A WMN Nagy Ünnepi Szakácskönyvajánlója II. – újabb 7 kötet receptspoilerekkel
Múlt héten már összeszedtük nektek az idei szakácskönyvújdonságok színe-javának egy szeletét, de a sort folytathatnánk a végtelenbe és tovább. Erre praktikus okokból nincs mód, de azért újabb hét könyvet kipróbáltunk. Még mindig én vagyok a WMN kicsi karácsonyi angyalkája, aki begyűjtötte a kiadóktól a könyveket, és szétosztotta a csillogó szemű munkatársak körében. Ez igazán nemzetközi ajánló lesz, mert Steiner Kristóf Görögországból követte figyelemmel a saját könyvének sorsát, miközben Pásztory Dórinak Londonig küldtük az általa választott sütis kötetet. De Pokorny Lia első szakácskönyve és Mautner Zsófi tartalmas, alapoktól induló kötete sem maradt ki a listánkból. Nézzétek, főzzétek, aztán döntsétek el, melyiket érdemes megvenni ajándékba – vagy csak úgy magatoknak. Tóth Flóra és a WMN idei második szakácskönyvajánlója. (Itt az első.)
–
Fiala Borcsa ajánlja: Steiner Kristóf és Nimrod Dagan – Határtalan házikonyha
Már azelőtt tudtam, hogy mindenképpen szert akarok tenni Kristóf és Nimi közös „gyerekére”, a vegán Határtalan házikonyha című szakácskönyvre, hogy egyáltalán felmerült volna ennek a cikknek az ötlete. És nemcsak azért, mert az utóbbi időben fokozatosan növekvő, ám annál is fontosabb szerepet töltenek be a zöldségek az életemben, hanem azért is, mert Kristófot egyre duzzadó rajongással figyelem az elmúlt években, és ez már az őszinte, felnőtt olvasó tisztelete (nekem a Viva tévés időszak például teljesen kimaradt), ami az önazonos, elkötelezett, lokálisan és globálisan, illetve mindannyiunk jövőjén is gondolkodó, kreatív, karakán, de mégis laza, a végtelenségig őszinte embernek szól, akit a személyében megismertem. Ilyen a könyve is.
Tele van szuper ötletekkel, kedves, de nem bájolgó történetekkel, passzoló idézetekkel. Belelátunk Kristóf és Nimi hitvallásába és életstílusába,
helyenként olyan recepteken keresztül, amik olyan pofonegyszerűek, hogy én nem biztos, hogy bele mertem volna rakni a könyvembe (még akkor sem, ha az ötlet parádés és egyedi). De ezt is szeretem Kristófban: láthatóan nem gyötrik folyamatos kétségek magával kapcsolatban, a világa kerek, és így jó vele utazni az ő világában – még ha azt csak egy könyv lapjain keresztül tehetjük is meg.
Ilyen pofonegyszerű étel a Rizgallo nevezetű instant tejberizs, ami nem más, mint egy csésze növényi tejben (én kókusztejet használtam) felfőzött puffasztott rizs juharsziruppal és fahéjjal elkeverve. Mondom: eszembe nem jutott volna ilyesmit kutyulni, pedig baromi finom, és hát valóban megvan egy perc alatt. A másik étel, amit elkészítettem, a Kristóf személyiségét megtestesítő Folyékony Napsugár, azaz egy narancsos-kurkumás tahini mártogatós, ami szintén pár perc alatt összedobható ízorgia, avagy, ahogy Kristóf jellemzi mindkettejüket: „könnyed, egyszerű, mégis szokatlan… és bármilyen helyzetben és közegben »feltalálja magát«, ugyanis mindenhez és mindenkihez passzol”.
Végül muszáj volt egy favát is készítenem, nemcsak azért, mert én is könnyek között olvastam a Fava cicájukról szóló beszámolóját (te is elolvashatod ITT), hanem mert már régóta észrevettem, mennyit ajnározza ezt a sárgaborsóból készült krémet, amit nem bírtam eddig elválasztani mindannyiunk ovis horroremlékeitől, a sárgaborsó-főzeléktől. De
mindig piszkálta a csőrömet, mit lehet kihozni ebből az unalmas, és nem is kifejezetten dekoratív zöldségből. A végeredményt illetően legyen annyi elég, hogy nem sok maradt belőle, miután megkóstoltam.
Egy szó, mint száz: a fava és Kristóf is biztos, hogy gyakori vendége lesz a konyhámnak, ilyen-olyan formában.
Filákovity Radojka ajánlja: Mautner Zsófi – Főzőiskola – Alapreceptek A-tól Z-ig
Nem lehet elfogultság nélkül írni arról, aki évek óta etet – már képletesen. Mautner Zsófi jó ideje itt van velem a konyhámban, tanácsokat ad, útmutatást nyújt: milyen technikával csináljam, mivel fűszerezzem, meddig süssem, milyen alapanyagot használjak.
Receptjei azóta kísérik a csetléseimet és botlásaimat a konyhában, amióta nemcsak kávéfőzés céljából, hanem komolyabb szándékkal tettem be a lábam abba a helyiségbe, ahol számomra sokáig csupa varázslatos, nehezen követhető dolog történt. Jó, talán kicsit (nagyon) túlmisztifikáltam a főzést.
Mindenesetre Zsófi hitvallása, hogy a főzés nem művészet, sőt főzni bárki tud, csak egy kis rutin, jó receptek és alapanyagok szükségesek hozzá, bátorságot öntött belém. A lisztmentes csokitortája például a család és a barátok nagy kedvence, az első olyan édesség, amivel elismerő pillantásokat zsebelhettem be.
A Főzőiskola – Alapreceptek A-tól Z-ig című könyvében az alapoktól vezet minket. Ízelítőt kapunk azokból az alapanyagokból és receptekből, amikre egy háztartás építkezhet. Megtanulhatjuk például, hogy a klasszikusok mellett – mint a tökéletes grízgaluskaleves, az illatozó rakott kel, a szuperropogós rántott csirke vagy a dagasztás nélküli kenyér – mi a titka a török büfék ellenállhatatlan joghurtos padlizsánjának, hogyan készíthetünk házilag pácolt, citrusos lazacot, esetleg steaket béarni mártással. De útmutatást kapunk a befőzéshez és a legfinomabb sütemények – mint a bejgli, a zserbó vagy a már említett lisztmentes csokitorta – elkészítéséhez is. Épp azt kapjuk tőle, amit ígér: egyszerű, de nagyszerű recepteket az alaptól a felsőfokig – jól érthetően, ahogy azt megszokhattuk tőle.
Én ezúttal Zsófi isteni házi pizzáját választottam. Tíz perc alatt összedobható a tészta, amit szinte még dagasztani sem kell, a tetején paradicsomszósszal, tépkedett mozzarellával, fekete-erdei sonkával, koktélparadicsommal, friss rukkolával. Tizenöt deka finomliszt, ugyanennyi „00” jelzésű liszt, egy teáskanál só, egy evőkanál olívaolaj, két deci langyos víz és egy teáskanál szárítottélesztő-por. A titka pedig az, hogy a tésztát 12–24 órát pihentessétek hűtőben. A pizza nálunk az a comfort food, amit bármikor, bármilyen mennyiségben tudnánk enni, és bár az olasz, kövön sütött pizzáknak nincs párjuk, azért a házilag készített változat is igazán világi: a tésztája puhán omlik szét a szánkban, a mozzarella, a koktélparadicsom, a sonka és a friss rukkola táncot jár az ízlelőbimbónkon. A szaftos feltéttel nem tudsz betelni! Azért, bárhogy nézzük is, ez egy szelet Itália otthon. Buon appetito!
Szőcs Lilla ajánlja: Vida Kata – Idei, hazai, zöld
Vida Kata írásait azóta követem, amióta egy éve egy nagyon jó interjút olvastam róla. Akkor olyan táplálkozáspszichológiai témákról beszélt, amik az idén kezdtek nagyon népszerűek lenni: hogy milyen ok-okozati kapcsolat áll fenn a táplálékbevitel és a mentális egészség között, miért mondják és írják sokan azt, hogy a bél a második agy. Ebben az évben kijött végre az első receptkönyve, az Idei, hazai, zöld, amiben gyorsan elkészíthető zöldséges ételeket kínál. Mindemellett lépésről lépésre végigvezeti az olvasót azon, hogyan ehet több zöldséget. A recepteket, zöldségeket idény szerint kategorizálja, és a zöldségtárolás kapcsán is megoszt néhány praktikus konyhatechnikai trükköt.
Mivel az utóbbi időben elhagytam a kenyeret, ezért olyan ételeket keresek, amiket olyan gyorsan és annyi takarítás árán elkészíthetek, mint amikor régen a reggeli, esti szendómat dobtam össze.
A recept, amit kinéztem magamnak: egészben sült édesburgonya pácolt lila hagymával. Bomba jó!
Fogj egy jó nagy édesburgonyát, szurkáld meg, süsd a sütőben 130 fokon egy-két óráig. Ezzel párhuzamosan pácold be a lila hagymát. Egy közepes méretű lila hagymához így készítsd: végy 1 dl almaecetet és 1 dl vizet, és egy kockacukorral forrald fel őket, ha ezzel kész vagy, öntsd rá a felkarikázott lila hagymádra, majd tegyél rá két-három evőkanál céklalevet. Ha elkészült az egészben sült édesburgonyád, kanalazz rá hideg tejfölt/görög joghurtot, és tedd rá a hagymát. Mennyei lesz. Mosogatási idő: öt perc, összköltség: pár száz forint. És ez csak egy recept a 212 oldalas könyvből.
Csiszér Goti (fotós) ajánlja: Pokorny Lia – Holnapra is marad
Pokorny Lia egyik kedvenc színésznőm, a Társasjátékban nyújtott remek alakítása óta pedig egyenesen rajongok a munkáiért. Kurucz Adrival készült interjújához készítettem róla fotókat pár éve és a személyes találkozás is csak megerősített benne, hogy Lia egy kedves, érzékeny, tudatos nő. Ezért is választottam frissen megjelent szakácskönyvét. Szerencsém volt, mert kedvenc Szentesi Évink házhoz hozta nekem. Ez péntek délben történt, és az anyag leadása ma, azaz vasárnap van, és a hétvégi bevásárláson már épp túl voltam, ezért egy könnyű desszertet választottam, mivel volt hozzá egy-két kóbor barnulásnak indult banán meg egyéb hozzávaló a spájzban. Meg eleve, édességből sosincs itthon elég.
A Banános magvas zabsüti névre hallgató étek tényleg nagyon egyszerű, gyors és finom, kókuszreszelék híján szeletelt mandulát tettem bele, de így is tökéletesre sikerült.
Lia könyve jól átlátható, szépen van fotózva, és teli van egyszerű, egészséges ételekkel, amiket akár a kamasz lányom is könnyedén és örömmel elkészít. Mondhatnám ez az ő szakácskönyve, mert ő eszik a legegészségtudatosabban a családban. Minimális hús és tejtermék, viszont sok zöldség, magvak, gyümölcs, gabona. Megmutattam neki és tetszett neki.
Lia könyvének címe Holnapra is marad, ami az én háromgyerekes anya agyamnak azt a képzetet keltette, hogy könnyen kiadós és nagy mennyiséghez jutok, és megúszom a másnapi főzést, de a könyv a fenntarthatóság jegyében készült. A receptek nagy része kis hazánkban fellelhető alapanyagokat tartalmaz, örül a szívem, ha például csicseriborsó lisztet látok a hozzávalók között. Ugyanakkor van benne rákot, vagy kókusztejet tartalmazó étel is, ami nekem már kevésbé ami nekem már kevésbé passzol a koncepcióba, de ne legyünk álszentek, még a legelszántabb környezetvédő is megkíván néha egy kis egészségtudatosan készült curryt.
Dián Dóri (nem) ajánlja: Receptek – A Jóbarátok rajongóinak nélkülözhetetlen szakácskönyve
Imádom a Jóbarátokat, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, mit tud ez a receptkönyv. Nem lehet csak „szimpla” szakácskönyvnek tekinteni, hiszen már a címe is azt ígéri, hogy az igazi Jóbarátok-rajongóknak szól (tehát mindenkinek).
Egy ilyen tematikus szakácskönyvtől azt várnám, hogy az ismert ételek receptjei mellett kapunk néhány idevágó kulisszatitkot is a forgatásokról, képeket a sorozatból és igazi jóbarátokos dizájnt a Central Perktől a sárga képkeretig. Ezt sajnos nem kaptam meg, viszont az tény, hogy benne van az összes, körülbelül százötven étel receptje, ami valaha így vagy úgy megjelent a sorozatban.
A receptek elején pedig egy rövid, az adott epizódra utaló szöveg emlékeztet a hozzájuk kapcsolódó sztorira. A könyv írója tehát becsülettel kijegyzetelte a sorozatból az ételeket, keresett hozzájuk receptet, megfőzte mindet, és kiadta egy kötetben.
Még a képek nagy részét is ő csinálta, ami meg is látszik a rajtuk. (Bár legalább tudjuk, mire számítsunk a végeredmény kinézetét illetően, mert ezek valóban nem tűnnek profi ételfotóknak.)
Én végül Joey egyik kedvencét, a húsgolyós szendvicset választottam, ami meglepően gyorsan elkészült, és tényleg isteni finom volt. A recept érthető és jól követhető volt. Természetesen a többi ikonikus étel receptje is benne van a padlóról evett sajttortától kezdve Ross hálaadásnapi szendvicsén keresztül Rachel húsos trifle-jéig minden. (A húsos trifle-nek azért egy ehető változata szerepel.)
A recepteken és a kis bevezetőkön túl semmilyen plusz Jóbarátok-élményt nem ad a könyv, és jelzik is, hogy ez egy rajongó által készített receptkönyv, tehát a Jóbarátok jogtulajdonosainak semmi közük hozzá. Ráadásul még Joey kedvenc pizzájának receptjét sem lőtték el poénból, ami nekem kifejezetten fáj, így most megsúgom én nektek: rendelj magadnak két pizzát! (Köszönjük az ünnepek előtti szuper tippet, Dóri! Lesz olyan pont a két ünnep között szerintem, amikor ez életmentővé válik – a szerk.)
Molnár Erika a WMN titkos fegyvere irodavezetője ajánlja: Bonnie Ohara – Hogyan legyünk profi kenyérsütők
Most végre megtudhatom (gondoltam magamban), hogyan kell igazán jó kovászos kenyeret sütni. A karantén alatt természetesen mi is sütöttünk – na jó, én nem, de Tibi igen, és az már majdnem olyan, mintha én csináltam volna, és egészen jól is ment (Tibi, Erika párja, szakács – a szerk.). Aztán az élet közbeszólt, költöznünk kellett, és a kovászunk megadta magát. A könyvből megtudtam, hogy mikor mit rontottunk el. Azt eddig is tudtam, hogy a kovászos kenyér elkészítése nem egy délutáni ujjgyakorlat, úgyhogy először valami egyszerűbbel próbálkoztunk: ez a dagasztás nélküli kenyér (DNK) lett. Tibi rögtön kettőt akart sütni, mert egy kenyér nem kenyér: „Most mit kezdjünk fél kiló kenyérrel?!” – kérdezte dörmögő mély hangján.
A kenyérhez 8 g porélesztő, 375 g víz, 500 g finomliszt, 10 g só kell. Oké, csak sima élesztőnk van itthon, menjünk, vegyünk porélesztőt. Elmentünk a boltba. Két órával később és harmincezer forinttal szegényebben (nagyon drága a porélesztő – ja, nem az került ennyibe!) nekikezdtünk. Elvileg kellene hozzá konyhai hőmérő, kerek kosár és öntöttvas fedeles sütőtál – sajnos ezek közül egyik sincs a háztartásomban, de minden más van. Például steakhőmérő. Kettő is! A tészta összeállítását úgy kell kezdeni, hogy megmérjük a konyha hőmérsékletét, mert a liszthez adott víz hőfoka ettől függ (ezeket is mind mérni kell, és erre van egy táblázat a könyvben).
A tészta ideális hőmérséklete ennél a receptnél 24,4 Celsius-fok, ezt kell elérni. Én ennél a pontnál elvesztettem az érdeklődésemet, és teljesen rábíztam Tibire a projekt érdemi részét,
ami a tészta bekeverése, hajtogatása, formázása, majd pihentetése, kelesztése, újabb kelesztése és újabb kelesztése. Én már az első pihentetésnél kitöltöttem egy kis bort (majd a kenyér felszívja). A hátralévő tíz munkafolyamat nagyon gyorsan eltelt.
A háromórás bevásárlást nem számolom bele a készítési időbe, úgy csak négy óra. Ja, igen a könyvről is kellene írnom, meg talán a szerzőjéről. Zseniális a nő, klassz a könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. (Erika beszámolóját olvasva ez tényleg elkötelezett karanténpékeknek ajánlott, de nekik nagyon. – a szerk.)
Pásztory Dóri ajánlja: Ötvös Zsuzsanna – Régi receptek, mai desszertek
Annyi kulisszatitkot elárulhatok, hogy kevesebb mint 48 órával a cikk megjelenése előtt kaptam kézhez Ötvös Zsuzsanna Régi receptek, mai desszertek című könyvét, amiből azonnal, este kilenckor neki álltam sütni.
Hatalmas rajongója vagyok Zsuzsának, többször kóstolhattam a desszertjeit a Laurelben, ahol komplexen és művészien tudja átadni a vagányságát, hitvallását és gondolatait az édességek világáról.
A könyve mégsem a meglepő ízpárosításokról szól, hanem hogy miként tudjuk a klasszikus, ismert ízeket kicsit újragondolva, modernizálva, látványosan, de nem extravagánsba átcsapóan elkészíteni. Én az islerbe kezdtem bele, mert az egyik kedvenc édességem, ráadásul imádtam a gyönyörűen fotózott kötetben az izgalmas színkavalkádot, ami eddig sosem jutott eszembe erről a desszertről. Kíváncsi voltam, Zsuzsa hogyan tudja átadni végtelen tehetségét és tudását úgy, hogy a magamfajta botcsinálta cukrász is sikerélményre találjon sütés közben. Nos, ez alapján a recept alapján remekül, mert már a tésztakészítéskor is úgy éreztem, helyem van a Great British Bake offban. Na jó, a lekvár állaga azért nem lett hibátlan, és a bevonással is akadtak gondjaim, de összességében finom, izgalmas ízpárosításokkal és szuper állagú édességgel gazdagodott a karácsonyi menünk!
Tóth Flóra