–

A legtöbb modern kultúrában a hűség az egyik legfontosabb eleme a házasságnak. Ahogy Esther Perel podcastbeszélgetéseiből is kiderül, sok frigynek szinte azonnal véget vet (főleg Amerikában), ha az egyik fél lebukik azzal, hogy félrelépett. Ez azonban nem volt mindig így, illetve nem mindenütt van így. Egyes inuit törzseknél például ma is dívik a feleségcsere: ha vendég érkezik a házhoz, és az megdicséri a házigazda feleségét, akkor ott két irány van. Ha a férj csak annyit válaszol, „kösz, szerintem is csinos a feleségem”, annyiban maradnak, ám ha visszadicséri a másik nejét, az annak a hallgatólagos beleegyezésnek a jele, hogy egy éjszakára kölcsönvehetik egymás oldalbordáját. De Európában sem helyeztek mindig akkora hangsúlyt a hűségre, mint manapság, hiszen a középkorban a házasság inkább volt gazdasági döntés, mint szerelmi – közelíti meg a feleségmegosztás pikáns kérdéskörét rögtön több szempontból David J. Ley új-mexikói pszichológus, akinek a hotwifingról szóló könyvét, az Insatiable Wives (azaz Telhetetlen feleségek) című művét vettem alapul e cikkhez. 

Itt mindenki hűtlen? – Itt? Mindenki.

Annak, hogy egy pár két tagja hűséges egymáshoz, tulajdonképpen egyetlen fő biológiai oka van, akár állatokról, akár emberekről beszélünk: semelyik hímnemű nem szeretné a saját erőforrásaival felnevelni más hím utódját, hiszen a célja a saját génkészletének továbbörökítése és sikeressé tétele. Innen is a megcsalt férj angol elnevezése: a cuckolded husband a cuckoo, azaz kakukk szóból ered, párhuzamot vonva a megvezetett férfi és a kakukkfiókát akár a saját fajtája hátrányára nevelő énekesmadár között.

Az állatvilágban (ideértve az embereket is) tehát minden hímnek az a kiemelt célja, hogy szemmel tartsa a nőstényét, nehogy az mással is összeszűrhesse a levet. Ezzel együtt azonban nagyon ritkák azok a fajok, amelyekre a monogámia a jellemző, a rovaroktól a halakon át az emberszabásúakig mindenki szeret kacéran félrekacsintatni.

Ez alól mi sem vagyunk kivételek, egy genetikai vizsgálat szerint még a kifejezetten monogám párok körében is meglepően gyakori a hűtlenség, a balkézről született gyerekek magas száma (minimum tíz százalék) legalábbis erre utal. Egy Ley által idézett vizsgálat során – amelyet az Amerikai Vérbankok Társasága végzett – háromszázezer apasági tesztből arra derült fény, hogy a gyerekek harminc százalékának nem az őket nevelő férfi volt a vér szerinti apja. Egy másik genetikai vizsgálatból pedig lelepleződött, hogy ahol a férfiak arra gyanakodtak, talán mégsem ők nemzették az otthonukban élő trónörököst, az esetek negyven százalékában igazuk is volt.

Egy másik felmérés szerint a nők huszonöt, a férfiak negyven százaléka vallotta be, hogy volt már hűtlen a párjához.

De mi van, ha egy pár életét már vagy még nem a fajfenntartás fő feladata irányítja, és ha szeretnének kísérletezni a szexualitásukkal? Nos, ha megvan az igény mindkét részről, mellette pedig a megkérdőjelezhetetlen szeretet és bizalom, illetve igen érett a kettejük közötti kommunikáció is, akkor egy izgalmas expedíció veheti kezdetét az erotika birodalmába, derül ki Ley könyvéből, aki a Craigslisten (amerikai apróhirdetésekkel foglalkozó webhely) keresett olyan párokat, amelynek tagjai nem a hagyományosnak számító monogámiában élnek. 

Amikor fél évszázadnyi orgazmushiányt kell bepótolni

Bobby és Richard még a gimnáziumban ismerkedtek össze, majd nem sokkal később összeházasodtak. A szexről nem sokat tudtak, Bobbyt az édesanyja még a menstruációról sem világosította fel, de a barátnői sem voltak sokkal tájékozottabbak, így a pár, mondhatni, vakon tapogatózva vágott bele a házaséletbe. Négy gyerekük született, a nagykönyv szerint tulajdonképpen szépen is éltek, megtestesítve a középosztálybeli amerikai álmot: Richard dolgozott, utazott, sok pénzt keresett, Bobby pedig biztosította a meghitt otthont a családja számára. Ám amikor a gyerekek már nagyobbacskák voltak, és Bobby elmúlt ötven, valami átkattant benne, és a férje elé állt:

„Orgazmusokat akarok, és sok-sok szexet. Apropó, az egész házasságunk alatt még egyetlenegyszer sem volt orgazmusom.”

Richard szerencsére jól reagált e kijelentésre. Vett a feleségének pár szexi fehérneműt, elkezdtek egymásra jobban odafigyelni, és Bobby végre megtanulta közölni a vágyait. Romantikus estékre szöktek el otthonról, és harminc év házasság után elkezdtek az ágyban is kísérletezni, egy idő után pedig kipróbálták a szvingerklubokat, illetve találtak az interneten egy „házibarátot” is, Jimet.

Richard és Bobby megállapodása szerint járhatnak bátran külön utakon, egyetlen szabályuk van: mielőtt elmegy Bobby randizni, majd miután visszaért, üzenetet küld a férjének, hogy az tudja, a felesége biztonságban van. „Miután az ember kipróbál különféle dolgokat, annyival izgalmasabb élményeid lesznek, mint amiket a pornófilmekben látni! A pornó halál unalmassá vált számunkra” – meséli a szerzőnek az akkor már hatvan feletti Bobby, aki megosztja az egyik legfontosabb tapasztalatát is:

„Az ember ráébred, hogy a házastársa nem a tulajdona. Nagyon mélyen szeretjük egymást. Amikor együtt vagyunk, akkor szerelmeskedünk. Ha mással csináljuk, az csak szex, csupán szórakozás.”

Az új életmód pedig fizikailag és egészségileg is jót tett a párnak, jobban odafigyelnek magukra, hogy minél tovább vonzók maradhassanak mások számára is.

Nők, ti tűzpiros Porschék

A kísérletezésen, az izgalmakon túl van még egy oka annak, ha egy férfi szívesen osztozik másokkal a feleségén: sok házasságban tapasztalható egyenlőtlenség a libidó területén, aminek részben az is lehet az oka, hogy egy nő bizonyos időn belül sokkal több orgazmusra képes, mint egy férfi (és ezek a női orgazmusok ráadásul jóval elnyújtottabbak a férfiakénál). Alfred Kinsey (az emberi szexualitással foglalkozó amerikai biológus), Ronald Fisher (brit genetikus) és több másik elismert antropológus és kutató állítja, ha a társadalom nem nézne olyan ferde szemmel a női promiszkuitásra (és legfőképp nem büntetné olyan súlyosan), a természetük és az alapbeálítottságuk szerint a nők sokkal szabadabb szexuális életet élnének, és jóval több partnerrel, mint azt a legtöbben teszik.

William H. Masters és Virginia E. Johnson szerint (a szexológus páros úttörő kutatásokat végzett az 50-es évektől kezdve a szexualitás területén, történetükből Masters of Sex címen nagy sikerű sorozat is készült) egy nő akár négy-öt orgazmust is átélhet egy menet alatt, míg egy férfinak ejakuláció után rendszerint legalább egy óra szünetre szüksége van.

A lehetőségek különbségét jól illusztrálja Ley példája: „Mintha csak egy robogó versenyezne egy Ferrarival.”

Szvingerezők, akik nem értik, miért kell félrelépni

Michelle 18 éves volt, amikor összeházasodott Chrisszel, majd nem sokkal később bevallotta férjének, hogy a nőkhöz is vonzódik. Chris nem akart a felesége szexuális kísérletezésének útjába állni, végül ők is a szvingerezés felé fordultak. (Érdekesség, hogy később kiderült, Chris édesapja és annak új felesége is szívesen jár szvingerklubokba… abba pedig már én sem merek belegondolni, vajon mi történik, amikor véletlenül összefutnak egy ilyen helyen.) A klubokon kívül ők is tartottak fenn „házibarátnőket”, akik ideig-óráig a pár harmadik fele voltak. Éppen e rugalmasságuk és nyitottságuk miatt nem értik, mi vezet valakit a hűtlenségre. „Az egyik régebbi barátnőnk például most tudta meg, hogy a pasija végig csalta őt, amíg terhes volt. Nem is értem, hát nem tudja, hogy éppen ővele a kecske is jóllakhatott volna, és a káposzta is megmarad? Miért kell a háta mögött megcsalnia, hazudnia, amikor ő szívesen belement volna abba, hogy mással is együtt legyen, ha ez neki boldogságot okoz?” – háborognak mindketten.

Ahol elválik egymástól a munka és a hobbi

Míg az előző két párnál részben a korai házasság okozta tapasztalatlanság irányította a kísérletezés és a kalandok felé a feleségeket, az ötvenes éveiben járó Michael és Janice esetében egészen másról van szó. Janice-t gyerekkorában bántalmazták, és csupán 12 éves volt, amikor elszökött otthonról egy cirkusszal, majd állami gondozásba került, 25 éves korától pedig prostituáltként dolgozott, amely foglalkozásával azután sem hagyott fel, hogy megismerkedett, majd férjhez ment Michaelhöz. Érdekes módon, amíg dolgozott, a férje nem volt féltékeny, csak azután kezdte kissé zavarni a dolog, amikor Janice hátat fordított a szexmunkás életnek, és már csak a saját örömére feküdt le más férfiakkal. A kapcsolatuk többször került veszélybe, de végül mindig meg tudták beszélni és el tudták rendezni a dolgokat. A hotwifing életmódról pedig így gondolkodnak:

„Ahhoz, hogy a kerítés másik oldalán zöldebbnek tűnjön a fű, kell egy kerítés. Egyébként az egész nem más, mint fű.”

Kinek a pap, kinek a papné

Ley könyvét végigolvasva – amelyből valóban csak egy kis ízelítőt tudtam nyújtani, hiszen ő végigveszi a hotwifing kérdéskörét téren és időn keresztül, illetve számos szemszögből megközelítve – számomra az a legnagyobb tanulság, hogy nincs két egyforma párkapcsolat, és ezért sem ítélhetjük meg a magunkéból kiindulva másét. Amíg egy pár életében tud működni egy olyan egyeszség, amivel mind a ketten rendben vannak, és sem maguknak, sem másnak nem ártanak vele, személy szerint nem találok benne semmi kivetnivalót, sőt. Bár a cuckolding műfaja tőlem távol áll, mégis lenyűgözőnek találtam azt a szabadságot, ahogyan ezek a nők meg tudják élni a vágyaikat, tudnak örülni a testüknek és képesek azt a lehetőségek végtelen tárházaként kezelni, amiből valóban partnertől vagy partnerektől függően elképesztően sok mindent ki lehet hozni. Szerencsére ők valószínűleg nem azon fogják törni naphosszat a fejüket, hogy mégis mit fog szólni a szomszéd.

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/toshimself