Mi vár még az áldozatra az erőszak után? – Megnéztük az Intimitás című sorozatot

–

Megírtam már korábban, hogy miért tartom irgalmatlanul fontosnak, hogy erőszak esetén – mert ne legyenek kétségeink, a bosszúpornó is erőszak – megtegyük a szükséges lépéseket, és a rendőrséghez forduljunk. Azzal a ténnyel viszont csak hosszú évek alatt tudtam megbarátkozni, hogy az eljárás megpróbáltatásai egész egyszerűen nem valók mindenkinek. Hiszen nemcsak kitartás, motiváció és erő kell hozzá, de egy stabil, támogató háló is. Nincs mese, ezek nélkül nem lehet bírni az évekig tartó tortúrát. És hiába van meg a recept, sok áldozat esetében, ha valamelyik tényező hiányzik, a feljelentés elmarad, éppúgy, ahogy az elkövető felelősségre vonása is.

A következmények nélküli erőszak pedig a legtöbb esetben megismétlődik.

Szóval feljelentést tenni fontos és szükséges, ugyanakkor elmondhatatlanul nehéz is – az áldozat személyétől, lehetőségeitől, társadalmi helyzetétől függetlenül. Az Intimitásban ezzel a megpróbáltatással találja szembe magát Malen Zubiri (Itziar Ituño, A nagy pénzrablás Raquel Murillója), Bilbao városának alpolgármestere, akiről nem sokkal a választások előtt szivárog ki egy szexvideó. Ahogy a médiacirkusz megállíthatatlanul dagad, a feje fölött pedig össze-összecsapnak a hullámok, Malen Zubiri elsődleges célja a normalitás látszatának fenntartása – miközben férje és kamasz lánya is egyre nehezebben bírja a botrány velejáróit.

A sorozat több mellékszála is fontos problémákat feszeget, amik Malen küzdelmeihez képest végül háttérben maradnak

Alicia nyomozóként dolgozik, szerepe pedig hídként szolgál az alpolgármester ügye és egy másik ügy között, amelyben egy nő keresi az igazságot, miután testvére, Ane öngyilkosságot követett el – a munkahelyén kiszivárogtatott intim felvételek miatt. 

A meglehetősen egyszerű, mégis nem várt fordulattal záró első epizód után a sorozat flashbackek sokaságán keresztül mutatja be Malen és Cesar napvilágra kerülő viszonyát, valamint Ane munkahelyi (és magánéleti) vívódásait, és bár első ránézésre semmi közös nincs a két nő életében, a sorozat dupláz egyet, a szexizmus és a nyílt előítéletek pedig párhuzamosan bontakoznak ki mindkét szálon, mígnem nézőként nem marad más választásunk, mint szembenézni a valósággal.

Hiába a fokozódó feszültség, az Intimitás egyike azoknak a politikai drámáknak, amik kényelmes tempót diktálnak ahelyett, hogy lendületes léptekkel ugrálnának cselekményről cselekményre. A sorozat sokkal inkább arra törekszik, hogy elmerüljön a karakterek lelkivilágában, megmutassa minden dimenziójukat, és nem kapkodja el a lényeg feltárását.

Nyolc epizódjában valósághű párbeszédekkel nyit újabb és újabb ajtókat számos égető kérdésre, legyen az szexizmus (férfiak és nők részéről egyaránt), munkahelyi zaklatás, iskolai bullying, öngyilkosság, gyerekvállalás, a kamaszkor megpróbáltatásai, homofóbia, mentális egészség, a szülők szerepe, párkapcsolatok, valamint

a jog és az igazságszolgáltatás, amik a legritkább esetben járnak csak kéz a kézben.

Nekünk pedig nincs választásunk, egyesével kell bemennünk minden ajtón – ez pedig a súlyos témák ellenére kicsit sem esik nehezünkre.

A sorozat által feszegetett kérdések listája hosszú, és bár csak nyolc részből áll, értékekről és etikáról többet tanít, mint sok erről szóló kézikönyv

Ami miatt mégis maradt bennem egy kis hiányérzet, az a befejezés. Nem fogok spoilerezni, de a lassabb tempó ellenére a történet lezárása kicsit elsietettnek hat, és bár minden konfliktus kap végül egy kielégítő megoldást, úgy érzem, gyorsra sikerült a vége. Ez persze mit sem von le a remek színészi játékokból, a sorozat üzenetének fontosságából, abból, hogy a szex, a szexting – bár magát a szót a kétezres évek közepén használták először – gyakorlatilag azóta létezik, hogy az emberiség elsajátította az agyagmodellezés mikéntjét. Minden kultúrában és történelmi korszakban találunk rá példát, és néhány ilyen alkotás ma már a világ könyvtárainak és múzeumainak polcain látható.

A szexting tehát az emberi természet része. Kár is lenne másképp tekinteni rá.

Ami viszont elítélendő, illegális és a legkevésbé sem poén, az a kommunikáció e személyes formájának megsértése, amikor mindezt az érintett személy beleegyezése ellenére teszik közszemlére.

Az Intimitás középpontjában az áll, hogyan törték meg ezt a magánszférát, miközben felidézi a spanyol televíziós személyiség, Olvido Hormigos valós esetét, akit darabokra szedett a média, miután egy róla készült szexvideó kiszivárgott a sajtóhoz, valamint Verónica, egy spanyol gyári munkásnő tragikus történetét is, aki azt követően lett öngyilkos, hogy kollégái egymásnak küldözgették a róla készült intim felvételeket.

Sokan vagyunk, sokfélék. Az erőszak viszont nem válogat. Én hat éve tettem feljelentést kapcsolati erőszak miatt, és rengeteget köszönhetek annak, hogy a világ szerintem legjobb ügyvédje fogta a kezem az úton. Útközben pedig találkoztam olyanokkal is bőven, akik nem érezték magukban az erőt ahhoz, hogy eljárást indítsanak, akik szerették volna minél előbb maguk mögött tudni mindazt, amit velük tettek, és akik mindenre képesek lettek volna annak érdekében, hogy soha, semmi ne emlékeztesse már őket a múltra. Évekbe telt, mire megértettem, hogy nem vagyunk egyformák, és az ő küzdelmük is pont annyira rendben van, mint az enyém.

Bármi történt, és bármilyen utat választ is az áldozat, a sorozat konklúziója mindannyiunknak tanulságul szolgál: hiába pakolunk újabb terheket az áldozatra, az agresszióért kizárólag az agresszor felelős.

Mózes Zsófi

Képek: Netflix