–

Abigél, a tökéletes regény

Szabó Magda legendás ifjúsági regénye örök kedvencem, minden télen beleolvasok. Most újra megtettem – aztán megpróbáltam megfogalmazni, hány műfaj egyesül a csodálatos írónő remekművében. A regényben a visszatérő kérdés: „ki vagy te, Abigél?” Plagizálom tehát: lássuk, mi vagy te, Abigél?

Krimi

Hiszen az alapja egy rejtély: egy réges-régi iskolai legenda, ami találgatást, nyomozást, kérdéseket, izgalmakat indukál. Ki rejtőzik a szobor arca mögött, ki a titokzatos Abigél, aki időnként segít a tanulók ilyen-olyan problémáin, és a tilalmak erdejében mesebeli szentként megjelenik, hogy kijátszva az iskola éberségét, megoldja a fontos ügyeket? Igazi ifjúsági krimibe illő rejtvény, amit persze nem olyan nehéz megfejteni, még ha a főszereplő nem is ébred rá az utolsó oldalig – az író annál inkább tudja, és velünk is megsejteti, hiszen az Abigél egyik legfontosabb erénye, hogy az öntudatos, mégis naiv gyermeki gondolkodást, Gina jellemét szeretetteljes iróniával ábrázolja. A kislány előtt ott a sok jel, amit nem vesz észre, mert a saját, idealizált képzeteitől nem látja a valóságot. (Emiatt többször bajba is kerül, ahogy egy krimiben illik, de mindig megmenti valaki, leginkább Abigél.)

Fejlődési regény

Ez az egyik legnagyszerűbb erénye a műnek: a gyermeki álmokkal színesített mesevilág, és a nyomasztóbb és jóval összetettebb „felnőtt” valóság ellentéte. Gyermekszemmel minden olyan egyszerű: aki szép, az bátor és hős, aki meg jelentéktelen külsejű, az gyáva és komikus. És a hősök nyilván katonatisztek, a szerelem önzetlen és véletlenül sem színlelt, a szabályok meg arra valók, hogy kijátsszuk őket. A regényben folyamatosan játszik egymás ellen Gina, a dacos kamaszlány világképe és a komplexebb valóság. De nehogy azt higgyétek, hogy ez valami nehéz, súlyos dilemmaként jelenik meg, hogy csak úgy húzza a könyv lapjait. Szabó Magda a legbölcsebb művészek szeretetével és elnézésével ábrázolja a kislány tévedéseit, ő maga is olyan, mintha a Matula-intézet egyik sokat látott, megértő tanára lenne.

Történelmi regény

A második világháború, a könyv jelenideje. Az értelmetlen, véres, mindent szétszakító történelmi vérzivatar úgy van jelen a könyv minden lapján, hogy egyetlen puskalövés nem dördül el (illetve de, kinn az utcán a vége felé, csak messziről halljuk). Aki figyelmesen olvas, rengeteget megtud a legfontosabbról: hogyan taszít pusztulásba egy hamis ideológiákkal, rossz célokért vívott háború egy országot („egy háború, melynek nem lesznek hősi halottai, csak áldozatai” – hangzik a regény egyik legfontosabb mondata), hogyan teszi tönkre a propagandaszinten hirdetett célok mögött a legártatlanabbak életét. Hihetetlenül izgalmas, ahogyan ez a súlyos történelmi helyzet az iskola belső, védett, meleg világába is be-betör egy-egy pillanatra – a feszültségét a „lányregénynek” a kint és a bent ellentéte is növeli. Nem beszélve az igazi hősök, a leginkább titokban harcoló hazafik ábrázolásáról, mely a legkevésbé sem patetikus.

Nevelési regény

Az Abigél jóval több, mint egyszerű iskolai történet – miközben annak olvasva is rendkívül élvezetes. A leghíresebb iskolai regények mintáját ismerni fel benne. A lányok közötti konfliktusok, a rendkívül szigorú, ma már elképzelhetetlenül kemény követelményeket támasztó „fekete-fehér világ” (ahogy a könyvben nevezik) tilalmai, és ezek kijátszása, a gyerekek megbonthatatlan, testvéri közössége (akár egy másik, kirekesztett társuk ellenében is), a különböző kalandok, sikeres és leleplezett csínyek… Meggyőződésem, hogy aki a Harry Potteren vagy a Szent Johanna gimin nőtt fel, annak is élmény lehet. Csak tessék belekóstolni! (Szabó Magda saját életéből vette a Matula mintáját, ő is ilyen református intézetbe járt – vannak még ilyen szigorú iskolák vajon?)

Családi regény

Mélységes, néha szavakkal megnevezhetetlen szeretet fűzi össze a könyv néhány szereplőjét – mindenekelőtt a főszereplő Ginát és édesapját. Kettejük közös jelenetei, amelyek megtörik az iskola szigorú kereteit, számomra mindig a könyv legszebb pillanatait jelentették. De ezek ugyanígy ki nem mondott mondatok, mert sokkal erősebb szeretet és bajtársiasság fűzi össze a felnőttek egy részét is, akár szerelemről, akár hazafiságról van szó.

Igazi lecke az Abigél arról, mit jelent szeretni. És persze mit jelent hinni

– az iskola vezetői, tanárai többnyire személyes, gyönyörűen ábrázolt mély viszonyban vannak a teremtő istennel.

Forgatókönyv

Végül, de nem utolsósorban, persze nem hagyhatom ki a filmet: az 1978-ban bemutatott négyrészes sorozatot, amely alighanem a Magyar Televízió történetének egyik csúcspontja a fikciós műfajban. Zsurzs Éva rendezőként magától értetődően beszélt „Szabó Magdául”. Az ő világát ültette át képernyőre, amelyben gyönyörűen mesélte el az árkodi intézet történetét. Szereplői évtizedekig hordták magukon az abigéles szerepeket, a kor legnagyobbjai lényegültek át a könyv alakjaivá. Sosem felejtjük az élete utolsó szerepét játszó Básti Lajost, a mély hitét már-már bigottnak tűnően megélő, teljességgel humortalan, de kőszikla erkölcsű igazgató alakjában: színész és szerep ilyen szintű, minden manírtól mentes természetes egyesülését én azóta se nagyon láttam filmen. És azt tudjuk ma, hogy Piros Ildikó, az akkori egyik első számú „szép színésznő”, a szőke szendék ügyeletes megformálója milyen revelációt okozott azzal, ahogyan életre keltette a gyönyörű Zsuzsanna testvért? Sajnos, a tévéfilm főszereplői közül már csak nagyon kevesen maradtak közöttünk, nincs itt a főszereplő Vitay Georginát alakító, hamvasan dacos, gyönyörű majdnem gyerek Szerencsi Éva, Ruttkai, Garas és Nagy Attila sem...

De az Abigél örök – olvassátok, nézzétek!

Somos Ákos

Kép: Abigél, televíziós sorozat (MAFILM, 1978. Rendező: Zsurzs Éva)