„Ügyetlen”? „Kétballábas”? „Lomha”? – A tornaórák és edzések kudarcélményei egy életre elvehetik a gyerek kedvét a sporttól

–

Életre szóló kudarcok

Alapállítás, hogy minden szülő számára a saját gyereke a leglegleg. Az egyik legfontosabb feladat, hogy szembenézzünk azzal, hogy mint minden ember, a saját gyerekünk sem tökéletes, hogy nemcsak erősségei, hanem gyengeségei is vannak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kísérni a felnövés felé vezető úton.

Amikor egy kisgyerek kevésbé ügyes, kétballábas, nehezen veszi fel a ritmust a tornaórán, lassabban fut vagy nehézséget jelentenek számára a labdajátékok, az nagy valószínűséggel kudarcélmények sorával járhat számára.

Sőt, akár egy életre elveheti a kedvét a sportolástól.

Amellett, hogy erőltetni semmit nem jó, anyaként és apaként is nagyon fontos tudatosítani, hogy a fejlődés és a mozgással járó öröm csak gyakorlással jön el, ezért érdemes valamilyen módot találni a motivációra, és elérni, hogy a gyerek ne adja fel.

„Nyilvánvalóan az állandó önbizalom-rombolásnak, a negatív megjegyzéseknek senki sem szeretné kitenni a gyerekét, azonban ma már annyiféle sportot próbálhatnak ki az egész kicsik is, hogy a hasonló élményeket tapasztalóknak mindig azt javaslom, próbálkozzanak, nézzenek szét, amíg nem találnak egy elfogadó közeget, ahol a kevésbé ügyes gyerek is megbecsült tagja a csapatnak” – mondja Kiss-Nemes Veronika sportpszichológus. Ő úgy látja, gyakori probléma, hogy egyes helyeken már a legkisebbek esetében is a versenyzés kerül fókuszba, és a szorgalmasan edzésre járó gyerek nem szerepelhet a meccsen, hanem ül végig a kispadon, mert az edző mindenképp nyerni akar. Vagy éppen a gyerek maga nem szeretne meccsekre és heti öt edzésre járni, csak az öröm, a közösség miatt menne heti kétszer-háromszor, erre azonban sokszor akár egy iskolai csapatban sincs lehetőség.

A stresszoldás és szellemi felfrissülés mindenkinek jár

Pedig a mozgás valóban létszükséglet. Az iskolai sportnak fontos szerepe van, egy jól felépített és vezetett tornaórán a gyerekek tapasztalati úton egyszerre tanulhatják meg a felszabadult játékot, az újdonság varázsának erejét és az egészséges versengést. Emellett, a szakember szerint, fontos kiegészítő szerepe van az iskola utáni sportnak is. 

„A WHO ajánlása szerint napi egy óra mozgás minimum kell a gyerekeknek, az iskolai létben ezt nem mindig kapják meg, hiszen a testnevelésórák sem feltétlenül úgy épülnek fel, hogy a felszabadult mozgást élik meg. A sport a lelki egészség feltétele: amellett, hogy stresszlevezető hatású, tehát a szorongóbb, visszahúzódóbb gyerekeknek is kifejezetten segít, a napi szellemi tevékenység után az agy oxigénellátottságát is nagyban támogatja” – magyarázza a szakember. Hozzáteszi: emellett a rendszeres mozgás edzi a szív- és érrendszert, a légzőrendszert, építi az izomzatot, egyértelműen önbizalom-növelő hatású, hiszen hozzájárul a pozitívabb testképhez, valamint a testtudat kialakulásához.

Kiss-Nemes Veronika úgy véli, szülőként fontos azt közvetíteni, hogy az élet része a sport, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyesületi színekben kell adott sportágat űznie.

Sokkal inkább, hogy legyen helye a tudatos mozgásnak is a hétköznapokban: ez lehet a szülőkkel való futás, biciklizés, a kortársakkal zajló focizás, kosarazás heti néhányszor, az úszástanulás, vagy akár egy sportközösségben végzett munka.

„A sport erősíti a szabálytartás képességét is, miközben más típusú koncentrációt kíván meg, mint az iskola: az elvárások a mozgásra épülnek, ez pedig másként terheli a gyerek idegrendszerét, éppen emiatt fér bele suli után. Persze figyeljük az igényeit a saját gyerekünknek: akad, aki heti ötször is szívesen jár edzésre, másnak elég az egy-két alkalom, a többi napon pedig szabadon mozogna a kertben, parkban, játszótéren. Ezzel nincsen semmi gond, viszont helyezzünk hangsúlyt arra, hogyha nincs konkrét edzés, mozgás akkor is legyen mindennap” – figyelmeztet a sportpszichológus.

Rosszkedvből jókedv, fáradtságból energikusság

Sok szülő számára nagy kérdés, hogy meddig érdemes hagyni válogatni, vagy esetleg váltogatni a gyereket a sportágak között. Mennyi az az idő, amit még meg kell hagyni a valódi tapasztalatszerzésre, a kitartás gyakorlására, és mikor lehet „feladni” a próbálkozást?

„A gyerekek esetében valóban résen kell lenni, én mindig azt mondom a szülőknek, hogy fontos megkérdezni: mi történt ma az edzésen, miért dicsértek meg, mivel biztattak, kaptál -e visszajelzéseket, hogyan érezted magad egyáltalán. A kisebbek még nem járnak az önismeretnek azon a szintjén, hogy szavakkal visszajelezzenek mindent maguktól, sokszor azt sem, ha nem jó számukra a közeg, vagy sorozatos kudarc éri őket.

A javaslatom az, hogy egy szezont, egy tanévet vagy egy fél évet tűzzünk ki célul kezdetben. Eközben pedig akkor érdemes váltani, ha szomatizál a gyerek, tehát fáj a hasa, feje, rosszul van edzés előtt, hosszú távon ellenkezik, ha menni kell” – mondja Kiss-Nemes Veronika.

Úgy véli, ha egy-egy edzés előtt nincs kedve menni a gyereknek, fáradtabb, nehezebb napja volt, akkor még nem feltétlenül kell hagyni azonnal kilépni az egész sportágból. Ilyenkor érdemes arról mesélni neki, hogy a sportnak éppen ez az egyik varázslatos hatása: a rosszkedvből jókedvet, a fáradtságból energikusságot képes csinálni. Ki lehet próbálni néhányszor ezekben a helyzetekben, hogy miképpen indul el a gyerek, illetve hogyan ér haza. Ha a változás pozitív, és feltöltődik, akkor nem kell az új közeg vagy a másik sportág.

A sportpszichológus a praxisában úgy tapasztalja, a januártól áprilisig tartó időszakban szokott eljönni egy mélypont: ilyenkor érkezik a kedvetlenség, a téli fáradtság, amikor kihagyhatunk egy-egy alkalmat, hogy több idő jusson a fizikai pihenésre, de azért ne engedjük ki a kezünk közül teljesen a sportot.

A kudarctűrő képességnek is fejlődnie kell

A szakember szerint az is gyakori probléma, amikor a szülők szeretnének egy-egy sportágban kiemelkedő sikereket, a gyerek pedig egyszerűen csak csinálná, mert élvezi és csupán a presszió miatt veszti el a kedvét.

„A gyerekek egyfelől kevésbé tudnak még az érzéseikről a szavak szintjén kommunikálni, másfelől azonban sokkal jobban értik a felnőtt mondatai mögött megbúvó valódi érzéseket. A testbeszédet, az elhallgatott szavakat, az elhangzó sóhajokat, a kifejező tekinteteket.

Amikor egy kevésbé ügyes gyerek szülei sóhajtoznak a pálya mellett, vagy szoronganak, hogy nem ő a legjobb, azt a gyerek pontosan érzi, és ha őt meg a társait ez nem zavarná is, ennek hatására valószínűleg fogja” – figyelmeztet a szakember.

A pszichológus azt mondja, itthon alapvetően a rekreációs sport jelenlétét kellene erősíteni, nagyon sok gyerek, akivel ő foglalkozik, azért hagyja abba a sportot végül, mert egyszerűen nem akar versenysportszintű mennyiséget végezni. Csak heti egy-kétszer jól érezni magát a pályán, miközben fejlődik. Ennek kialakításában, módjának megtalálásában pedig a szülő a legfőbb partner. 

„Ha nem ügyes a gyerek, akkor majd gyakorol és önmagához képest egyre inkább az lesz. Minél több saját példa, biztatás és nem teljesítménycentrikus, hanem fejlődésközpontú gondolkodás a szülőtől és az edzőtől egyaránt – ez visz előre. A másik fontos tényező, hogy a kudarctűrő képességet egyszerűen el kell sajátítani. Egy kisiskolásnál ennek már működnie, fejlődnie kell. Ahogy nem hagyjuk mindig nyerni a társasban, ne óvjuk azért a sporttól, mert kevésbé ügyes és burokban tartanánk. Keressük meg a megfelelő közeget és meg fog tanulni küzdeni, szembenézni a nehézségekkel, elbírni az esetleges kudarcokat, majd sikert építeni belőlük a maga szintjén. Ennek birtoklása hatalmas előny az életben” – hangsúlyozza a sportpszichológus.

Amikor érdemes az „ügyetlenség” mögé nézni

A sport terén mindannyian másféle képességekkel születünk, amit el kell fogadnunk, miközben ettől még feszegethetjük a saját határainkat. Vannak azonban olyan problémák, amelyek mögött fejleszthető, gondozható tényezők állhatnak.

Ha a gyerek gyakran megbotlik a saját lábában, fél a biciklizéstől, rendszeresen elesik, nehezen hangolja össze a végtagjait, annak a hátterében sokszor mozgásfejlődés-beli vagy az idegrendszer fejlődésével kapcsolatos megakadás áll.

„Amikor a gyerek retteg bizonyos helyzetektől, például egy instabil felszíntől, vagy felülni a biciklire, annak szinte mindig van valami konkrét oka, ezért érdemes utánamenni. Egy kisbaba mozgásfejlődése során rengeteg állomás van, amiből, ha kimarad egy-egy akár teljesen apró momentum, az vezethet hasonló félelmekhez, bizonytalanságokhoz” – mondja Gáspár Anna gyógytornász.

Amikor hozzá elvisznek egy ügyetlenebb, a mozgás miatt akár szorongó gyereket, akkor először mindig felméri, áll-e mozgásszervi, mozgásfejlődés-beli fennakadás a háttérben. Ha úgy ítéli meg, hogy idegrendszeri éretlenség az ok, tovább küldi más szakemberhez: TSMT-terapeutához, alapozó terápiára, kicsi gyerek esetén akár konduktorhoz. „Nagyon gyakori, hogy visszamaradt csecsemőkori reflexek állnak a háttérben: mert bármilyen apró fejlődésbeli megakadás miatt ezek nem épültek le, és gátolják a gyereket egyes mozgásokban, ami másnak nagy óvodás, kisiskolás korban már természetes. Idetartoznak a keresztdominanciával kapcsolatos gondok: amikor másik a domináns kéz, mint láb, esetleg szem, tehát nem harmonikus a test működése. Itt a jobb és bal agyfélteke összehangolása a cél, nemcsak a mozgásbeli ügyesedés, de a tanulási zavarok elkerülése miatt is. Ezek a nehézségek idegrendszeri eredetűek, éppen ezért ezzel a területtel foglalkozó szakemberhez irányítom a szülőket és gyerekeket” – mondja Gáspár Anna.

Hozzáteszi: noha sokakat még mindig meglep, de összeszedetlen mozgás, egyensúlyproblémák esetén első lépésként nagyon-nagyon fontos a fület megvizsgáltatni. Rengeteg gyereknek okoz gondot a mozgásban az egyik fülben jelenlévő halláscsökkenés, vagy épp a savóval megtelt fül, akár a rendszeres felső légúti megbetegedések nyomán. Ezeket az eltéréseket nagyon nehéz észrevenni, főleg jó képességű gyerekeknél, akik szó nélkül kompenzálnak, és megtanulnak szájról olvasni. Ők alkalmazkodnak a helyzethez, hiszen nem képesek megfogalmazni a bajt, mert egyszerűen nem tudják, hogyan kellene „jól” hallani. 

Testtudat és önbizalom a sport szeretetéért

Annához sok gyerek érkezik még erős lúdtalppal, itt-ott fájó testrészekkel, vagy akár a kevésbé ügyes mozgás miatt. Ha nem idegrendszeri az ok, akkor állhat a háttérben izomtónus-probléma, túlzott lazaság, vagy feszesség, amelyet csecsemőkorban nem vettek észre. Ezen már gyógytornásszal is lehet dolgozni, csakúgy, mint az egyes testrészeken jellemző izomgyengeségen, amelyet akár a nem megfelelő tartás is okozhat.

„A gyerekek esetében mindig az a fő, hogy a fejlesztés játékos legyen, élményt jelentsen, ne kötelező rosszat. Ha élvezik, akkor negyven-ötven perc alatt már rengeteget tudunk haladni, miközben megtapasztalják a mozgás örömét.

Emellett a testtudatuk is kialakul: egyszerűen megértik, mi mivel függ össze, ami a sportban hatalmas előny” – hívja fel a figyelmet a gyógytornász.

Egy-egy orvosolt probléma – legyen az gyógytornász által támogatott mozgásszervi gond, vagy speciális terápia által fejlesztett idegrendszeri éretlenség – pedig valódi lendületet, motivációt és sikerélményt hozhat. 

Az önbizalom épül, a „meg tudom csinálni” érzés felébred a gyerekben, és az ügyesedéssel több örömet, lehetőséget lát majd a sportban is. „Ma már rengeteg sportágból lehet válogatni, én abszolút annak a híve vagyok, hogy a gyerek döntsön, mit próbál ki. Ne erőltessünk semmit, csak mert azt kellene: a fiúknak nem muszáj focizni, egy kisiskolásnak nem kötelező tudni és szeretni biciklizni, ha ódzkodik tőle. Adjunk időt nekik! – teszi hozzá Gáspár Anna. – Remek sport például a falmászás, amit egyesületben, de ma már otthon a kertben is megvalósíthatunk. Erősíti a mélyizmokat, a hátizmokat, rendkívüli hatása van az idegrendszerre. A szorongóbb, kevésbé szociális gyerekek számára is jó lehetőség, miközben lehet, hogy még közösségre is találnak általa. Az úszás szintén igazán összetett hatással bír a fejlődésre, de ott a tánc vagy a labdajátékok: kinek mi érdekes. Ne hagyjuk, hogy elvesszen az öröm, és ne legyünk velük szigorúak a teljesítményt tekintve, csak mert a világ velünk felnőttekkel is az. Előbb-utóbb minden gyerek megtalálja a maga sportágát, ha türelmet és bizalmat kap hozzá.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Cavan Images

Széles-Horváth Anna