Börtönbe csukták, kényszeretették Amerikában a születésszabályozás úttörőjét – Margaret Sanger elszánt harca a nőkért és az egészséges babákért

–

Tíz testvér és egy női jogokért küzdő édesapa

Margaret látszólag egy hagyományos, szigorú katolikus családba született: ír származású szülei gyerekként érkeztek Amerikába, édesanyja tizennyolc terhességéből tizenegy gyermek született. A hatodiknak született lány férjhez ment, szült három gyermeket, az episzkopális egyház tagja lett, és élte csendes életét… Valójában azonban ez az élet már a fogantatásakor sem volt olyan „csendes”. Édesapja, aki alig tizenöt évesen harcolt a polgárháborúban, bár kőfaragóként dolgozott, orvosi ismereteket is tanult, és abban a korban és társadalmi közegben szokatlanul modern nézeteket vallott: támogatta a nők iskolázottságát, a szüfrazsettmozgalmat, és mindemellett még ateista is volt.

Margaret az iskolái elvégzése után ápolónő lett, és egy kórházban kezdett el dolgozni. Huszonhárom éves korában férjhez ment, és a következő években – ápolónői munkája mellett – a családjának élt, három kisfiúnak adott életet. A család a gyermekekkel Westchesterben telepedett le.

Talán ha itt maradnak, Margaret élete kevésbé mozgalmasan alakul, ám egy lakástűz elpusztította az otthonukat, így New York Cityben próbáltak szerencsét. A férje építészként és szobafestőként dolgozott, ő továbbra is ápolónőként. Ebben a közegben már hamar megtalálták az utat a helyi szociálpolitikával foglalkozó aktivistákhoz, baloldali érzelmű művészekhez, gondolkodókhoz. Az asszony csatlakozott a munkások jogaiért küzdő szervezetekhez, és részt vett a híressé vált 1912-es lawrance-i textilipari dolgozók sztrájkjában.  

Akkor talán beszélgessünk a pillangókról… és persze a szexről!

Politikai érdeklődése, feminista felfogása (elsősorban a nők iskoláztatása terén, amit még a szülői házból hozott magával), ápolónői tapasztalatai, és talán az édesanyjához kapcsolódó gyerekkori benyomásai érlelték meg benne a szexuális felvilágosítás szükségességének gondolatát. Első rovata, amely a New York Call szocialista magazinban jelent meg 1911-12-ben az Amit minden anyának tudnia kell címet viselte – ezt követte az Amit minden lánynak tudnia kell.

A korban szokatlanul nyílt fogalmazás, egyenesség és őszinteség sokakban ellenérzést keltett, az olvasók egy része elfogadhatatlannak tartotta, hogy akár egy újságban, akár családon belül ilyen témáról beszéljen valaki – mások azonban annál lelkesebben és hálásabban fogadták a nyílt ismeretterjesztő szavakat.

Mai szemmel a nyolc részből álló cikksorozat meglehetősen atavisztikusnak tűnik: a Sanger által ábrázolt érdeklődő kisfiúnak az anyukája először a virágokról, majd a békákról, madarakról beszél, az első hat részben az emberi szexualitás szóba sem kerül. Ennek azonban gyakorlati oka volt: úgy gondolta, hogy a gyerekeknek fontos megérteniük, mi áll a szaporodás hátterében, miért létezik hím és nőstény, férfi és nő. Sanger az emberi szervezetet (és szaporodási módot) tartotta a legkomplexebbnek. És bár az általa ábrázolt tanítási mód mai szemmel kicsit nehézkesnek és lassúnak tűnik, alapelvei ma is helytállóak. 

Fontosnak tartotta a felvilágosítást, elítélte, ha a szülők nem válaszoltak a gyermekek kérdéseire, vagy hazugságokkal traktálták őket. Rámutatott, hogy ha a szülőktől nem kapnak választ, a kicsik az éppúgy tájékozatlan társaikhoz fognak fordulni, és a leghelytelenebb téveszméket hiszik majd el.

Ismerd meg a tested, és társadalom által rád kényszerített korlátokat!

Legalább ilyen fontos szerepet töltött be az Amit minden lánynak tudnia kell című sorozata, amelyet pár év múlva az előzővel együtt könyvként is kiadtak. Ebben a lánygyermekek edukálását helyezi központba, nagy hangsúlyt fektetve a kisgyerekkor és a felnőttkor közötti időszakra, amikor a nemi érés szempontjából is a legnagyobb változások zajlanak.

Margaret hangsúlyozta az édesanya és lánya közötti erős és őszinte kapcsolat fontosságát, részletesen írt a kamaszkor testi és lelki változásairól, kitért a tinédzserkorban gyakori önbizalomhiányra éppúgy, mint a pattanásokra és a hirtelen növekedésből adódó esetlenségre.

Több részt szentelt a menstruációs periódus leírására, a női anatómia ismertetésére. Ahogy mindig, itt is kiemelte, mennyire fontos, hogy a fiatalok értsék, ismerjék a testük működését, és választ kapjanak a kérdéseikre. Sajnos attól a korban elterjedt nézettől azonban ő sem tudott megszabadulni, hogy a maszturbáció káros, igaz, ő nem fenyegette mindenféle válogatott nyomorúsággal és korai elhalálozással a gyakorlóit, csupán a hagyományos értelemben vett szexuális élet akadályának tekintette.

A szexuális vágy, szerelem, házasság témáját feldolgozó részben kitért arra is, hogy a megfelelő párkapcsolat létesítéséhez (vagyis a kiszolgáltatottság leküzdéséhez) elengedhetetlen az, hogy a nők gazdaságilag (is) egyenlők legyenek a férfiakkal – ami egyértelműen a nők iskolázottságát, munkaerőpiaci és jogi egyenlőségét feltételezi.

A terhességről szóló részben nemcsak magát a folyamatot és a testi tüneteket írta le (fáradtság, hányinger stb), hanem tanácsokat is adott, mint például a pihenés, a megterhelő fizikai munka kerülése, a kényelmes ruhák viselete, egyszerű étrend. Szót ejtett a vetélésről, annak lehetséges okairól és hatásairól (a vérzéstől a későbbi teherbeesés nehézségéig).

Valóban a teljeskörű információkra törekedett: írt a szexuális úton terjedő betegségekről, például a szifiliszről és a gonorrheáról, és szánt egy fejezetet a menopauza tüneteinek és okainak is.

Mindkét könyvéről elmondható, hogy vezérlőelve az volt: minél több információt adjon át, és erre biztassa az olvasóit is. Írásai azonban nem csupán tájékoztatásra szolgáltak (bár már önmagában emiatt is kivívta sokak ellenérzését), hanem a feminista eszméket is terjesztették: hirdették a nők képzésének fontosságát, jogukat a gazdasági és jogi egyenlőséghez, és bár lelkiismeretesen próbálta felkészíteni a lányokat a gyerekszülésre és -nevelésre, soraiból az is kiderült, hogy egyáltalán nem csak az anyaságot tartja a nők egyetlen lehetséges életpályájának. 

 

Az abortusz tiltott – de legalább a fogamzásgátlásról szóló tájékoztatás is…

Sanger ápolónői munkája során sok munkásosztálybeli, bevándorlónővel találkozott, és ennek során szembesült a rengeteg (nem kívánt) terhességgel, vetéléssel, titkolt abortusszal. Tapasztalatai sokkolták – későbbi előadásai során többször elmesélte egy Sadie nevű asszony történetét.

Az említett asszony otthon, saját maga próbált véget vetni a terhességének – ez sikerült is, de az erős vérzés miatt segítségre szorult. Margaret megtudta, hogy Sadie ezt követően megkérte az orvost, adjon tanácsot, hogyan kerülje el a későbbi teherbeesést. Az nevetve idézte az angol közmondást: „Hja, arra nincs lehetőség, hogy meg is edd, és meg is őrizd a tortát (utalva ezzel arra, hogy Sadie nyilván saját döntés alapján akarta kivenni a részét a szexuális élet adta gyönyörökből, de annak következményével már nem törődik), ha nem akarsz gyereket, akkor Jacket küldd a tetőre aludni”. Az asszony nem sokkal később újra teherbe esett, és ismét saját kezűleg próbálkozott az abortálással – ekkor azonban hiába próbált meg mindent Margaret Sanger, a nő meghalt.

Sadie alakja valószínűleg több különálló tapasztalatból táplálkozott – évekkel korábban például Margaret az újszülött unokahúgát mentette ki egy hóbuckából, ahová a nem kívánt gyermeket tette ki az anyja. 

A sorozatos nem kívánt terhességek, az illegális abortuszok, a veszélyes próbálkozások vetélés előidézésére (magasról leugrás, extrém forró fürdő, mechanikus beavatkozások házilagos eszközzel, sajátkezűleg) elkeserítették, és egyre inkább megerősítették benne azt az érzést, hogy a fogamzásgátlást legálisan elérhetővé kell tenni minden nő számára. Ennek már a jogi része is problematikus volt, az 1873-as Comstock-törvény tiltotta a terhesség megelőzéséről szóló információk átadását – obszcenitásra hivatkozva…

Érdemes megjegyezni, hogy Sanger a létező egészségügyi veszélyeken túl a nők helyzete, köztük a munkásosztálybeli nők társadalmi ereje szempontjából is kiemelkedően fontosnak tartotta a születésszabályozás lehetővé tételét. Bár az abortuszt ellenezte, nem elsősorban vallási, inkább egészségügyi és társadalmi okokból – 

meg volt róla győződve, hogy ha a megelőzési lehetőségek és információk minden nő számára elérhetők lesznek, a terhességmegszakítások száma is jelentősen csökkenni fog.

Pontosan tudta, hogy nem egy egészségügyi részletkérdésért száll harcba, hanem a szólásszabadságért és a nők önrendelkezési jogaiért, ezt a The Woman Rebel című, havonként megjelenő hírlevelében egyértelműen meg is fogalmazta. Annak érdekében, hogy minden olvasója (a támogatói és kritikusai egyaránt) pontosan értsék, miről beszél, nagyon egyértelműen fogalmazott: kerülte például az akkoriban valamelyest elfogadott, eufemisztikus „családtervezés” (family limitation) kifejezést, hanem tudatosan a „birth control”-ról, vagyis fogamzásgátlásról, születésszabályozásról beszélt, és írásaiban nemcsak részletesen elmagyarázta, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, de illusztrálta is ezeket.

A hatóságok megpróbálták elhallgattatni az asszonyt: az újságjának nagy részét (hét számból ötöt) bezúztak, amikor pedig ezt követően levélben kezdte el kiküldeni az elkészült anyagokat az olvasóknak, lényegében pornográf (obszcén) tartalom postai úton való terjesztésével helyezték vád alá. 

Hogy a tárgyalást elkerülje, elhagyta Amerikát, és Európába utazott

Ez az időszak kifejezetten hasznos volt számára, hiszen több, a témával foglalkozó szakértővel volt lehetősége találkozni, előadásokat hallgatott a túlnépesedés gazdasági és társadalmi hatásairól, de nagy hatással volt rá Havelock Ellick elmélete is, aki azt vallotta, hogy a szexualitást nem csupán biztonságosabbá, de élvezetesebbé is kell tenni a nők számára. Ez különösen rokonszenves gondolat volt számára, de úgy gondolta: az élvezet egyik alapvető fontosságú eleme az, hogy a nőnek ne kelljen a terhességtől rettegnie. azon rettegnie.

Az élvezetek közül a maszturbációt, főleg ha az „krónikussá válik”, elítélte és veszélyesnek tartotta, a homoszexualitáshoz viszont rugalmasabban viszonyult – feltételezhetően azért, mert európai és amerikai elvbarátai között több meleg személy is volt, akikkel nyíltan tudtak erről a témáról beszélni.

Mindeközben az USA-ban maradt első férje (akitől ugyan elvált, de a kapcsolatuk baráti maradt) terjesztette a születésszabályozásról szóló tanulmányát – emiatt harminc napra börtönbe is zárták. Margaretet második férje szintén aktívan segítette: nagy mennyiségű pesszáriumot csempészett az Államokba. (Később ő, Noah Slee lett a legnagyobb pesszáriumgyártó az országban). A pesszárium létéről és használatáról egyébként Sanger Hollandiában szerzett tudomást, ahol akkor már szintén elindult a tudatos családtervezéssel, fogamzásgátlással kapcsolatos ismeretterjesztés.

„Nincs joguk abban a biztos tudatban szexelni, hogy nem eshetnek teherbe”

Amikor Margaret Sanger visszatért Amerikába, már nem csupán nyomtatott papírlapokon terjesztett gondolataival próbálta segíteni a nőket: 1916. október 16-án megnyitotta az USA első Születésszabályozási Klinikáját (birth control clinic). Nem kellett sokáig várnia a hatóságok reakciójára: kilenc nap elteltével letartóztatták és pénzbírságra ítélték. Kifizette a büntetést, majd ott folytatta, ahol abbahagyta – legközelebb már nővérével együtt vitték be a rendőrök, és dologházra ítélték, ami ellen éhségsztrájkkal tiltakozott. Ekkor kényszeretetéssel próbálkoztak (ő volt az Egyesült Államok történelmében az első nő, akivel ezt tették), és megpróbálták rávenni, hogy nyilvánítsa ki: nem folytatja a tevékenységét. 

Margaret egyetlen dolgot volt hajlandó garantálni: azt, hogy nővére, Ethel nem szegi meg többé a törvényt. Ethelt elengedték, a húgának viszont bíróság elé kellett állnia, ahol a bíró kijelentette: a nőknek nincs joguk ahhoz, hogy abban a biztonságtudatban éljenek szexuális életet, hogy nem fogannak meg. Ezt a törvényt nem tudom betartani – közölte Margaret, akit így újra dologházra ítéltek.

Az évekig tartó hadakozás azonban pontosan azt az eredményt hozta, amit a hatóságok a legkevésbé szerettek volna: Sanger elvei, tanulmányai, álláspontja egyre ismertebbé és népszerűbbé váltak, ráadásul sok gazdag és befolyásos ember is támogatni kezdte anyagilag, annak érdekében, hogy az általa terjesztett tanok minél több emberhez eljussanak.

Végül 1918-ban bíróság mondta ki, hogy orvos felírhat a fogamzást megakadályozó szereket a nőknek

Az elkövetkező években Sanger folyamatosan a fogamzásgátlással kapcsolatos információk mind szélesebb körű terjesztésén dolgozott, és ehhez támogatókat is talált: John D. Rockefeller két alkalommal is nagy összeget adományozott az általa létrehozott szervezetnek.

Az asszony járt Ázsiában is – Kínában keserűen tapasztalta, hogy a „családtervezés” leginkább bevett módja, főleg a szegényebbek körében, a lánycsecsemők megölése. Harcos elkötelezettje volt annak, hogy a nők lehető legszélesebb körét ismertesse meg a nem kívánt terhesség megelőzésének lehetőségeivel, ezért a legalsó társadalmi rétegeket is megpróbálta elérni, ennek során azonban néha megkérdőjelezhető helyekre is eljutott. Beszélt színházakban és gyárakban, klubokban, templomokban – egy alkalommal még a Klu Klux Klán női tagozata előtt is. Azt vallotta, hogy ezekhez az ismeretekhez minden nőnek hozzá kell jutnia annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a nem kívánt terhességek és gyerekszülések, az életveszélyes illegális abortuszok vagy éppen a csecsemőgyilkosságok.

Sanger együttműködött az afroamerikai közösséggel is, akik felkérték, hogy nyisson klinikát Harlemben – erre 1930-ban került sor. Itt fekete orvosok és ápolónők dolgoztak, a tanácsadó testület tagjai is amerikai papok, újságírók, szociális munkások, orvosok alkották.

A harlemi klinika létrehozása során korábbi munkatársai számára egyértelművé tette: semmiféle faji megkülönböztetést nem tolerál. (1966-ban Martin Luther King is elismerte és értékelte a munkáját).

Az évek során újabb könyveket is írt, a fogamzásgátláson túl a saját küzdelmeiről…

Készített egy kötetet a hozzá százszámra érkező levelek, beszámolók alapján is (ez a meglehetősen keserű és provokatív Motherhood in Bondage címmel jelent meg – amit talán A fogságban tartott anyaságnak lehetne fordítani).

Miközben a szexuális felvilágosítás, a tudatos gyermekvállalás és a családtervezés terén végzett úttörőmunkája tagadhatatlan, az eugenetika irányába tett kikacsintása sokak szemében árnyalja munkásságának megítélését. Ezen a téren van némi ellentmondás: úgy tűnik, ő maga nem vallott ilyen nézeteket, ám elfogadta, ha támogatói, barátai képviselték.

Saját írása ebben a témában így fogalmaz: 

„Azt állítjuk, hogy a saját reproduktív funkcióit megfelelően ismerő nő a legjobb megítélője annak, hogy mikor és milyen körülmények között hozza világra gyermekét. Minden más megfontolástól függetlenül az ő joga eldönteni, hogy szüljön-e gyermeket, vagy sem, és hány gyermeket szüljön, ha úgy dönt, hogy anya lesz”. 

Ő maga tehát személyesen nem presszionálta azt, hogy az állam beavatkozzon a születésszabályozásba, bár úgy gondolta, hogy a szegényebb, tanulatlanabb rétegek körében a magasabb születésszám problematikus. Amíg azonban kizárólag az anya döntésére bízta azt, hogy akar-e gyermeket vállalni, ezzel önmagában nem volt baj – az már sokkal inkább, hogy például az általa alapított Amerikai Születésszabályozási Liga igazgatótanácsában a Klu-Klux-Klán tagja, Lothrop Stoddard is részt vehetett.

  

Kétségtelen, hogy Margaret Sanger hosszú élete során (1966. szeptember 6-án, 86 évesen halt meg) sokat tett azért, hogy a nők több kontroll szerezhessenek a testük felett, de vallott azóta már meghaladott nézeteket, és teret engedett olyanoknak, amelyek már akkor is elfogadhatatlanok voltak (vagy annak kellett volna lenniük). Azok a szavai azonban, amelyeket a születésszabályozás alapelveként 1921-ben megfogalmazott, ma is helytállóak:

„Azt valljuk, hogy a gyermekeknek (1) szeretetben kell megfoganniuk; (2) az anya tudatos elhatározásából kell születniük; (3) és csak olyan körülmények között szabad születniük, amelyek lehetővé teszik, hogy egészségben jöjjenek a világra”.

Forrás: ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Bettmann

H. Fekete Bernadett