1.

Anyukám híresen rossz ajándékozó, kaptam már tőle karácsonyra fogkrémet, illetve vitamintablettákat becsomagolva. De ami az összes közül is kitűnik: egy játékautóbaleset-készlet. Volt benne eldobható fényképezőgép a helyszín fotózására, betétlap, a méréshez colstok, de még kréta is… Gondolom, azzal lehetett volna körberajzolni a holttestet.

2.

Amikor épp javában tombolt a tamagocsiőrület, a testvéreimmel együtt nagyon szerettünk volna mi is ilyet. A húgaim kívánsága teljesült is, én azonban egy kabátot kaptam, mivel a régi szakadt volt, és ki is nőttem. Amikor megkérdeztem az apukámat, én miért nem tamagocsit kaptam, és hogy a Mikulás vajon úgy gondolja-e, hogy rossz gyerek voltam, azt felelte, hogy a Mikuláshoz én túl idős vagyok már, és amúgy is ideje megtanulnom, hogy az élet nem mindig fair. 

Nyolcéves voltam. A húgaim hét- és ötévesek.

Onnantól fogva csak ruhát kaptam ajándékba.

3.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Konyharuhát. Nyolcévesen.

4.

Abban az időben megőrültem a Green Dayért és a kilencvenes évek feltörekvő alternatív bandáiért. Anyukámtól karácsonyra CD-ket kaptam… csak épp nem azt, amit szerettem volna, hanem Toni Braxtont és Mariah Carey-t. Mondjuk, nem voltam nagyon meglepődve. Karácsonykor általában a bátyám egy csomó drága holmit kapott (csocsóasztalt, léghokit, ilyesmiket), én meg könyvet és szájfényt. Amúgy szeretem ezeket, szóval maga az ajándék nem volt rossz, de azért ebből egyértelműen átjött, hogy nem én vagyok a kedvenc gyerek.

Az ajándékok kicsomagolása után anyukám rendre végigmérte a nagy halmot, amit a bátyámnak adott, és a pár cuccot, amit én kaptam, majd óriási jelenetet rendezett: végigtrappolt a házon azzal a felkiáltással, hogy egészen biztosan csak elkavarta valahová a meglepetéseim egy részét. Abban a pillanatban ugyanis rájöhetett, messze több pénzt költött a testvéremre, mint énrám. Soha, egyetlenegyszer sem találta meg ezeket az „elkavarodott” ajándékokat.

via GIPHY

És mindennek a tetejébe: a születésnapom nem sokkal karácsony utánra esik, ám mivel a pénz java részét már a karácsonyi ajándékokra költötte el, ezért a szülinapomra szinte alig kaptam valamit. A legrosszabb szülinapi ajándékom egy Biblia volt, aminek az elejére be volt pecsételve a nevem. 

 

5.

Végül is nem volt pokolian rossz ajándék, de emlékszem, amikor hatévesen egy nadrágot kaptam a Jézuskától, és teljesen kiakadtam: „De hiszen ezt alapból is meg kellett volna, hogy vegyétek!”

6.

Apám óriási álma volt gyerekkorában, hogy egyszer dobos legyen. A nagymamám lábasaiból dobkészletet épített magának, és dobolt mindenen, amin csak tudott. Aztán eljött a karácsony, és a fa alatt egy akusztikus gitár várta. Meg egy gitártanfolyam. Elmesélte, hogy a tanfolyamra elkezdett járni ugyan, de az óra közepén minduntalan megforgatta a hangszert, és inkább dobolt a hátoldalán, mintha bongó lenne.

7.

Karácsonyra azt a képregényt kaptam meg, ami hónapok óta a házban hánykolódott, és már háromszor kiolvastam.

8.

Egy Lamborghini-naptárat kaptam. A bátyám gitárt kapott és erősítőt. A két húgom egy-egy bicajt. Úristen, hogy én azóta mennyire utálom a Lamborghiniket!

9.

Amikor kilencéves kislány voltam, az én drága jó édesapám egy szállodai sampont és egy XL-es férfi-reklámpólót adott nekem ajándékba.

via GIPHY

10.

Nagyapámtól egy adventi naptárt kaptam december 25-én. Azaz pont 25 nappal azután, hogy annak bármi értelme lett volna.

11.

Anyukám megkérdezte, mit szeretne a 13 éves lányom karácsonyra, mire én annyit mondtam: „Szeret varrogatni”. Hogy ez hogyan vezetett oda, hogy a gyerek minden egyes családtagunktól fonalat kapjon, azt el sem tudom képzelni. Két éve történt, és még mindig temérdek felesleges fonalunk van.

12.

Kalózkiadású Titanic-DVD. A filmet előtte már kétszer láttam. A lemeznek nem volt tokja. A cím csak úgy rá volt firkálva filccel. És meg volt karcolva, úgyhogy le sem lehetett játszani.

13.

Egyik évben igazán pompás ajándékot kaptam: a szüleim hónapokon keresztül rakták össze a művészkészletet, amiben volt egy nagyon jó minőségű olló, ragasztó, festékek, színes ceruzák, csillámos toll, matrica… tényleg, mindent tartalmazott, amire csak egy kisgyerek vágyhat. A baj csak az volt, hogy valahányszor felmentek az emeletre, hogy beletegyenek a dobozba egy újabb szerzeményt, mindig olyasmiket mondtak, hogy „felmegyünk, hogy megetessük az ajándékodat”, vagy „most el kell vinnünk az ajándékodat sétálni”, meg „az ajándékodnak ki kell mennie pisilni”. Úgyhogy persze karácsonykor ahelyett, hogy én lettem volna az a gyerek, akit elkényeztettek egy hatalmas láda festékkészlettel, az a kölyök voltam, aki el volt keseredve, amiért nem kiskutyát kapott. 

14. 

Nagyapámtól egy alsógatyát kaptam, amit az edzőteremben talált. A méret alapján úgy gondolta, épp jó lesz nekem.

via GIPHY

15.

Az egyik exemtől egy eljegyzési gyűrűt kaptam, amit magának szánt. Az volt az elgondolása, hogy akkor egy füst alatt meg is kérhetném a kezét. Persze arról is határozott elképzelése volt, mikor és mi módon kellene ezt megtennem. Az esküvőt is megtervezte természetesen. A kapcsolatunk egyébként szörnyű volt, és az volt a tervem, hogy karácsony után szakítok vele (amit meg is tettem). Egyszerűen nem fér a fejembe, mi alapján gondolhatta, hogy nekünk lehet közös jövőnk?! Miután véget ért, már én is beláttam, amit egy ideje már mindenki mondogatott körülöttem: abuzív kapcsolatban éltem. De akkor is: ki a fene vesz jegygyűrűt a másiknak azért, hogy az odaadja neki? 

16. 

A szüleim válása utáni első karácsonyon, amikor apámnak (életében először) ajándékot kellett vennie nekem (addig ezt anyukám intézte), egy orrszőrnyírót kaptam tőle. Tizenkét éves voltam ekkor.

17.

Hogy mit kaptam? Huszonöt kiló sütnivaló burgonyát.

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Sean Justice

Fiala Borcsa