advent <lat. ’az Úr érkezése’>

a karácsonyra való előkészület ideje, az egyházi év kezdete, az a karácsony napját megelőző időszak, amely az András napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik. Eredete az 5–6. sz.-ba nyúlik vissza, s eleinte heti háromnapos böjttel volt összekötve. XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és pénteki napokra rendelt böjtöt, szombatra pedig megtartóztatást. Sokfelé – különösen az idősebb asszonyok – még a századforduló után is böjtöltek. Az 1611. évi nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától Vízkeresztig a házasságkötést is püspöki engedélytől tette függővé. Ezért az adventi időszak alatt lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Némely vidéken az advent kezdetét a gyermekek kántálása jelezte. Mint általában a jelesebb egyházi ünnepekhez, különféle hiedelmek fűződtek hozzá. Pl. volt, ahol az első hajnali misére harangozáskor a férjhezmenő lány a harang köteléből három kis darabot szakított, s azt a hajfonó pántlikájában viselte, hogy a farsangban sok kérője legyen. Erdélyben azt tartották, hogy a roráte <lat. ’harmatozzatok’ igéből>, vagyis az adventi hajnali mise alatt minden ajtót, ablakot, különösen az ólat be kell zárni, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakban a harangozás elől a házakba, az ólakba húzódnak, s ott kárt okoznak. Az Ipoly mentén arról is tudni véltek, hogy az elásott pénz adventben tisztul.

(A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke)

A virágos, akinél a hozzávalókat vettem, azt mesélte, néhány éve még az idejük nagy részét koszorúalap-készítéssel töltötték ilyentájt, manapság viszont nagyon kevesen vesznek ilyesmit, inkább a kész koszorúknak van keresletük. Furcsa: kevés szebb és megnyugtatóbb tevékenységet tudnék mondani, mint az adventikoszorú-készítés. Igen, akkor is, ha az ember meg van győződve róla, hogy neki nincs kézügyessége. Na, ennek pont nem ez a lényege, hanem az ünnepre hangolódás, a közös alkotás és maga a ceremónia.

Az más kérdés, hogy az utóbbi évtizedben az is előfordult, hogy a harmadik vasárnapra készültem el a művemmel – de elkészültem, mert fontosnak érzem, hogy „hivatalosan” is megnyissam fejben (és szívben) az ünnepet.

Ami amúgy rendszerint addig tart januárban, míg fel nem gyullad az aktuális műalkotásom. (Nem vicces, senki ne próbálja ki. Épp ezért tárolom mindig éghetetlen tálcán a koszorút.)

Koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú?

Az idén nyilván nem én voltam az egyetlen, akinek elég sok számítását húzta keresztbe a koronavírus.

Réka barátnőmmel viszont úgy gondoltuk, hogy ha már úgyse nagyon van se hangulatunk, se lehetőségünk az ilyenkor szokásos koreográfia szerint két hónapon át karácsonyi zsizsgésben élni (értsd: a dekorációt is kidekorálni a lakásban, és a világ legjobb ajándékai után loholni vagy elkészíteni azokat), legalább időben elkészülünk az adventi koszorúinkkal.

Hogy értsétek, mennyire komolyan beszélek, iderakom Réka EGYIK karácsonyfáját, ami hó eleje óta áll teljes díszben a helyiségben, ahol elvileg most karácsonyi workshopokat tartana a gazdája (kösz, Covid)!

Réka azt mondja, a kép készítésekor néhány dísz hiányzott a fáról

Na, szóval Réka nem szarral gurigázik, én viszont költözéskor úgy bezártam az az antik bőröndöt, amiben a kézműves izékéimet tartom, hogy a jóisten se tudta kinyitni nyár óta. Így tehát a megbeszélt szombati találkozó előtt fejvesztve rohantam a bácsihoz, akinek a bódéjából vagy 15 éve veszem a hozzávalók egy részét. Csakhogy a bódé zárva volt. (Kösz, Covid…)

Nem estem kétségbe, mert általában minden évben a „vásárolj és gyűjts össze minden apró marhaságot toboztól bogyóig, aztán majd lesz belőle valami koszorúszerű” elvét követem, idén sem volt ez másként. Sőt.

Annyi engedményt adtam magamnak, hogy az idén először nem mohakoszorúval dolgoztam (azt szoktam telepakolni gallyakkal meg minden egyébbel), hanem szalmaalapot vettem, amire az ügyeskezű virágkötő már előre rögzítette a tűleveleit nem hullató fenyőágacskákat.

Réka persze a Mikulást is zavarba tudná hozni a dísz- és hozzávaló-készleteivel, így abban reménykedtem, hogy ha nagyon csoffadtan néz ki a koszorúm, majd megkönyörül rajtam valamivel.

Szóval izzítottuk a kandallót meg Frank Sinatrát, és egy-egy csésze forró csokival nekiálltunk. Réka kislányától még karácsonyi fejdíszeket is kaptuk, hogy érezzük a törődést.

Nem tudom, hogy jött néhány éve, hogy rózsát rakjak az adventi koszorúmba, de valamiért ez az egyik kattanásom, úgyhogy az idén is vettem csoportos rózsát

(mert azért annyira nem vagyok jól szervezett, mint azokban az években, amikor már októberben elmegyek a virágpiacra, felvásárolok 100 szál leértékelt rózsát, és a radiátoron lassan kiszárítom koszorúkészítés idejére).

De a lelkem megnyugtatása végett azért iderakom: tudok ilyet is. Csak nem idén.

Ez a tavalyelőtti koszorúm, olyan jól sikerült, hogy azóta is ezzel haknizok

Az idén tehát friss volt a rózsa, vettem még némi ezüstös árnyalatú zöldet, és a másik mániámat: szalagokat. Az egyik drogériában még kaptam normális áron viszonylag szép gyertyákat is – na, hát mondom, hogy azért nem vittem túlzásba a tervezgetést.

Bevallom, én újabban már csak ritkán szoktam ragasztópisztollyal mókolni, más se hiányzik, mint hogy megint szanaszét égessem még a kezemet is ünnep tiszteletére.

Amit lehet, dróttal az alapba szúrok, a gyertyákat gyertyatüskével rögzítem, és aztán freestyle-módszerrel addig pakolászom a cuccokat a koszorún, míg nem néz ki valahogy.

Ezzel az alappal könnyű dolgozni, de hát ez ránk is fért egy ilyen év után

Ennek a módszernek az előnye: nem érzed magadon a nyomást, hogy értened kellene a kézműveskedéshez, és nem kell annyira koncentrálnod semmiféle szabályra vagy tervrajzra, hogy ne tudj közben önfeledten beszélgetni.

Elismerem, kissé barokkos lett már az elején is

Előrebocsátom: szerintem nem az idei a legszebb koszorú, amit valaha készítettem (az szerintem a fenti), de őszintén szólva ahányszor ránézek, három dolog jut eszembe:

  • már az is csoda, hogy megcsináltad, haver!
  • I-D-Ő-B-E-N!!!
  • kit érdekel, hogy néz ki, elszenesedve minden koszorú ugyanolyan

Szóval ezt javaslom nektek is: készítsetek koszorút. Mindegy, miből, az a fontos, hogy miért, és kivel. Ne csoportosan, de azért olyan emberrel, akivel szívesen töltenétek több időt év közben. (Természetesen vigyázzatok egymásra ti is, az egészségnél nincs fontosabb!)

Ja, és a jótanácsom azoknak, akik nem teljesen elégedettek a végeredménnyel:

  • szarni rá
  • műhó. Sok műhó.

(Szívesen!)

Na, muti a ti koszorúitokat!

Csepelyi Adrienn

A képek a szerző tulajdonában vannak