–

Ha komolyabban vennénk a nők testi, lelki, mentális egészségét, a párkapcsolati nehézségeket, a szülészeti erőszak létezését és következményeit, meggyőződésem, hogy egészen más minőségben élhetnénk.

Ha szülés után a szex nincs rendben, azt okozhatja kismillió dolog, a hatása pedig gigantikus lehet a párkapcsolatban. És nem csak a párkapcsolatban; a szexhez, testiséghez való viszony hat az önbizalomra, az önértékelésre is, ez a hatás pedig továbbgyűrűzhet a gyerekvállalási kedvre is.

Mondok egy hajmeresztőt: a szülés utáni jó szex társadalmi érdek.

De kezdjük az elején.

Megszületett a baba, így, vagy úgy. Letelik a gyermekágyi időszak, ami általában nagyjából hat hét. Van, aki hamarabb, van, aki később regenerálódik. Egy biztos: a szex előbb vagy utóbb terítékre kerül.

A szüléssel kiteljesedő nő

„Az elsőnél nagyon féltem tőle, de nagyon vágytam rá. Sok minden történt a szülés előtt, alatt, után, ami miatt teljesen elvesztettem a nőt magamban, és úgy éreztem, ha végre újra szexelhetek, megint nő leszek VÉGRE. A másodiknál nemcsak lelkileg, hanem testileg is vágytam rá. Sőt, akkor tudott kiteljesedni a nő bennem, és sokkal jobb a szex számomra, mint valaha előtte bármikor.” 

 „Három hüvelyi szülésem volt. Mindig volt varratom. Mindháromnál más volt. Az első után majdnem egy évig fájt, nagyon óvatosan kellett megközelíteni. A második után alig bírtuk kivárni a hat hetet. A harmadik után meg sem vártuk a hat hetet. És a harmadik szülés óta az egyébként is szuper együttlétek még sokkal jobbak lettek, pedig nem gondoltam, hogy ilyen megtörténhet velünk.

Az egész testem érzékenyebb az érintésére, és olyan helyek váltak brutál érzékennyé, amik korábban teljesen semlegesek voltak.”

„Én vajúdás közben is magamhoz nyúltam, mert jólesett, hogy kellemesen felerősítette a fájásokat, sőt, egyszerre felerősítette és tompította is. Nyilván nem úgy élveztem, de olyan voltam, mint egy termékenységi istennő, aki egyszerre tudja a világ legnagyobb fájdalmát és extázisát megélni. Szülés után a vérzésem hamar elmúlt, úgy három hét után, de a hat hetet kivártuk, addig kézzel szerettük egymást. A hatodik héten picit kellemetlen volt az első pár perc, de ettől csak még érzelmesebb volt, egy új fejezetet együtt megnyitni. Eszméletlen volt. Semmi gátlásom nincs a szülés óta. Magamat is jobban és többet szeretem, szó szerint, és a férjemet is.”

 „Mindkét szülés (hüvelyi úton, gátmetszés nélkül) után ezerrel nyomtam az intimtornát. Így hamar visszarendeződtem, fizikailag és lelkileg is visszataláltam önmagamhoz… sőt, még felszabadultabb lettem, és a testem elfogadásában is szintet léptem. Hálás vagyok neki, tök jóban vagyunk. Biztos, hogy torna nélkül ez egy rögösebb és hosszabb út lett volna.”

„Elsőnél szülés után ötödik héten, másodiknál negyedik héten kezdtük újra, ahogy elmúlt a vérzés. Az első szülés majdnem beavatkozás-mentesen sikerült, de a végén elakadás miatt kaptam egy kb másfél centis gátmetszést (amiről a mai tudásommal úgy gondolom, nem biztos, hogy szükséges volt), a második teljesen háborítatlanul sikerült, doki nem is ért hozzám. Nagyon tudatosan készültem (például a beleegyezőt sem írtam alá), és szerencsém is volt. Plusz, a másodiknál készültem is intimtornával, és szülés után is rendszeresen végeztem. Nekem mindkét szülés megerősítő, katartikus élmény volt, nagyon kívántam utána a férjemet, aki társam volt mindkét úton. Szóval csak arra vártunk, hogy megszűnjön az akadály. A férjem jobban féltett, hogy nekem nem lesz jó, vagy fájni fog, de minden szüléssel egyre jobb lett. Számomra érdekes felismerés volt, hogy agyonsminkelve, kiöltözve, csontira csoffasztva magam huszonévesen sem éreztem magam annyira egyben, annyira jól a testemben, mint szülés után.”

„Mi három hónap után vágtunk bele. De előtte azért huncutkodtunk máshogy…” 

„Elképesztő étvágyam van, mióta anya vagyok, talán, mert a sok babázás mellett én így kompenzálok, nem tudom. De a férjemet riasztja, szerinte kurvásan viselkedem.

A gyermekágy éppen lejárt, amikor este letámadtam, és annyira ledöbbent, hogy eleinte fel sem állt neki, bénáztunk, mintha gimisek lennénk. Nem volt jó. Úgyhogy egyre többet maradok magamra, néha pornót is nézek, mert a férjem éppen csak letud, megcsalni nem akarom, de egyre többet fantáziálok arról, hogy valaki a falhoz vágjon, és úgy istenesen… Na.”

Nem várt nehézségek

„Az első gyerekem császárral született, hat hét letelte után minden rendben volt, csak irtó ritkán jutottunk egymáshoz a többemberes baba mellett. A második öt kilós VBAC-baba. Rettegtem a szextől, semmi sincs a helyén, gyógytorna nem segít, már egy év eltelt, az önbizalmam emiatt (is) zéró, kedvem sincs az egészhez. Az csak hab a tortán, hogy ahányszor csak belefognánk, valamelyik gyerek tuti, félbeszakít minket.”

„Nekem nem alul volt rossz. Az első terhességem alatt végig szexelni akartam, nagyon vártam, hogy rendbe jöjjek és belevágjunk. Aztán ahogy belemelegedtünk, éreztem, hogy valami nedves felül. Akkor láttam meg, hogy folyik a tej. Szörnyű volt, rohantam ki a fürdőbe, és csak bőgtem. Nagyon megviselt. Szégyelltem magam. És szörnyű volt, hogy végre kilépnék az anyaszerepből, de nem megy. Utána melltartóban szeretkeztünk. És a második szülés után is.”

„Az első szülésem után, ami császár volt, nagyon nem vártam az első együttlétet, mert önmagammal sem voltam rendben, és trauma volt a császár… sok időnek kellett eltelnie, de ahogy jobban lettem, szép fokozatosan nőtt a libidó is. Ehhez kellett legalább egy év. Mondjuk, a császár után sebfertőzésem is volt, szóval az is rátett plusz néhány lapáttal, hogy szar legyen. Viszont most másodjára a szülés is teljesen más volt, természetes úton, amit gyorsabb regenerálódás követett. Féltem, hogy jaj majd rossz lesz, hiszen ezt hallottam, ezt táplálta belém a környezet is, hogy természetes szülés után majd nem lesz ám ugyanolyan… De alig bírtuk kivárni a hat hetet, annyira kívántuk már egymást. Szerintem ez a közösen végigcsinált természetes szülés miatt is lehetett, ahol végig ott bátorított és hitt bennem a párom, hogy menni fog. Kicsit olyan volt, mint egy második szüzesség elvesztés… óvatosak voltunk és finomkodók, de egyáltalán nem fájt, inkább a felszabadultság örömét éreztem benne, hogy na, végre, újra itt vagy!

Szerintem a szülés élménye is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ember hogyan veti magát bele a szexuális életébe utána, ha egyáltalán bele akarja vetni magát… Mert az sem biztos. Azok az érzések jól letapadnak, amiket a szülőszobán szed össze az ember.”

„Nekem a csodálatos szülésélményem egy pillanat alatt vált rémálommá. A szülésznőm pont nyaralni volt, és ameddig nem ért hozzám a kórházba, más orvossal es nővérrel voltam, ami borzalmas volt, embertelen, és fájdalmas. Miután a szülésznőm megérkezett, csodálatos lett minden, majd újra rémálom az egész. Minden apró érintés, fájdalom az első pár hónapban felelevenedett minden egyes romantikus este… A párom nagyon kitartóan gyertyáktól kezdve mindennel próbálta enyhíteni az érzelmeimet. Aztán egy este megkért, hogy meséljem el neki, mit érzek. Könnyek között mindent elmeséltem neki. Ő onnantól kezdve minden este, ha oda került a sor, még érzékenyebben és türelmesen közeledett. Nekem ez felért egy feldolgozással. Sokat beszélgettünk róla. Szerintem egy–másfél év telt el, miután azt tudtam mondani, hogy rendben vagyok.” 

 

„Hát, az én első szülésem katasztrófa volt. Én fél évig ülni nem tudtam, SEMMIT nem tudtam visszatartani… volt egy dió nagyságú vérömlenyem a bal oldalon, amit jegeltek, jobb oldalon fogalmam sincs, meddig repedtem. A jegelés miatt csonthártyagyulladásom lett. Na, ezek után nagy reményeket nem fűztem hozzá… Úgy kilenc hónap telt el a szülés és az első szex között. Mondjuk, akkor nekem már akkora gondjaim nem voltak, de szegény férjem is végigvitte ezeket velem, neki sem volt valami kellemes. De miután látta, hogy nem a fájdalomtól „sikítozok”, nem voltak gondjaink e téren. A másik két szülés utáni első szexre nem emlékszem, három–négy hónap múlva lehetett. Csodáltam a férjem, hogy ekkora türelemmel viselte ezeket a hónapokat. Szerintem ezt így még sosem mondtam, pláne nem írtam le.”

„Nekem konkrét szülészeti erőszakban volt részem, utána piszok sok idő eltelt, mert lefagytam, sírtam… minden volt, ami klasszikusan jöhet egy ilyen trauma után. Szóval sok »első« volt, mire átlendültem a férjem támogatása mellett. Mára már nincs nyoma.”

„Mindkét gyerek hüvelyi úton született. Az első után valami összenövés keletkezett, így nagyon nehéz volt megtalálni azt a szöget, amikor nem fájt. A második szülés közben megcsinálták a plasztikát, kivágták a feszülő részt. Arctartásos volt a második gyerek (több mint egyórás kitolási szakasz), így utána ott volt a gátseb, a plasztika, meg a gigabrutál aranyér tíz, bizony tíz hétig.

A vécézés is komoly gondokat okozott, nemhogy még bárki matasson ott altájékon. Biztos a traumás szülés miatt is, de én utána nem akartam szexelni soha többé. Aztán persze sikerült feldolgozni mindent, és döcögősen, de újrakezdtük.

Ma már minden rendben.”

„Mindkét szülés hüvelyi úton történt. Az elsőnél volt gátmetszés, egy hónapig nem tudtam ülni az ödéma miatt, de a szeretkezést úgy vártam, mint állat, öt hét után volt az első, és tök jól sikerült. A második szülésnél volt gátvédelem, egy icipici súrlódást okozott csak a kislányom válla, de itt vagyunk, hat hónappal később, és botrány szar a szex. Hozzáteszem, hogy nincs időnk kettesben, kábé tíz–húsz percünk lenne rá a két »nemalvó« mellett, totál ki vagyunk dögölve. Szerintem nálunk ez okozza a gondot. De kitartunk! Lesz ez jobb is!”

„Szép volt a szülés, a férjem nem volt bent, idegenkedett tőle, de nekem nem volt hiányérzetem. Én a hat hét után kiöltöztem, akartam a szexet. De a férjem menet közben kihátrált, azt mondta, megváltoztam ott lent, és nem kíván. Én lefagytam. Csinálom a Kegelt, és igazán igyekszem, de egy–két próbálkozáson túl nem volt semmi már majdnem egy éve. Behatolás egyáltalán nem volt. Én megőrülök, és kétségbe vagyok esve, pedig az orvosom szerint odalent úgy nézek ki, mint szülés előtt. Félek, egy második van a képben.”

„Mi sokszor próbálkoztunk, nagyon fájt. Aztán hat hónap után sikerült. Terhes lettem.” 

„Képtelen vagyok átlépni az anyaszerepből. Nagyobb szükségem lenne simogatásra, beszélgetésre, mint szexre, ami közben folyton az jár a fejemben, hogy felébresztjük a kicsit, jaj el ne fingjam magam, mert szülés után a záróizmaim eléggé ellustultak.

Hogy ne mondjam, nem a legszexibb érzés, de ezekről annyira nem szeretek a férjemmel beszélni, engem is lelohaszt, nemhogy őt.”

„Az első szülés után nem emlékszem, mikor volt az első, de hogy fájt, az biztos. Sok próbálkozás után lett jobb, de a kedvem igazán csak később jött meg hozzá. Pedig terhesség alatt nem volt semmi gond a szexszel, sőt!  A második terhesség alatt egy idő után nem is lehetett, és nagyon nem vártam az elsőt szülés után. A libidóm a béka segge alatt volt, és nagy nehezen jöttem rendbe, pedig már hároméves a leányzó. Sajnos most is változó mind a kedv, mind az élvezet, pedig férjem mindent megtesz. Kicsit ki is vagyok ettől.”

„Úgy éreztem magam, mint egy szűzlány. Csak hát nem minden volt olyan, ugye…”

„Én összeolvadtam a kisbabámmal, imádtam a gyermekágyi időszakot, és a hatodik hét beköszöntekor a férjem jött, hogy »na, akkor dologra«. Én nem akartam, de ő konkrétan kizsarolta, hogy már mióta vár, és ne legyek már ilyen, őt nem zavarja, hogy meghíztam, és hogy mindig tejfoltos vagyok. Belementem, és emlékszem, mennyire fájt, alig vártam, hogy vége legyen, a plafont bámultam, folyt a könnyem. Ő szinte rám se nézett. Rémes volt. Pár nappal később mondtam neki, hogy ezt erőszakként éltem meg, amin megsértődött. Havonta egyszer túlesünk egy gyors misszionáriuson. Most kezdtük a párterápiát.”

„Terhesség alatt baromira nem akartam a szexet, sőt, néha kifejezetten undorodtam tőle. Aztán szülés után a csókolózást kívántam, már aznap, amikor hazaértünk, de mást nem. Majdnem nyolc hétig véreztem, és gátmetszésem is volt, jegeltem az alfelem rendesen. Szerintem legalább négy hónap telt el a szülés után, mire egyáltalán ingerem lett egy teljes menetre. Pff, hát… hogy mondjam szépen? Mondjuk, sehogy… úgy volt szar, ahogy volt. A hüvelyem jobb oldalán volt a vágás, az teljesen érzéketlen volt, a bal oldala meg csak iszonyatosan fájt és feszült, egyebet nem éreztem. Az pedig konkrétan halálra rémisztett, hogy teljesen más irányúvá vált a hüvelyem, mint a szülés előtt, szóval azt se tudtam, mi hol van. Egy csomó bevált mozdulat használhatatlanná vált, és maradt is hosszú ideig. Egy-egy próbálkozás közt több hét is eltelt, és nem is bántam.

Az első másfél év nagyjából erről szólt. Utána viszont lassan elkezdett jobb lenni, és valami mesés módon megszabadultam egy rakás gátlásomtól, amitől valahogy egész más minőségű lett az egész.”

„Mintha két idegen ért volna egymáshoz”

„BORZALMAS. Sajnos császármetszéssel szültem, még jó, hogy mondta a nőgyógyászom a hathetes vizsgálaton, hogy szükség lesz síkosítóra. Sokáig nagyon-nagyon fájt, és nehezen sikerült a terhesség előtti állapotba visszatérni. Iszonyatos volt, én nem is hallottam róla, hogy ez ennyire nehéz lesz. Még legalább fél évig fájt, de még azóta is használok síkosítót. Eléggé sokat gyengítettek ezek a rossz szexélmények a kapcsolatunkon, már el sem hittem, hogy lesz valaha újra jó. A második szülésnél szintén minden nagyon fájt, de ott magamra erőltettem jó hamar, hogy ne legyen az a hónapokig tartó szenvedés, ami az elsőnél. Nem akartam átélni újra az előző kapcsolati nehézségeket. Ám azóta allergiás vagyok az összes síkosítóra, van egy ilyen égető érzés közben, de muszáj használni, mert különben lehetetlen lenne az aktus.”

„Én szülés utáni depressziótól szenvedtem. Hónapokig nem volt szex, nem is tudom, mikor volt először, de akkor is csak azért, mert tényleg megsajnáltam a férjem. Szegény annyit foglalkozott velem, nagyon gyengéd volt, én pedig megjátszottam az orgazmust, hogy vége legyen. Végül terápiára mentem, aztán párterápiára közösen. Javul a helyzet. De orgazmusra máig nem vagyok képes.”

„Mindhárom hüvelyi úton született. És fájt. Az első gyerek után kifejezetten. És ezt nekem senki nem mondta. Nem is sikerült, csak a harmadik alkalommal. A második és a harmadik után is könnyebben ment, nem annyira durván, de fájt… Örültem volna, ha valaki felkészít rá.”

„Én tulajdonképpen három és félszer szültem, és minden első teljesen más volt. Az első sürgősségi császármetszés volt, kivártuk a hat hetet, aztán igazából én erőltettem, ilyen legyünk már túl rajta alapon, fájt. Elég sokáig fáj, kellett kábé három hónap, mire jobb lett. A második hüvelyi szülés volt, mivel megcsináltam, tudtam szülni, ezért utána teljesen fel voltam szabadulva szexuális értelemben is. Az elsők lehet, hogy akkor sem voltak könnyebbek, de arra mindig úgy emlékszem vissza, hogy irtó jól ment minden. Harmadjára elveszítettük egy babát a 19. héten, tolófájásokkal kerültem kórházba, teljesen nyílt méhszájjal. Utána ugyanúgy javasolták a hat hetet,

de nem tudtam kivárni, egyszerűen mindenféle módon szükségem volt a férjemre, és arra, hogy érezzem, azért még összetartozunk. Épp egy hónapot vártunk, de a szex után elég sokáig sírtam – szegény férjem alig tudott megvigasztalni.

A legutóbbi terhességem nagyon problémás volt, nem volt alatta szex, és utána is nagyon nehezen találtunk vissza egymáshoz. Itt inkább a kapcsolatot kellett először helyreállítani, volt az életünknek kábé öt hónapja, amit teljesen másképp éltünk meg.”

„Hüvelyi szülés után, a kötelező időt kivárva, eléggé halovány volt. Egyikünk sem élvezte igazán. Sőt! Nem fájt, de mintha két idegen ember ért volna egymáshoz.”

Ahány nő, ahány pár, annyi tapasztalat. És még ugyanannak a párnak az életében szülésről szülésre is különbözik az élmény. Azzal indítottam, hogy a szülés utáni jó szex társadalmi érdek. Ezt továbbra is tartom. A fentiek alapján még rengeteg tennivaló, meg- és kibeszélnivalónk van.

Beszéljünk róla sokat! Mi is folytatjuk hamarosan – cikkünk második részében pszichológus-szexterapeuta segítségével járjuk körül a kérdést.

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/PeopleImages