„Köszi, de már három éve menstruálok, és pasim is van” – Szexuálisfelvilágosítás-történetek

–

Egy időben foglalkoztatott a kérdés, hogy az állatok vajon honnan tudják, mi a dolguk, mi mire való, mit hogy kell csinálni. Vajon állatnyelven van náluk is felvilágosítás? Nyilván hülye a kérdés, hiszen az állatoknál az ösztönök mindent visznek.

Az állatvilágban nem moralizálnak, szaporodni kell, és kész.

Nálunk, embereknél viszont a megfelelő felvilágosítás hiányának súlyos következményei lehetnek, úgyhogy valahogy kénytelenek vagyunk átesni ezen a tűzkeresztségen. Van, aki nevetve meséli el, honnan tudta meg, hogy a gólyasztori a valóságban hogy néz ki, de olyan is van, akinek meghatározta a szexualitáshoz való viszonyát a szülei botladozása.

Rejtélyes oktatóanyagok

Sokan nem is emlékeznek arra, ők hogyan is lettek felvilágosítva. Én magam sem emlékszem olyan pontosan a részletekre. Nálunk a polcon rengeteg orvosi könyv volt, illetve el-elcsentem anya Nők könyve című képeskönyvét, amelyben részletesen le volt rajzolva például a női nemi szerv, amit akkor gusztustalannak találtam, ezért mindig gyorsan el is lapoztam. Nem rázott meg igazából semmi, a sok orvosi könyv miatt immunis lettem, azt gondoltam, a test bizony undi dolgokat is produkál, ez normális.

Szóval amikor egy nap megkérdeztem apát – aki sejtbiológus –, hogy mégis hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis a baba a pocakba, akkor megkaptam azt a választ, amitől a legnagyobb nyugalommal dőltem hátra. Valami olyasmit mondott, hogy az apukák pisilőjéből az anyukák pisilőjébe átmegy egy sejt, ami megkeresi azt a sejtet az anyukában, amivel összeölelkezve baba jön létre. Azt hiszem, rákérdeztem, hogy mégis hogy kerül át az a sejt, de ha jól emlékszem, annyival lerendeztem magamban végül a dolgot, hogy nyilván átsétál a lepedőn. Mégis, hogy máshogy lenne lehetséges?! Na ugye. 

Nálunk a szex sosem volt tabutéma, de azért nem is beszéltük túl a dolgot. Viszont rengeteg olyan ismerősöm van, akiknek a családjában fel nem merült, hogy valaha ilyesmiről essen szó. 

Például ott van Petya, aki most kétgyerekes apuka, és náluk soha egyetlen szó nem esett a szexről.

„Az én szüleim iszonyúan gátlásosak voltak a témában, sosem beszéltünk a szexről, sosem láttam őket csókolózni például, de még szájra puszi sem volt előttem soha. Persze, nyilván ők is tudták, hogy attól még a dolog létezik, így azt hiszem, 17 éves voltam, amikor bementem a szobámba, az íróasztalomon ott hevert egy könyv, Csak fiúknak! címmel. Pont akkoriban vesztettem el a szüzességem, szóval viszonylag beletrafáltak, én meg végül is értékeltem a próbálkozásukat. Soha nem beszéltünk a könyvről, felraktam a polcomra, és ott is maradt. Szerintem nem bánták.” 

Aztán ott van Kinga, akinek szintén az íróasztala vitte el a „balhét”, neki szintén valami lányoknak írt felvilágosító könyvet tettek le oda a szülei, de mellé járt egy kis doboz is, benne betétekkel és tamponnal. „Ez azért is volt vicces, mert addigra már évek óta menstruáltam, és olyannyira nem lehetett ilyesmiről beszélni, hogy az iskolaorvoshoz futottam sírva, hogy valami nagy baj van, mert napok óta vérzik odalent és a hasam is nagyon fáj. A suliorvos nagyon jó fej volt, visszamehettem hozzá bármikor, ha kérdésem volt, elég hamar leesett neki, hogy a szüleimhez hiába küld. Amikor megláttam a könyvet és a betéteket, felhúztam magam, kimentem anyához, és megmondtam neki, hogy köszi, de már három éve menstruálok, és pasim is van, akivel biztonságosan szexelünk.

Azt hittem, nagyon frappáns és vagány voltam ezzel, de azóta már nagyon bánom. Anyukám vallásosan nevelkedett, vasszigorban, poroszosan nevelték, nem volt fair így sokkolni őt, de magyarázd ezt egy 16 éves lánynak.”

Menjünk a moziba be

Kittit a nagymamája világosította fel, és a története sem hétköznapi.

„Engem a nagymamám nevelt, anyukám külföldön dolgozott, apám lelépett babakoromban. Szerintem kábé 13 lehettem, amikor az egyik osztálytársam azt mondta nekem, hogy ha feldughatja az ujját nekem, elvisz moziba. Én nem értettem, hova akarhatja dugni az ujját, még meg se jött akkor. Hazamentem, és megkérdeztem a nagyimat, mit akarhat ez a fiú. A nagyi elvörösödött, azt mondta, semmit nem dughat nekem senki sehova, és inkább elvisz ő moziba, csak egyem meg az ebédem ügyesen. Elvitt moziba. Drága nagyikám nagyon cuki volt. Aztán egyik nap leült velem beszélgetni, és tök normálisan elmondta nekem, hogy van a pisilőnk és a fenekünk között egy rés, onnan hamarosan vér fog folyni, de ettől nem kell félni, minden nőnek van, és ez azt jelenti majd, hogy kezdek felnőni, és a testem már tudna kisbabát növeszteni. Menet közben leesett, hogy ide akarhatta dugni az ujját az osztálytársam, és nagyon örültem, hogy nem éltem a lehetőséggel.” 

 

Kitti történetéről eszembe jutott, hogy az egyik osztálytársam anyukája magánakcióba kezdett valamikor 12-13 éves korunk tájékán. Kitalálta, hogy elvisz minket a Csajok a csúcson című német vígjátékra, ami nagyjából az Amerikai pite német verziója volt. Számomra rendkívül visszataszító, közönséges és kiborító élmény volt, végig szekunder szégyenérzet volt bennem, miközben az anyuka meg úgy ült közöttünk, mint aki most kipipálhatta a felvilágosítást a kiskamaszokkal; extrán kellemetlen volt a felnőtt jelenlét.

Szerintem a biciklin maszturbáló tinilány esete nélkül még simán lehetett volna pár nyugodt évünk, nem gazdagodtunk pótolhatatlan infókkal a filmtől…

Na, de inkább folytatom a történetekkel!

Változó testű egyetemista

Vannak, akik a végtelenségig halogatják a dolgot, mint Ági anyukája, aki kezét tördelve lépett be a fürdőszobába, amikor a lánya épp teregetett. 

„Nekikezdett a felvilágosításnak, de megmondtam neki, hogy ne törje magát, már elkésett.”

Ugyanígy járt Farkas édesapja is.

„Épp vizsgára készültem, már rég elmúltam 20-21, és feltűnt, hogy apám nagy sóhajtozva járkál a szobám ajtaja előtt. Egy idő után baromira idegesített, akkorákat sóhajtott, kinyitottam az ajtót, hogy mi van már, nem hagy tanulni. Apám erre kihúzta magát, és mondta, hogy nem baj, tartsak egy kis szünetet, mert valamit mondania kell nekem. Jelentőségteljesen leült, és elkezdte mondani, hogy ideje elbeszélgetnünk, mint férfi a férfival. Leizzadtam, azt hittem, ezt örökre megúsztam. Nem volt tabutéma a szex, pont azt képzeltem, hogy a szüleim ilyen lazák, hagyják, hogy magam jöjjek rá a dolgokra, erre tessék. Szóval apám elkezdte, hogy biztos észrevettem már a testemen a változásokat, de ekkor leállítottam. Elmeséltem neki, hogy már egyetemre járok, barátnőm is volt, akit bemutattam nekik, nyugodtan hagyhatjuk a témát.

Iszonyú ciki volt. Megkérdeztem, miért most, mire azt mondta, anyám erőltette. Hát, ezt nem kapkodták el.”

A traumatikus NDK oktatóvideó

Vannak, akiknek már-már traumatikus élmény volt a felvilágosítás. Gergőt például elég radikális módon igyekezett az apja beavatni a részletekbe.

„Leültetett maga mellé, és betett egy feketén szerzett videókazettát a lejátszóba, amin valami NDK oktatóvideó volt, tele ízléstelen, pornográf jelenetekkel. Életem egyik legkellemetlenebb élménye volt. És ott ült mellettem végig, néha kommentálta a látottakat. Én meg igyekeztem elszámolni ezerig, hogy kívül kerüljek ebből az egész helyzetből. Apa amúgy is elég maradi volt, szerintem száz évvel korábban simán bordélyba vitt volna el, presztízskérdés volt számára, hogy a fia megfelelően fel legyen világosítva. Hát ez nem jött össze, az ominózus videós eset idején úgy 14 lehettem, és szerintem örökre meghatározta a lányokhoz való viszonyomat ez az egész.”

Gergőnek nem volt sok kapcsolata, a szexet visszataszítónak érezte, egy kötelező, állatias valaminek.

Végül terápiára ment, azóta egyre jobban érzi magát, és már egy éve komoly kapcsolatban él.

„Biztos vagyok benne, hogy pánikolni fogok, ha egyszer az én gyerekemet kell majd felvilágosítanom, de egészen biztosan nem fogok vele videókat nézegetni. Az, bárki bármit mond, nem normális.”

Rövid távon gondolkodunk

Sok szülő mindössze rövid távon gondolkodik, ha a szexuális edukációról van szó. Nehogy a lányuk terhes legyen, nehogy a fiuk teherbe ejtsen valakit, nehogy elkapjanak valami betegséget.

Tulajdonképpen azt teszik fókuszba, hogy minek hol a helye, és hogy védekezni kell, nehogy valami olyasmi történjen, amit nem akarunk.

Na de mi van a szexuális kultúrával? Az élevezettel? A saját határainkkal, az intim szféra jelentőségével? Mi van azzal, hogy a filmekben egy másfél perces numera a falhoz dőlve egyszerre okoz orgazmust a két félnek – és ehhez képest, mi van a realitással?

Ki készíti fel minderre a kamaszokat, egyáltalán fel kell-e őket készíteni, és ha igen, hogyan?

Szülőként nem vagyunk könnyű helyzetben, és nem sokat segít, hogy mostanra egy teljesen más korban kell ezekkel a kérdésekkel megbirkóznunk. Amikor mi voltunk kamaszok, a legszaftosabb történeteket a Bravo magazinban olvastuk, a filmekben olykor magyarázatra szorult, hogy mi történik. Én például sokáig azt hittem, hogy Julia Roberts lufik között válogat a Micsoda nő! elején.

Akkoriban nem ömlött mindenhonnan a szex, vagy legalábbis kikerülhető volt az áradat. Pornót szerintem érettségi idején láttam először (azt is lenémítva), amikor egy házibuliban azt játszottuk, hogy hülyeségeket alászinkronizálunk. Én örülök, hogy nekem még nem tudott küldözgetni senki semmi felkavarót, bőven elég volt így is a hormontúltengéses fiúk között nagy mellekkel létezni az osztályban.

Beszéljünk nyíltan?

Lássuk be, nekünk ugyanúgy a kezünk meghosszabbítása a telefon, mint a kamasz gyerekeinknek. Hogy ők mi mindent csinálnak, mi mindent látnak rajta, arról csak részinformációink lehetnek, de az biztos, hogy a veszélyek szinte átláthatatlanok.

Fontosabb a nyílt kommunikáció most, mint valaha.

Vannak olyan szülők, aki egyszerűen siklanak át a felvilágosításon. 

Hajni azt mesélte, hogy a fia most tizenhat, és leült vele beszélni.

„Elkezdtem mondani neki, hogy biztos hallott már a szexről, és hogy nekünk bármit elmondhat, nyugodtan kérdezzen. Szegény rákvörös lett, én éreztem kellemetlenül magam helyette is, pedig én is iszonyúan izgultam. Azt mondta, hogy már egy ideje tudja, hogy mennek a dolgok, és a haverjai szoktak neki pornót küldeni, de ő nem szereti, és ezért melegnek csúfolják. Így mi végül nem arról beszélgettünk, hogy hogyan lesz a gyerek, hanem hogy nem muszáj pornót nézni, az amúgy sem tükrözi a valóságot, és nyugodtan mondja meg a srácoknak, hogy lehet valaki meleg akkor is, ha sok pornót néz. Dumáltunk arról is, hogy a mássággal csúfolódni nagyon nem oké, szóval végül egy komplex és jó beszélgetés sült ki a dologból. Azóta többször is leültünk hasonlóképpen, sőt nemrégiben azt is elmesélte, hogy tetszik neki egy lány. Egyelőre úgy érzem, megtaláltuk a közös hangot, és erre elég büszke vagyok.”

Hannáéknál mindig nyílt téma volt a szex, művész családban nőtt fel, nem volt sose kínos sem a menstruáció kérdése, sem a szexualitás.

„Lehet, hogy picit túlzás is volt ez a nyíltság. Emlékszem, amikor az első pasim nálam aludhatott, és a szüleim este odaszóltak, hogy érezzük jól magunkat, ők füldugóval alszanak majd. Égett a képem rettenetesen.

De amúgy hálás vagyok, hogy sose kellett feszengenem ezekben a kérdésekben, és szerintem tök egészséges viszonyom alakult ki a testemmel és a szexualitással kapcsolatban is.

Ha anyának megjött, az sem volt tabu sosem, engem sem ért váratlanul, amikor először piros foltot találtam a bugyimon. Nekem magabiztosságot adott, hogy tisztában vagyok a dolgokkal, és a pasikkal is tök normális a kapcsolatom. Nem akarok megfelelni, de nem is szállok virágról virágra, jelentősége van a testiségnek. Szóval az én szüleim jól csinálták szerintem. Nem volt felvilágosítás egyáltalán, csak simán a szex ugyanúgy téma volt nálunk, mint bármi más. Beépült a dolog.”

  

Ha bármiről tudunk beszélni, akkor a szexről is

Talán ebben lehet a kulcs, hogy minél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk ennek a kérdésnek, annál nagyobb ügy lesz belőle. Holott, ha képesek vagyunk azt elérni, hogy a gyerekünk szívesen és nyíltan beszélgessen velünk bármiről, akkor a szex is csak egy dolog lesz a sok közül. 

Persze én nagyon könnyen beszélek. Az én kicsi gyerekeim egyelőre ott tartanak, hogy családon belül kívánnak házasodni, ami nagyon vicces, de természetesen komolytalan. Igyekszem én is lazára venni a dolgot. Például, amikor nekem megjön, elég ramatyul tudok lenni. Privát szférám nem nagyon van, nyitottak már rám a mosdóban, miközben épp az intim kehellyel manővereztem, és akkor is, amikor a betétem öblítettem ki, és amikor kérdezték, mi ez az egész, azt mondtam, hogy a nők hasa minden hónapban felkészül arra, hogy baba költözzön bele. Ha ez nem történik meg, akkor nagytakarítást tart, és olyankor vérzünk, de ez nem baj, ez tök oké. Azóta, ha a kisfiam borogatással a hasamon lát, már tudja, épp nagytakarítás van.

Réka is hasonlóan fogalmazott a gyerekeinek, „a pocak csinál egy puha párnát, hogy ha kisbaba akar beköltözni, akkor legyen helye, ha nem lesz kisbaba, akkor ez a párna kiürül, vérzik”.

Ott lehetek, amikor csináljátok?

Nincs nálam a bölcsek köve, és őszintén szólva örülök, hogy még van egy kis időm a stratégiát kidolgozni, de az nyilvánvaló: nem mehetünk biztosra, a legjobb szándékkal sem. Lehet, hogy épp azzal traumatizáljuk a gyereket egy életre, hogy jót akarunk, de rossz irányba megyünk.

Hogy ne ilyen sötéten fejezzem be a cikket, a legviccesebbet a végére hagytam. 

Balázs mesélte, hogy amikor náluk előjött a hogyan lesz a kisbaba kérdés, nyolcéves kisfia nem teketóriázott, rögtön belecsapott a lecsóba, és megkérdezte: 

„Ott lehetek, amikor csináljátok?” Lehet, hogy ő is megsejtette, hogy a beszélgetés mennyi rizikót rejt. Ezért aztán inkább a gyakorlatra volt kíváncsi.

Azért Balázsék megmaradtak a beszélgetésnél, bár még egy darabig elnapolták. 

Nem kell rohanni. Ezt levonhatjuk tanulságként. De a halogatásnak is lehetnek hátulütői. Elfutni előle pedig nem szabad.

Nem marad más, tanuljunk egymástól! Szóval, elő a történetekkel: nektek milyen felvilágosítós élményeitek vannak?

Szabó Anna Eszter