–

Az utóbbi napokban egymást érték a cikkek kórházban maradó, a családjuktól erőszakkal elválasztott csecsemőkről, akikért a magukat Babamentő Akciócsoportnak nevező civilek, pontosabban immár jobbikos képviselőjelöltek – Juhász-Bauer Ágoston Bálint és Bai László – egyfajta gerillaháborút indítottak.

A sajtóban megjelent riportok megrázóak: a szülők állításuk szerint nem kaptak megfelelő tájékoztatást, sokként érte őket, hogy a babákat nem vihetik haza a kórházból, majd ismeretlen helyre kerültek – nevelőszülőkhöz. A gyámhatósági döntés oka pedig a szegénység, ami tény, hogy súlyosan jogsértő fordulat. 

Ugyanakkor a Babamentők nyilatkozatai és a hatóság érthetetlen hallgatása nyomán gyorsan szárnyra kaptak olyan narratívák is, amelyek „intézményesített gyerekrablástól”, és „szép csecsemőket külföldre közvetítő maffiáról” szólnak, tovább hergelve a közvéleményt.

Mi történik valójában? Boros Ilonával, a TASZ jogász munkatársával elemeztük a helyzetet, a cikkekben szereplő főbb állítások és kérdések jogi hátterét: mi számít jogszerű eljárásnak, mikor sérülnek a szülők és a gyerekek jogai, mit jelent az, hogy a szegénység önmagában nem lehet kiemelési ok, és hol csúszik félre a rendszer.

Gyerekrablás helyett összeomlott gyermekvédelem 

A szakember mindenekelőtt leszögezte, hogy miközben a Babamentők által elmesélt történetek valóban súlyos jogsértésekre mutatnak rá,

ezek az akciók félrevihetik a közbeszédet, és olyan szereplők ellen hangolhatnak, akik nem felelősek a jogsértő gyermekkiemelésekért – így például a nevelőszülők ellen, akik egy-egy csecsemőt befogadnak, de akiket nem ők szakítanak ki a családjukból.

„Nagyon fontos tisztázni, hogy ezek az esetek nem »gyerekrablások«. A valóság az, hogy bizonyos újszülöttek esetében a gyermekvédelmi rendszer már a születés előtt jelzést kap arról, hogy a gyermek várhatóan veszélyeztetett helyzetbe érkezik, és ezért felmerülhet, hogy nem adható haza a szülőkhöz. Ilyenkor a gyámhivatalnak az a feladata, hogy a jelzést ellenőrizze, például azért, hogy ne a család szegénységére alapozzák a gyermekkiemelést. A hatóság feladata, hogy a gyerek megszületése után hivatalos határozatot hozzon. Ha úgy ítélik meg, hogy nem adható haza a baba, akkor ideiglenes elhelyezésről vagy nevelésbe vételről döntenek, és el kell helyezniük a gyermekvédelmi szakellátásban. A törvény szerint a 12 éven aluli gyerekeket – így az újszülötteket is – nevelőszülőnél kell(ene) elhelyezni.”

A riportokban szereplő családok történeteiben fel-felbukkan egy vád: miért nem rokonnál helyezték el a gyereket, miért idegen nevelőszülőknél? Boros Ilona erre azt válaszolja, hogy jogos a kérdés, ugyanis, ha valóban szükség van kiemelésre, akkor

a gyámhivatalnak először meg kell vizsgálnia, van-e olyan hozzátartozó, aki vállalná a gyermek nevelését. Csak ha nincs ilyen személy, vagy nem vállalja, akkor jön szóba a szakellátás – és ezen belül elsődlegesen a nevelőszülő megbízása.

A szegénység nem lehet indok

Nagyon fontos ezeknek az ügyeknek a megértésében, hogy a szegénység önmagában nem lehet jogszerű indok a gyerek kiemelésére! A gyermekvédelem alapellátásának épp az lenne a feladata, hogy az anyagi nehézségekre segítséget szervezzen: adósságkezelést, adományt, eszközöket, lakhatási megoldást, anyaotthont, családok átmeneti otthonát stb. A megoldás tehát ilyen esetekben nem a gyermek elvétele, hanem a család támogatása!

Más a helyzet, ha például bántalmazás, súlyos elhanyagolás vagy más valós veszélyeztetés gyanúja merül fel. Az már lehet jogszerű indok a kiemelésre.

Közel 400 kórházban ragadt kisbaba

Hosszú hónapok óta nyomasztja a közvéleményt a kórházban ragadt babák ügye. (Ezeknek a babáknak egy részét haza szeretnék vinni a szülők.) „Évek óta ismert probléma, hogy csökken a nevelőszülők száma, de a fenntartó állami szervek ezt nem kezelték megfelelően. Ennek következményeként az elmúlt években egyre több olyan kisbaba gyűlt fel a kórházakban, akiket feltehetően hatósági döntés alapján emeltek ki, de egyszerűen nincs hova elhelyezni őket.

Vagyis nem »maffia« és »gyerekrablás« áll a háttérben, hanem a gyermekvédelmi szakellátás kapacitásválsága. Ez persze ettől még tragédia: ezeknek a babáknak családi környezetre lenne szükségük, ehelyett kórházi osztályokon maradnak” – mondja Boros Ilona.

Azt is megtudom tőle, hogy a TASZ becslése szerint a kisbabák nagyjából harmadát jogszerűtlenül, kizárólag szegénységi okból emelték ki a családból. „Ilyen ügyekben mi jogi eljárásokat indítunk, és számos esetben sikerült elérni, hogy a gyámhivatal vagy a bíróság kimondja: a kiemelés jogsértő volt, a gyermeket vissza kell adni a szülőknek. Tehát igen, vannak olyan gyerekek, akiket haza kellene adni – de ezt jogi úton, hivatalos eljárásban kell rendezni.”

Olvasva az ügyekről a sajtóban, felmerült bennem, hogy a szülők vajon tudják-e szülés előtt, hogy nem vihetik majd haza a kórházból a babájukat?