Véres, kegyelmet nem ismerő háborút folytatnak a csimpánzok 8 éve, megrendítő okokkal a háttérben

–

Az ugandai Kibale Forest Nemzeti Park sűrű erdejében évtizedeken át békében élt a mintegy 200 egyedet számláló Ngogo csimpánzközösség. Kevesebb mint egy évtizede azonban szétszakadt a csoport egy nyugati és egy középső frakcióra – létezik egy keleti frakció is, amely a középső csoporttal áll szövetségben, de eddig kimaradt a harcokból. Ami kezdetben csak távolságtartás volt, mára halálos konfliktussá vált.

A kutatók szerint a nyugati csoport agresszívabbá vált, és szervezett portyákon támad a másik oldalhoz tartozó egyedekre. Az elmúlt években legalább hét felnőtt és 17 kölyökcsimpánz vesztette életét, és több egyed eltűnt.

Basie, a konfliktus második ismert halálos áldozatának története a kutatókat is megrázta.

A hím csimpánz 2019-ben pusztult el összehangolt támadásban. A beszámolók szerint az ellenséges frakció csimpánzai körbevették, földre kényszerítették, és súlyosan megsebesítették.

A jelenetet a kutatók rögzítették.

„Úgy éreztem magam, mint egy háborús tudósító. Ott akartam lenni, látni akartam, dokumentálni, és megpróbálni megérteni, mi történik” – mondja Aaron Sandel, hozzátéve, hogy akkor öntötték el az érzelmek, amikor kollégáival megosztotta, mit látott. A Science-ben megjelent kutatásukban végül polgárháborúként hivatkoznak a jelenségre.

A csimpánzok különben hímuralomban élnek – ellentétben a bonobókkal –, konfliktusaikat jellemzően erőszakkal rendezik – erről Sándor Anna is ír Dávid-Barett Tamás, az Oxfordi Egyetem evolúciós viselkedéskutatójával készült interjújában. Kifejezett háborút csak egyetlen esetben rögzített a tudomány. Az elsőt a hetvenes években dokumentálta Jane Goodall a tanzániai Gombe Stream Nemzeti Park területén. Goodall akkor „a legsötétebb éveknek” nevezte a közösség szétesését, és maga is megrendülten írta le, hogyan váltak egykori szövetségesek ellenségekké.

Miért háborúznak a csimpánzok?

A kutatók kiemelik, hogy nem volt egy jól körülhatárolható indok, erős ok-okozati magyarázat – például egy támadás vagy valamilyen erőforráshiány –, amely kirobbantotta volna a háborút.

A konfliktus inkább a kapcsolati hálók fokozatos széteséséből nőtt ki, így a két csoport már nem tekintette magát egy közösségnek – ez pedig rövid időn belül erőszakhoz vezethet.

Sandelék kutatásukban több tényezőt azonosítottak, amely a széteséshez vezetett.

• Kulcsszerepet játszhatott több olyan egyed halála, akik korábban hidat képeztek a csoporton belüli szomszédságok között.
• Egy 2014-es betegségjárvány több meghatározó hím és egy nőstény elvesztését okozta,
• majd 2015-ben egy új alfahím került hatalomra, ami tovább destabilizálta a hierarchiát.
• A kapcsolati háló fokozatosan fellazult, a korábbi mindennapi interakciók – tisztogatás, közös mozgás, táplálkozás – pedig elmaradoztak.
• A folyamatot egy második járvány 2017-ben tovább súlyosbította, amely újabb tucatnyi halálesetet okozott, végleg megerősítve a két frakció közötti szakadékot. Innentől kezdve a konfliktus eszkalálódott, és rendszeressé váltak a halálos összecsapások.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák:

a csimpánzok viselkedése nem kizárólag erőszakos.

A mindennapok nagy részét továbbra is gondoskodás, játék és társas érintkezés tölti ki. Még a háború közepette is megfigyeltek megható jeleneteket: egy idős hím például egy súlyosan megsebesült társát próbálta segíteni visszajutni a közösséghez, és mellette maradt halála előtt is.

Hogyan érhet véget a háború?

„A háború még tart – nem ért véget” – mondta a tanulmány társszerzője, Jacob Negrey. A kutatók szerint nehéz megmondani, mikor csillapodnak a harcok, nem kizárt, hogy a nyugati csoport végül teljesen felszámolja a középsőt. 

Bár kezdetben a középső frakció sokkal nagyobb volt, mint a nyugati, ám utóbbi agresszívabbá vált, és eddig minden áldozat a középső csoportból került ki. 

Sandel szerint aggasztó történet, de van benne remény is: felveti, hogy ha a társas kapcsolatok ápolása segíthet csökkenteni az erőszakot, akkor a konfliktuskezelés akár állampolgári kötelesség is lehet egy békésebb világért. Ugyanakkor a kutatás jövője bizonytalan: az amerikai költségvetési tervek jelentős forráscsökkentést irányoznak elő a Nemzeti Tudományos Alapnál, ami veszélyeztetheti a hosszú távú terepkutatásokat, például a Ngogo-csimpánzok vizsgálatát is. Több kutató szerint ez évtizedek munkáját teheti tönkre, bár a Kongresszus gyakran módosítja az ilyen javaslatokat.

Nagy Andi