-

Az állatok nyelvén tudó juhászra mindig irigykedtem. Milyen jó lenne, ha beszélgethetnék a nyuszimmal, egy kóbor kutyával vagy egy madárral. A legmenőbb szent, Assisi Szent Ferenc prédikált a madaraknak, de egy farkasnak is. Nem véletlenül lett ő az állatok védőszentje. Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepeljük.

Két XX. századi „Szent": Szabó Magda és Szántó Piroska

Simán beillene magyar állatvédő szentnek a ritkán emlegetett festőművész, Szántó Piroska és a népszerű írónő, Szabó Magda. Szabó Magda a Freskó című könyvében Szántó Piroskáról mintázta az állatbolond festőnőt, Annuskát.

Szántó Piroska ezt írta visszaemlékezéseiben: „A lovakat a legnemesebb, legszebb lényeknek tartom ezen a világon. Mikor először olvastam Swift könyvét a nemes Nyihahákról, akiket a mocskos Jehu rabigában tart, megkönnyebbültem, boldogan értettem vele egyet – szóval más is tudja ezt, nemcsak én szeretnék üvölteni, ha látok egy rosszul tartott, szomorú lovat, vagy nem téphetem ki az ostort annak az állati lénynek a kezéből, aki ráüt egy teherrel küszködő, feszített lábakkal erőlködő lóra.” – írta visszaemlékezésében.

Szántó Piroska

Egy különös barátság, és az életmentő állatok

Piroska már régóta kinézte magának Magdát. Sok kapcsolódási pont volt közöttük: mindketten vidéki lányok, tudnak „kolduslevest" főzni és szeretik az állatokat. Különös kapcsolat volt az övék, rideg és bensőséges egyszerre.

Én magam akkor „habarodtam bele” Szántó Piroskába, amikor nyolcadikos koromban a '89-es Körképben végigvergődtem magam az Inkongruens című szövegén, amiből nem sokat értettem, egy dolog viszont teljesen elbűvölt, mégpedig az Ulászló nevű sündisznó, amelyik a művész ágya alatt lakott. Éjszakánként rajcsúrozott, „civilben" pedig a svábbogarak „elhárításával” foglalkozott. Mindez valamikor a harmincas években történt Budapesten.

A szocialista rendszer évekre hallgatásra ítélte Szabó Magdát, Szántó Piroskát is eltiltotta a festőállványtól. Magda gyerekeknek írt, Piroska mesekönyveket illusztrált. Weöres Sándor is ekkor írta meg az örök klasszikus: Harap- utca három alatt kezdetű Kutyatár című verset, és még sok minden mást. Piroska pedig rengeteg macskát rajzolt.

Weöres Sándor

Az 1956-os forradalom kellős közepén Szabó Magda rettegve zárta magára fürdőszobájuk ajtaját, és hogy elűzze félelmét, írni kezdte a Bárány Boldizsárt.

Ahányszor felhangzottak az iszonyatos gépfegyverek, ő annyiszor kiabálta: beeeeeeee!

Terápiás írás, egy gyapjas bari segítségével, hogy legyőzze az iszonyatot.

Szabó Magda regényeiben később is felbukkan egy-egy puha macska vagy kutya. Egyszer egy őz is feltűnik, mint a szeretet szimbóluma. Az állatok néha az olvasóval maradnak, mellé kucorodnak vagy megnyalják a kezét, míg a regényt lapozza, másszor eltűnnek egy sötét udvaron vagy folyosón. Szabó Magda állatai, a Violák és a Henriettek, az ártatlanul meggyilkoltak szellemei. Magda maga is tarka macskákkal élt. Kutyája is volt.

Szabó Magda

Mindent az állatokért, az utolsó falatot is

Szántó Piroska élete nagy cirmije, Cicele a nyakán pihent, mintha boa volna valami úrinőn. Ha elolvassuk a Cicákrúl című szövegét, rájövünk, hogy Piroska – bármilyen hihetetlen is, de – tudott cicául.

„Nem bírok belenyugodni, hogy ezeket a bájos és tréfás kis remekműveket kínozzák, eldobható játékszernek tekintsék, hogy már ilyen kezdeti fokon is visszaéljenek a hatalmukkal a kiszolgáltatottak és gyöngék ellen! Hát a cicák nem részesei az isteni tervnek?"

Piroska huszonévesen Budapest ostromakor a romok alól húzott ki egy vékony macskát. A festő akkor már hetek óta éhezett. Van valami nagyon bolond, nagyon megindító és talán hősies is abban, amikor az utolsó kenyérdarabkával próbálja megetetni az élőhalott jószágot. Ilyet tényleg csak az tud, aki ért az állatok nyelvén.

Az állatok világnapján nézzétek meg napjaink Szent Ferenceit.

Németh-Ványi Klári

Képek: ITT, ITT,  ITT