–

„Azért jöttem ma ide, hogy elmeséljem nektek, hogy hogyan manipuláltak és használtak ki engem gyerekként” – fogalmaz az idő közben felnőtt férfi, akit középsikolai angoltanárnője éveken át kizsákmányolt. Beszámolója szerint a kapcsolat 15 éves korában kezdődött, amikor családi okokból nem tudta elkészíteni a háziját, és a tanárnő megértését kérte az ügyben, valamint azt is, hogy ne mondja el senkinek, mi történt. Tanárnője ennek ellenére megosztotta az osztályfőnökkel is, amit a fiú elmondott neki. Később ezért bocsánatot kért tőle a nő, akkor meg is ölelte. Ezután kezdtek el beszélgetni Facebookon, és fokozatosan mélyült el kapcsolatuk. 

„Egyszer én mondtam neki, hogy szerintem ne beszélgessünk. Egyet is értett velem, és egy pár napig akkor be is fejeztük ezeket a Facebookos beszélgetéseket. Majd megkeresett azzal, hogy szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó.

Én meg nyilván teljesen odáig voltam, hogy egy felnőtt ember, egy tanárom velem akar beszélgetni. Tök megtisztelve meg különlegesnek éreztem magam. Valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” 

– fogalmazott Richárd. Ezt követően gyakran a tanárnő lakásán találkoztak, amikor férje és gyermekei nem voltak otthon. 

A fizikai kapcsolat is lépcsőzetesen alakult ki közöttük. „Először csak ölelkeztünk, vagy fogtuk egymás kezét. Egyszer csak megpuszilta az arcom, máskor pedig már azt vettem észre, hogy elkezdte csókolgatni a nyakam – én meg az övét, mert viszonoztam egyébként ezeket a közeledéseit, de mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie, hogy valahogy így nem oké, hogy ez történik” – emlékszik vissza a fiatal, akinek azt is mondta a tanárnője, hogy mintha a harmadik fia lenne, később meg már a kisöccse, de a leggyakrabban lelkitársnak nevezték egymást. 

„Ahogy megtörtént a csók, onnantól egyre kevesebbet beszélgettünk. Egyre inkább eltűnt az a lelkizős vonal a kapcsolatból, amire én annyira vágytam, meg annyira jó volt nekem az elején. És itt volt már egy olyan érzésem, hogy mintha én ki lennék használva” 

– fogalmazott Horváth Richárd, aki az első szexuális együttlét idején 17 éves volt, a tanárnő pedig nála 18 évvel idősebb. 

„Az, hogy mi lefeküdtünk, egy igazán nagy fordulópont volt számomra, mert itt volt az a pillanat, amikor tényleg elkezdtem már elhinni, hogy ebből lehet valami tartós, valami hosszú távú, és hogy ezt ő is tényleg akarja. Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg”

 – idézte tanárnőjét Richárd. Elmondása szerint a felnőtt nő azt sem nézte jó szemmel, ha a fiú kortársaival randizgat.

„Sajnos ez is jólesett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam. Ha egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém, akkor én aztán igazán tudhatok valamit. Ez volt a meggyőződésem, hogy én különb vagyok bárkinél, hogy mennyivel többet érek” – magyarázta Richárd, milyen hatást keltett benne a kapcsolat, amely később teljesen rátelepedett az életére.

„Tőlem elvárta, hogy szabadidőmben rendelkezésére álljak, lemondjak azokról a szükségleteimről is, amik a barátaimhoz való kapcsolódási igényeimről szóltak. Ezek az apró manipulációk szép lassan elvették a szociális életemet, mert nyilván nem beszélhettem erről senkinek, hiszen hát mi van, ha kiderül és elveszíti az állását, azért én lennék a hibás – legalábbis így éreztem. Egyre kevesebbet találkoztam a barátaimmal. Egyszer csak azt vettem észre, hogy »basszus, már tényleg csak ő van nekem«” – mondta Richárd, akinek tanárnője olyan mondatokat mondott, ha a fiú épp nem tudott vele foglalkozni, hogy „ilyenkor derül ki, hogy ki kit hogy szeret. Ennyi, nincs mit beszélni erről”.

Több felnőtt is tudott az abuzív kapcsolatról

Richárd elmondása szerint tanárnőjének volt egy barátnője, aki rendszeresen alibit szolgáltatott a nőnek, amikor a fiúval találkozott, valamint egy kollégáját is beavatta, egy magyartanárnőt. A viszonyt gyanította még a fiú osztályfőnöke is, de ő épp ehhez a magyartanárnőhöz fordult aggályaival, amelyet gyorsan el is oszlatott a beavatott pedagógus. 

Richárd egy felnőttnek beszélt a viszonyról: édesapjának. Amikor először aludt tanárnőjénél, a fiú azt mondta apjának, egy barátjánál lesz, de a férfi nem hitt neki, kérte, hogy mondjon igazat. Ekkor elárulta.

„Azt mondta, hogy sok mindenen gondolkodott akkoriban, arról is, hogy nem vesz ki, csak szól erről a viszonyról az iskolában, de végül nem szólt. Azt mondta, félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” 

– emlékszik vissza már felnőtt fejjel az érintett.

Valamint egy segítő szakember is tudott a viszonyról, akihez 2014 októbere után került. 

„Olyan dühkitörésem lett, hogy haza kellett jönnöm a suliból, mert az órán nem bírtam volna egy légtérben lenni vele. Mintha egy szelepet kihúztak volna belőlem, és minden addig összegyűjtött feszültségem egy dühkitörés formájában távozott: ekkor dobáltam a cuccaimat az osztályban, ütöttem az asztalt, a falat. Lehet, hogy még mást is csináltam, de nem is emlékszem minden részletére.

Ezután mentünk el ahhoz a pszichiáterhez/coach-hoz. Hát elképesztő, ami ezeken a coaching üléseken zajlott, mert itt egyszer nem hangzott el ennek az embernek a szájából, hogy ez nem normális, amit csinálunk. Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet, amit az indukál bennem, hogy gyakorlatilag folyamatosan le kell mondanom a szükségleteimről, és kevesebb szeretet jár annál, mint amennyit szeretnék. Még távolabb lökött attól, hogy bármikor is ki tudjak lépni ebből a kapcsolatból” 

– számol be Richárd, aki többször is megpróbálta megszakítani a kapcsolatot. Egy alkalommal a már említett magyartanárnő győzködte, hogy kollégája márpedig szereti és aggódik érte, ne hagyja el.

Richárd ekkor az apjához fordult, jelezte, hogy már nem bírja tovább a helyzetet, és szeretne iskolát váltani. „11. osztályos voltam, tehát már a fele eltelt az iskolának. Azt mondta, hogy hát most már ezt a két évet, ami van érettségiig, meg utána a technikusiig, hogy ezt a maradék hármat most már bírjam ki. Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – emlékezett vissza.

Közös jövő?

Richárd leérettségizett, majd 2018 augusztusától munkába állt. Elmondása szerint ezt kifejezetten azzal a céllal tette, hogy megteremtse a közös élet anyagi alapjait, amelyet a tanárnő korábban ígért neki. Állítása szerint azonban a nő folyamatosan halogatta ezt, „mindig talált kifogást arra, hogy most miért nem”.

2019 decemberére a férfi ismét megpróbálta megszakítani a kapcsolatot. Úgy tűnt, a tanárnő elfogadja a döntést, a kapcsolat azonban nem zárult le végleg. 2020 márciusától ismét rendszeresen találkoztak Győrben, a tanárnő újonnan kivett albérletében. A férfi beszámolója szerint ez az időszak különösen megterhelő volt, azt érezte, hogy a nő egyre inkább eltávolodik tőle, miközben továbbra is együtt töltöttek időt.

A kapcsolat végül 2020. április 5-én zárult le. „Elmondta, hogy ő sajnos nem bírja nézni a gyerekei arcán lévő fájdalmat, amit azzal okoz nekik, hogy elhagyni készül az apjukat. Azt mondta akkor, hogy sajnálja, de hogy ez így ennyi akkor. Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap. Nem tudtam megszólalni, csak ültem egyhelyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem, mintha valami meghasadt volna bennem” – idézte fel Richárd, aki később hosszú terápiás folyamat során elkezdte feldolgozni, ami vele történt. 

„Tudatosult bennem az, hogy annak nincs köze a szeretethez, hogyha bujkálni kell. Az ígérgetés, a hitegetés és a manipuláció, annak megint semmi köze a szeretethez. Egyszerűen kellettem valakinek, hogy betöltethesse velem a kielégületlen szükségleteit.

Nemrég jutottam el csak eddig a felismerésig, hogy itt gyakorlatilag az én teljes lelki kizsákmányolásom zajlott. Egyetlenegy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – fogalmazott Richárd, aki még mindig dolgozik a történtek feldolgozásán, és egyre jobban érti, hogy a gyerekkora hogyan járult hozzá a kapcsolat kialakulásához, és már a szüleivel is tudott beszélni a történtekről és a felelősségükről.

Hogy szexuális gyermekbántalmazást túlélő férfi tudja, mi történt vele, akar ezzel foglalkozni, és bátran nekimegy ezeknek a témáknak, a társadalmi nemiszerep-elvárások miatt ma is rendkívül ritka – erről beszélt Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus Milanovich Dominak korábban. Szerinte a férfiak azért is hallgatnak, akár még a legintimebb emberi kapcsolataikban is az őket ért abúzusról, hogy fenntartsák a hagyományos maszkulinitás képét, hogy ne tűnjenek gyengének vagy sebzettnek. Pedig a gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásos esetek harmadában fiú az áldozat, a statisztikák szerint a legtöbb erőszaktevő pedig férfi – erről dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írt részletesen.

Nagy Andi

A kiemelt kép forrása: Youtube/Partizán