetjük a kapcsolatainkat és a kommunikációt a szeretteinkkel, de akár az intimitást is elmélyíthetjük a párunkkal. „Talán a közös kaland, a megosztott élmény az, legyen jó vagy rossz, ami erősítheti a kötődést. Gyerekként például különleges alkalom lehet a szüleinkkel együtt mozizni. Családi tradíció lehet ilyenkor téren és időn kívül kerülni” – mondja Borbély Zsuzsa irodalom- és filmterapeuta, akivel Simon Eszter kollégánk készített interjút nemrég.
„Sokat számít az is, hogyan és kivel nézünk meg valamit. Más tapasztalás, ha azzal a barátnőnkkel ülünk képernyő elé, akivel tökéletesen egyezik a humorunk és az is, ha a partnerünkkel romantikázunk a moziban, vagy egyedül fészkeljük be magunkat a kanapéra.” Zsuzsa kiemeli: egyénenként változik, kinek mire van szüksége az ünnepek alatt, ami természetesen a filmválasztásunkra is hatással lehet.
„Lehet, hogy egy olyan idilli karácsonyt keresünk benne, amit esetleg a valóságban (még) nem tudtunk megélni, és néha az is sokat segít, ha tudjuk, hogy nem egyedül mi vagyunk azok, akiknek nem sikerül minden tökéletesen,
vagy akiknek nem jut idejük élni a munka miatt, illetve nem csak a mi családunk társasága lehet alkalmanként feszültséggel teli” – fejti ki a szakember, majd hozzáteszi, éppen az utóbbi okok miatt rajong(hat)nak annyian, mondjuk, a Bridget Jones naplójáért vagy a Holiday-ért.
„Az is előfordulhat, hogy egy specifikusabb igényünkre rezonáló filmre vágyunk, például hogy nem akarunk egyedül lenni az ünnepekkor, társra vágyunk. Esetleg egy olyan idilli hegyi falucskára, ahol mesébe illően telnek ezek a napok. De a karácsonyt jelentheti egy olyan film is, ami nem feltétlenül az ünnepekről szól vagy nem épp a színvonala miatt választjuk, hanem a hozzá kötődő emlékek miatt” – hangsúlyozza Zsuzsa.
Minél többször, annál jobb
És hogy miért térünk vissza évről évre a kedvenc karácsonyi filmjeinkhez? Az okokat többek között a nosztalgiázásban érdemes keresni, ami a kutatások szerint optimistábbá tehet minket, csökkentheti a jövővel kapcsolatos szorongást, az ismerősség pedig megnyugtatóan hat. A hepiendek, a nevetés és az örömkönnyek miatt fizikailag is jobban érezhetjük magunkat, feldobják a hangulatunkat. A Southamptoni Egyetem egyik tanulmányából kiderült, hogy az általunk favorizált, pozitív emlékekhez, továbbá a gondtalan gyerekkorhoz vagy életünk egy egyszerűbb, örömtelibb időszakához kötődő ünnepi történetek újranézése „szívmelengető” hatással van ránk – méghozzá szó szerint.
Az intézmény egyik kísérletében arra kérték a résztvevőket, hogy idézzenek fel egy nosztalgikus eseményt a múltjukból, mielőtt jéghideg vízbe mártanák a kezüket: e pillanatok újraélésének eredményeképpen hosszabb ideig bírták a kezüket a fagyos vízben tartani, amit a szakértők az agyban végbemenő folyamatokkal magyaráznak.
Az örök favoritok közé tartozik például az Igazából szerelem is, amiben Zsuzsa szerint mindenki megtalálhatja a kedvencét akár a szereplő, akár a cselekmény tekintetében: a sok apró történetnek hála a romkom több közönségrétegnél is betalálhatott. „A rendező, Richard Curtis veteránnak számít a műfajban, megfelelő arányban adagolta a humort, a fülbemászó zenét (mindkettőért főleg Bill Nighy felelős), a szívhez szóló pillanatokat (Emma Thompson és Alan Rickman tolmácsolásában), amik emiatt mélyebbnek és igazabbnak tűnnek, és a tündérmesés elemeket, mint amilyenek Colin Firth nyelvi akadályokat nem ismerő érzelmei.
Az idén huszadik évfordulóját ünneplő Igazából szerelem a korának terméke, amit felesleges kárhoztatni olyan standardok alapján, amik a keletkezése után váltak fontossá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne a hibákat elismerni és ezekkel együtt élvezni a filmet”
– utal az irodalom- és filmterapeuta az utóbbi időkben megjelenő kritikákra a romkom kapcsán, amit a jubileumi alkalom tiszteletére felújított változattal tűztek műsorra (Krajnyik Cintia kollégám pedig összegyűjtött pár érdekességet az örökzöldről).
A németországi Max Planck Society for Empirical Aesthetics 450 embert kérdezett meg arról, hogy mi miatt kaphatja meg tőlük egy film azt a feel-good címkét, amit az Igazából szerelem is. A tanulmány vezető szerzője, dr. Keyvan Sarkhosh elárulta, a válaszadók többsége a tündérmeseszerű atmoszférát keresi ezekben az alkotásokban, amihez a karácsonyi hangulat erőteljesen kapcsolódik, hiszen az ünnepek időszakát a csodákkal, a szeretettel azonosítjuk, amikor (szerencsés esetben) a szeretteinkkel lehetünk, nem magányosan.
A humor, a hepiend, a szerelem keresése és úgy általában a romantika is szerepet játszhat abban, hogy milyen mozit tartunk felemelőnek. Úgyhogy ne legyen bűntudatod, ha idén is bekapcsolod a kedvenc karácsonyi romkomodat: szó sincs guilty pleasure-ről, csak jóféle boldogságforrásról.
Kiemelt kép: Disney+; 20th Century Fox; UIP-Duna Film