Nem hiszem, hogy tudtátok: valójában Szabó Magda a legismertebb írónk a világban, még Kertész Imrénél is népszerűbb. Több mint 40 nyelvre fordították a könyveit, ami nem csak a Kertész-, de a Márai-fordításokat is kenterbe veri. Szóval nem véletlen, hogy Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmje – amit szeptember elején mutattak be az M5 csatornán, de még mindig elérhető ITT –, a Szabó Magda világsikere olyan sokkoló információkkal kezdődik, mint hogy Szabót egy időben Marcel Prousthoz mérték, hogy valaha a legnagyobb francia filmcsillag, Jeanne Moreau akarta eljátszani Az ajtó Emerencét, hogy Sophie Marceau a kedvenc írójának nevezte, és minden könyvét olvasta, és hogy Hermann Hesse szerint az a kiadó, amelyik német nyelven először jelentette meg a regényét, „aranyhalat fogott vele”, és azon túl „minden művét le kell fordítani.”

Innen indul a film, és képes fokozni is az első percek hangzatos mondatait. Elkezdi ugyanis kibontani őket, a mélyükre ásni, mögéjük nézni, és kifürkészni ennek a hatalmas sikernek a titkát a legismertebb könyveken keresztül. Minden megszólaló (a külföldi kritikusok, fordítók, könyvkiadók és írók-költők) azt próbálja körülírni – ki-ki a maga szemszögéből –, hogy miben is áll Szabó zsenialitása és egyedisége, de egy dologban mind egyetértenek: egyike a legnagyobb európai szerzőknek.  

Ő maga már a film elején szerényen értetlenkedik efelett: „Még egy kicsit restelkedem is.

Én soha másról, mint Magyarországról nem írtam. Soha másról, mint magyar problémákról nem írtam. Az, hogy a vágy és a szenvedély, a harag és az indulat nemzetközi – természetes. De én tulajdonképpen egész életemben Debrecenről írtam.”

Többször is visszatér ehhez, vagyis hogy a történetei egy részét olyan személyes emlékek, élmények ihlették, hogy úgy gondolta: mást nem is igen érdekelhet.

Szabó Magda - Forrás: Szabó Magda világsikere című film

Első regénye, a Freskó alapötlete például a nagynénje temetésén fogant meg az agyában. (Ez az a könyve, amit többen Proust világával vontak párhuzamba, és amiért Hesse rajongott, Lator László pedig remekműnek nevez.) A Régimódi történet pedig azért született, hogy az édesanyja emlékét megőrizze, aki nem sokkal korábban halt meg. Egy interjúban meséli, hogy mivel az anyjának jutott a család összes tragikus története, ő azt szerette volna elérni ezzel a regénnyel, hogy tanuljon már meg nevetni. De sosem gondolta, hogy mások is azonosulni tudnak majd vele, annyira személyesnek érezte.

A Freskót – mely 1953-ban született, a kommunista diktatúra árnyékában – Gian Paolo Serino irodalomkritikus ma is megrázóan aktuálisnak látja, még ha ma egészen más világban élünk is, ahogy ő fogalmaz: „láthatatlan diktatúrákban”. Vera Gheno pedig – aki Szabó több könyvét fordította olaszra – az Abigélhez talált mai hasonlatot: szerinte Vitay Georgina karakterével Szabónak ugyanazt sikerült megvalósítania, amit J.K. Rowlingnak Harry Potter figurájával, a sorozat későbbi részeiben: hogy

képes a főhőssel szemben frusztrációt ébreszteni az olvasóban, mert mi, akik az események külső szemlélői vagyunk, pontosan tudjuk, hogy a főszereplő folyton hibázik, és majd szétvet minket az izgalom, hogy mikor ébred rá végre ő maga is.

Jóllehet az Abigél ifjúsági regénynek készült – látunk is egy régi felvételt Szabó Magdáról, amin szinte gyerekeknek ajánlja a könyvet –, André Lorant irodalomkritikus szerint elsősorban a felszabadulásról szól, vagyis ugyanolyan komoly társadalmi-történelmi háttérrel rendelkezik, mint a felnőtteknek szánt regények. Ezért is tart a hatása a mai napig, és készült belőle nemrég még musical is, valamint interaktív játék Budapest utcáin.

De ha az Abigélről van szó, természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a tévésorozatot sem – mindannyiunk örök kedvencét –, aminek több résztvevője is megszólal a filmben (Bánfalvy Ágnes, Zsurzs Kati és Piros Ildikó). Szabó Magda pedig egy régi interjúban a rendezőt, Zsurzs Évát dicséri, aki „mindazt meg tudta csinálni, amit tulajdonképpen életében sosem látott”.

Szerencsi Éva Garas Dezsővel és Básti Lajossal (1978) - Forrás: Zsurzs Éva/filmkultura.hu

A dokumentumfilm ezután azokat a regényeket vesézi még ki, amikből készült mozgókép változat, vagyis a Régimódi történetet, amiből Bereményi Géza készített minisorozatot, és Az ajtót, amit Szabó István adaptált filmre. Megindító az az interjúrészlet, amiben Bereményi elmeséli, Szabó Magda hogyan fogadta az ő verzióját a regényből. Állítólag azt mondta neki: „Nagyon sokat tanultam dramaturgiából tőled.” Majd a rendező hozzáteszi finom mosollyal:

„Hogy is mondjam, úgy bánt velem, mint egy hiú majom férfival.”

Ahogy a regényben sem épp a férfi karakterek a legerősebbek – akik jóformán csődöt mondtak a család életében –, hanem hangsúlyozottan a nők. Alessandro Zaccuri író szerint „Szabó Magda egy olyan szerzőnő, aki ellentmondani merő, erős nőknek ad hangot, olyan nőknek, akik nem elégednek meg azzal a világgal, amiben élnek, és folyamatosan igyekeznek érvényt szerezni a saját identitásuknak még akkor is, ha tudják, hogy ez az identitás nem lesz képes érvényesülni.”

Vera Gheno fordító pedig úgy véli, Szabó hősnői sokkal érdekesebbek, mint a férfi karakterei, mégsem feminista szerző, egyszerűen csak élvezi, hogy nő.

Az ajtó is mindössze két női karakterre és az ő kapcsolatukra koncentrál, akik közül ugyan az egyik beosztott, a másik főnök, mégis az alacsonyabb társadalmi rangú Emerenc az, aki királynői tartással rendelkezik – legalábbis Szabó István szerint. És mivel épp akkoriban látta A királynő című filmet, amiben Helen Mirren alakította II. Erzsébet brit uralkodót, ezért azonnal úgy érezte: neki kell eljátszania a magyar parasztasszonyt. Mirren pedig amikor elfogadta az ajánlatot, Emerenc alakjával emléket akart állítani az Oroszországból Angliába emigrált szüleinek és az ő egész generációjuknak.

Helen Mirren Az ajtó című filmben - Forrás: IMDB

Az ajtó kétségtelenül Szabó legnagyobb nemzetközi sikere. A francia kiadás ugyan váratott magára pár évet, de amikor végre megjelent, akkor világhódító útjára indította a könyvet. Len Rix angol fordító például azt mondja a regénnyel kapcsolatban, hogy

„Nincs más író, aki úgy tudna írni a bűnről, ahogy Szabó Magda”,

és ezzel Franciaországban még a férfiakat is megríkatta. Amikor pedig 2015-ben újra kiadták az Egyesült Államokban is, a New York Times ezt a regényt találta az abban az évben Amerikában megjelent könyvek közül a legjobbnak.

De ha már az elismeréseknél tartunk, a dokumentumfilm egyik legérdekesebb pillanata, amikor egymás mellé illeszt két jelenetet: Az ajtó című filmnek azt a részletét, amiben az írónőt alakító Martina Gedeck megköszöni a Kossuth-díjat a Parlamentben, és azt az 1978-as, fekete-fehér tévé (sőt, valószínűleg híradó) felvételt, amiben Szabó Magda mond köszönetet a valódi Emerencnek, ezekkel a szavakkal: „Juliska néninek is adnom kellene belőle, aki most betegen fekszik egy kórházban, és aki kivette a kezemből a háztartási munkát. Akinek a nem látványos élete éppen úgy beleépült az én eredményeimbe, mint sokkal látványosabb tettek és cselekedetek.”

Viviane Hamy francia könyvkiadó pedig ezekkel a szavakkal zárja a filmet: „Az ajtó valóban kinyitott egy ajtót, és ez az ajtó most már nyitva van, bárki ki-bejárhat rajta.” Szabó Magdából világhírű szerző lett, egyike a legjobbaknak, és ehhez sehol nem fér kétség. És ha ő nem is értette, hogy az országhatárokon kívül mit fognak fel a műveiből, azt nagyon is tudatosan kezelte, hogy itthon üzenni akart. Amikor azt mondta: „Az irodalom nem manikűrkészlet. Az irodalom kard.” – akkor valójában azt akarta deklarálni: „Harcos lettem, amikor író lettem.”

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Szabó Magda világsikere című film

Már sokszor írtunk Szabó Madáról, de mindig újat tud mondani nekünk, olvassátok el korábban készült írásainkat, melyek mind róla szóltak. ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT