A magyarok harmada 35 ezer forintnál kevesebbet tervez költeni idén karácsonykor

–

Mennyibe kerül az ünnep?

A szeretetnek nincs ára – az ajándékoknak és az ünnepi vendégeskedésnek viszont van. Lássuk, mennyit költ egy átlagos család az ünnepi hangulat megteremtésére!

Meglepő lehet, de a költésben a kanadaiak az elsők. Átszámolva egy átlagos család 615 ezer forintnak megfelelő összeget tapsol el az év végi hajcihőre, ennek 19 százaléka élelmiszerre, 26 százaléka dekorációra, 338 ezer forintnyi pedig ajándékokra megy el. Ez egyébként egy tipikus kanadai háztartás éves bevételének kb. 3,5 százaléka.

Az amerikaiak – ami alatt most az Egyesült Államokat és ne a földrészt tessék érteni – átlagosan 420 ezer forintot költenek, ebből 71 százalékot fordítanak ajándékokra. Ez az éves egyesült államokbeli átlagfizetés 1,6 százaléka. Az ünnepi menüre kb. 40 ezer forintnyi összeget szánnak.

Európában a németek dőzsölnek leginkább karácsonykor: átlagosan 628 ezer forintot költenek. A britek 392 ezer forintot, az olaszok 320 ezer forintot fordítanak ilyenkor a szeretteikre, a dekorokra és az ételre.

Mi magyarok is szeretünk örömet szerezni: jellemzően 6-10 embernek vásárolunk ünnepi meglepetéseket.

A felmérések szerint, erre összesen legfeljebb 100 ezer forintot szánunk – már aki. 2022-ben ugyanis az emberek 32,1 százaléka 35 ezer forint alatt tartotta a kiadásait, és idén sem tervez (tud) többet költeni, míg 37,1 százalékunk legfeljebb 75 ezer forintot költött, és csak 7,7 százalékunk szánt 150 ezer forint feletti összeget ajándékokra. 

A szeretet nem pénzkérdés. Vagy mégis?

Abban egyetérthetünk, hogy a szeretetet, a figyelmet, az odafordulást nem lehet forintosítani. De azért az ünnepek alatt szeretnénk ajándék formájában is kimutatni az érzéseinket, meghálálni azt, amit kaptunk, és különleges hangulatot teremteni azoknak, akik fontosak számunkra. Mégis, mielőtt elkezdenéd raklapszám hazahordani a felesleges apróságokat, először gondolkodj el, majd tárd fel: miről (és kiről) szól az ajándékozás valójában?

Mert ha az a cél, hogy a kedvesed, az anyukád, a legjobb barátnőd valóban azt érezze, hogy számodra ő fontos, az első, amit tenni érdemes, hogy megállsz egy pillanatra. Kilépsz a kereteid közül és azon kezdesz el morfondírozni, vajon mi az, amire igazán szüksége van.

Bátorító szavak? Írhatsz levelet kézzel, naplót, mesét, készíthetsz emlékbefőttet (azaz közös pillanatok jegyzéke befőttesüvegben), felolvashatod a kedvenc verseidet egy pendrive-ra vagy készíthetsz egyedi zenei lejátszási listát. Ezeket aztán a megajándékozott bármikor előveheti, és ezeken keresztül mindig ott leszel neki.

Idő és figyelem? Az élményeknek nincs párjuk! Workshopok, kirándulások – nemcsak Bali létezik, hanem szombat délutáni Szentendre is! –, közös kávézások, moziestek vagy korlátlanul felhasználható gyerekfelügyelet, amikor jössz és segítesz. Ezek a gesztusok talán többet jelenthetnek, mint a legújabb illat vagy egy drága kézitáska.

Értő-támogató segítség? Ha valakit igazán szeretsz és jól ismersz, pontosan tudod, mire van valójában szüksége. Tehát, ha az anyád folyton amiatt panaszkodik, hogy utál egy emberre főzni, fizesd be esetleg valamelyik környékbeli étterem menüjére! Így nemcsak változatos ételekben lehet része, hanem társaságban és napi programban is.

Ha tudod, hogy a párod majd megőrül egy szerszámért, koncertjegyért, akármiért, de nincs szíve kiadni érte a szükséges összeget, lepd meg vele! Ha a legjobb barátnőd gyűlöl vasalni és hegyekben áll nála a ruhahalom, hívj profikat vagy egy üveg bor társaságában állíts be hozzá, szórakoztasd és végezd el a feladatot – helyette.

És a legfontosabb: légy mértéktartó! Nem kell mindenkit megajándékozni, és nem kell mindenkire muszájból ugyanannyit költened!

Ha nem akarod vagy tudod meglepni a kollégákat egy-egy gesztusértékű aprósággal – ami nagy létszámú iroda vagy műszak esetén pillanatok alatt egy kisebb vagyonba kerülhet –, ha feleslegesnek tartod a családi bor–csoki kombókat, egyszerűen állj le velük! Az nem lehet szeretet, ami muszáj.

A mi életünk, a mi hagyományaink

A hagyományoknak megvan az a varázsuk, hogy apáról fiúra, nagymamáról unokára szállnak. Ugyanakkor megvan az a hátrányuk, hogy sokszor nem hagynak mozgásteret. Ha úgy érzed, saját szokásokra van szükséged, egyszerűen teremtsd meg őket!

Bevallom, bár tartom magam a magyar módihoz, valójában irigylem az angolszász családokat, hogy az ünnepi fények és a feldíszített fenyő nekik hosszabb ideig ragyog. Részben ezért – részben meg az apró talpak izgalomtól aludni képtelen gazdáinak serénykedése miatt – nálunk az angyalok (Jézuska, akárki, kinek-kinek hite szerint) kezdetben 23-án éjjel munkálkodtak. Aztán már csak írtak egy levelet, hogy oldjátok meg, srácok! – és mi évről évre így teszünk. 

Ugyanez a helyzet a karácsonyi ajándékokkal, a vacsorával, a süteményekkel és a dekorációval is. Évekig úgy estem be a fa alá, hogy nem volt egy percnyi örömöm se benne. Sütöttem, főztem, hónapokon át ajándékokat vadásztam és úgy egészében véve annyira kergettem a csodát, hogy elfelejtettem megélni. Ettől persze meg is kopott, el is veszett. 

Aztán olvastam a karácsonyi pizzáról – ami szó szerint az, ami: saját pizza mindenkinek kénye-kedve szerint extra feltétekkel, egyenesen a sütőből, szentestére –, és azt gondoltam, no igen, ez aztán nekem való!

Így aztán szegény gyerekeim évek óta szenvednek attól, hogy én a lusta, nonkonformista, mélységesen liberális anyjuk nem rittyentek tizenkét fogásos vacsorát, nincs nyolcféle süti, se halászlé, se rántott, se töltött minden. (Szerencséjükre esznek a nagyinál vagy a rokonoknál, mert ők szeretik a hagyományos kereteket, amiért nem győzöm eleget áldani őket.) 

Van viszont valami, ami korábban nem volt: közös fenyőfadíszítés, ünnepi karaoke, flanelpizsamában táncikálás délután fél egykor, és közös társasozás, meg egy mosolygó anyuka.

(Nyugi, azért így is lerobban a fejem, amikor összevesznek valamin, amiből nagyon előrelátó módon eleve három teljesen ugyanolyat szereztem be, névre szólóan felcímkézve!)

Költséghatékony ötletek alacsony büdzséhez

Belátom, november elején hiába mondanám, hogy a legtöbbet úgy lehet spórolni, ha egész évben ajándékokra vadászol, hiszen arról már kicsit lekéstünk. De azért akkor is van pár ötletem, hogy mit tehetsz, ha nincs egy komplett doboznyi – fióknyi, szekrénnyi – előre gondosan betárazott miegymás otthon. Költséghatékonysági tippek következnek.

1. Állítsd meg a teljesen felesleges, drága és környezetszennyező körbeajándékozást!

Ha az ember csak a szüleinek, a párja szüleinek és a testvéreinek vásárol, akkor is könnyen eltapsolhat százezreket. Ahelyett, hogy mindenki vadászná a retró Impulse-szettet, egyszerűbb a dolgot felnőtt módra tisztázni, és leállítani az őrületet. Ha mégis ragaszkodik a család az ajándékokhoz, ajánlom az iskolai rémálomként rögzült húzós módszert: előre megbeszélt keretből vásárolunk annak, akinek a nevét a kalapból kihúztuk. Van ajándék, van tipródás, van közelharc az áruházban vagy perlekedés a webshoppal, de nincs zsáknyi elköltött forint és ezernyi felesleges biszbasz a fa alatt.

2. Készíts büdzsét, és listázz!

Ha figyelsz arra, milyen morzsákat szórnak el mások, könnyen rájöhetsz, ki milyen ajándéknak örülne igazán. Ekkor nem kell mást tenned, mint összevetni a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket a vágyott meglepetésekkel, és bumm, indulhat a beszerzés!

Hogyan maradhatsz az előre kijelölt költségkeretben? Határozd meg előre az optimális és a maximum összeget, amit ajándékokra költhetsz! (Felkészültebbek kalkulálják bele a beszerzésre szánt időt, benzinpénzt és persze a csomagolási költségeket és az egyéb apróságokat is.) Ezután pedig tartsd magad a listához, és monitorozd a költéseidet!

Aki nincs a listán, az nem létezik. Amit nem írtál fel, arra nincs szükséged. Ha valamelyik meglepetést sikerült olcsóbban beszerezni, a pénzt gondolatban tedd félre, hátha valami más többe kerül majd, mint amennyit kalkuláltál rá. (És igen, tudom, hogy van ez az anyai bolondéria, hogy minden gyereknek ugyanannyi darab miegymást kell kapnia fillérre ugyanannyi pénzért, különben szörnyű szülők vagyunk, piros hó esik, és jaj, mi lesz. Nem lesz semmi. Becsszó.) 

3. Felejtsd el az impulzusvásárlásokat!

Szembejött egy édes meglepetés, aminek X. Y. biztosan nagyon örülne? Szuper, de azért ne csapj le rá rögtön! Ha megveszed is a csúnya pulcsit vagy a furán vicces napszemcsit, tegyél meg két dolgot: gondold végig, hogy megér-e ennyit egy geg, és keress rá az adott termékre valamelyik ár-összehasonlító oldalon! Könnyen lehet ugyanis, hogy az alkalmi(nak látszó) vétel tényleg nagyon különleges. És méregdrága.

4. Hozd ki a maximumot a lehetőségeidből! 

Tudtad, hogy az ajándékutalványok és ajándékkártyák jelentős része felhasználatlanul kerül a kukába? Azaz az ajándékozók veszítenek, a cégek pedig jól járnak. Ugyanez a helyzet a forintra váltható törzsvásárlói pontokkal is.

Szóval, elő a plasztikkártya-rengeteggel, és ciki, nem ciki, akár tízet is lehúzhatsz a pénztárnál egyetlen vásárlásnál!

5. Ajándékozz ehetőt! Vagy időt.

Mondanám, hogy a legjobb ajándékok a kézzel készült meglepetések, de nem volna túl hiteles tőlem, mivel borzalmas a kézügyességem. Ezért azt mondom, hogy aki teheti, lepje meg szeretteit hasznos ÉS praktikus DIY-ajándékokkal, a többiek pedig fókuszáljanak a közös programokra, gasztro- és élményajándékokra! Azokat ugyanis nem kell tárolni, nem mennek tönkre, ugyanakkor vagy finomak vagy örökre megmaradnak minden érintett emlékeiben. Igazi win-win.

6. Légy kreatív a csomagolásnál!

Szó se róla, egy szép csomagolópapír, egy bájos ajándéktáska jelentősen megdobja az élményt – viszont drága, egyszer használatos és egyáltalán nem környezetbarát. Én magam előnyben részesítem a háztartási csomagolópapírt – tudom, barna, de jól dekorálható, és én szeretem –, a régi magazinokból hajtogatott miegymásokat (lásd még én és a kézügyességem), és a furoshikit, ami egy japán ajándékcsomagolási módszer. Ennek lényege, hogy a meglepetés egy kendőbe – régi pólóba, turiban levadászott sálba stb. – kerül, mely a kibontás után visszajár. A lényeg, hogy a tetszetős megoldások nem feltétlenül drágák, csak egy kis kreativitásra van szükség. 

Gyerekek = ajándékhegyek?

Van egy elmélet, amely alapján egy gyereknek négy dolgot kell kapnia karácsonyra: valamit, amire vágyik, valamit, amire szüksége van, valamit, amit viselhet, és egy könyvet, amit elolvashat. 

És bár elsőre nem is tűnik olyan bonyolultnak, azért ha van két pár nagyszülő, keresztszülők, nagynénik-nagybácsik, esetleg pár családi barát is a képben, akik természetesen mind ragaszkodnak a saját ajándékhoz (mert a gyereknek tudnia kell, hogy tőlük kapta), ráadásul úgy gondolják, hogy az ajándéknak kézzelfoghatónak kell lennie… hát a fene megette az egész tervet.

Kivéve persze, ha gondos szülőként eleve felkészülsz a szokásos őrületre, és vannak válaszaid a felmerülő kérdésekre, problémákra. A fekete öves anya (kac-kac, mintha nem követném el újra meg újra ugyanazokat a hibákat) karácsony előtt mézédes mosollyal a gyerekek társaságában szelektálja a korábbi években felhalmozott miegymást. 

A kiselejtezett cukiságokat – csak és kizárólag olyan állapotban és olyan módon csomagolva-szállítva, ahogy azt saját gyerekének is boldogan odaadná – valamelyik környékbeli segélyszervezetnek, anyaotthonnak ajándékozza.

Ezután listát írat-rajzoltat a csemetével, majd gondosan ügyel rá, hogy a rokonok hozzáférjenek. Az igazán profik a vágyakat passzintják a rokonok pénztárcájába kódolt lehetőségekhez, így mindenki boldog lesz majd. Az abszolút kategóriagyőzteseknek pedig arcizmuk se rándul, amikor valaki bedobja, hogy nyugodtan vegyen meg mindent ő, hiszen nála jobban úgyse tudja senki, mire van a kicsiknek szüksége. 

Sőt, nem átallja megpróbálni összefésülni a lehetőségeket!

Vagyis ha a gyerek biciklit, rollert, telefont, párizsi repjegyet, koncertjegyet, fesztiválbérletet szeretne, összetereli a jónépet, és megpróbálja rábeszélni őket, hogy vegyék meg az ajándékot közösen! 

Ja! És mindig van nála egy fülig érő mosoly és egy pohár forralt bor. Ártani egyik sem árthat.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / LOUISE BEAUMONT

Z. Kocsis Blanka