Miért olyan nehéz elengedni a gyerekeket? – Praktikus tippek a beszoktatáshoz
Mostanában zajlik az óvodai-bölcsődei beszoktatás vagy „belépés” időszaka, ami alapból sem könnyű. Sajnos több helyen tovább bonyolítja ezt a járványügyi helyzet. Van olyan intézmény, ahol még átmeneti szülői jelenlétre sincs lehetőség az első időszakban, hiszen már a legelső naptól kezdve „le kell adni” a gyereket az ajtóban. Nehéz ez gyereknek, szülőnek, gondozónak/óvónőnek egyaránt. Szerencsére van, ahol a szülői jelenlét legalább az udvaron megoldható. Tamás Anna pedagógus, háromgyerekes anya, a Kötődő Nevelés Nemzetközi Szervezetének/ Attachment Parenting International tagja hasznos és fontos tippjei a beszoktatáshoz.
–
Mi segíthet abban, hogy minél gördülékenyebben menjen a gyermek ismerkedése az új élethelyzettel?
A felkészülés időszakában érdemes többször is elsétálni a bölcsőde/óvoda épülete mellett, egy kicsit elidőzni, nézegetni az udvaron játszó gyerekeket, a homokozót, a játékokat.
Este ezt bele is szőhetjük a mesébe: „Ma, útban a bolt felé láttuk az ovis gyerekeket a homokozóban…”
Felidézhetjük neki: „Amikor én ovis voltam, katica volt a jelem”, vagy bármelyik pozitív élményt, amire emlékszünk kisgyermekkorunkból.
Vonzóvá tehetjük a bölcsit/ovit azzal, ami itthon nincs. Bent sok a játékszer, gyerektársaság, kerti játékok…
Az otthoni napirendet már a felkészüléskor elkezdhetjük a bentihez igazítani: akkor ebédelni, amikor az oviban/bölcsiben szoktak, és akkorra időzíteni a délutáni alvást is.
Az esti lefekvések időpontjával is előre elkezdhetünk igazodni a majdani szorosabb reggeli ritmushoz. És mostantól már este kikészíthetjük a másnapi ruhákat. Mert este még több idő van a válogatásra is, mint reggel, amikor időhöz vagyunk kötve. Ezzel is csökkenthetjük az esetleges reggeli konfliktushelyzeteket.
A fokozatosság segíthet
Érdeklődhetünk, van-e mód a kiválasztott intézményben fokozatosan kezdeni?
Lehet-e például az elején csak ebédig maradni? Vagy először csak heti néhány napot menni? Vagy esetleg beiktatni egy fix pihenőnapot? Hiszen sokszor a pihenéssel megelőzhetjük még egy-egy bujkáló betegség kitörését is.
Segítheti a biztonságérzet kialakulását, ha a kicsi reggel az elsők között érkezik a csoportba, amíg még nincs tele a csoportszoba a már magabiztosan odajáró gyerekekkel.
Amikor a szülő elmegy reggel a bölcsiből/oviból, mindig szóljon, hogy elmegy, ne „surranjon ki”! Jó, ha megbeszéljük gyermekünkkel, hogy mikor jövünk érte. Például „Uzsonna után már itt leszek”. Persze fontos, hogy az ígéretet be is tartsuk. És ha valami mégis közbejön, akkor telefonáljunk be, és üzenjük meg neki, hogy késünk.
A családi búcsúzási rituálé is segíteni szokott, a búcsúpuszi, vagy akár az integetés az ablakból. Az viszont nem szerencsés, ha ez túlságosan hosszúra nyúlik.
Mit tehetünk, ha a gyermek reggelente nem akar elindulni otthonról?
Hogyan lendíthetjük őt át anélkül, hogy türelmetlenek vagy esetleg erőszakosak lennénk vele? Hiszen a szülőknek sincsenek kötélből az idegei, és ha munkahelyre kell reggel beérnie, akkor fokozódik a stressz, fogy a türelem.
Például egy kedvenc játékszer elkísérheti a kisgyereket minden reggel. Vagy ha van olyan szomszéd gyerek, aki ugyanoda jár, akkor könnyebb lehet vele együtt menni. Ha nincs ilyen kis segítőnk, akkor meghívhatunk magunkhoz egy-egy új társat a szülőjével, hogy ismerkedjünk össze.
Ha anyával nehezen megy az elválás reggel, mert például ő a kistesóval hazaindul, akkor szokták ajánlani a pedagógusok, hogy ne ő, hanem apa vigye reggelenként a gyereket! Vele általában egyszerűbb kilépni a nagyvilágba.
A gondozókhoz/óvónőkhöz való kötődés kialakulásához, a gyerekekhez való kapcsolódáshoz, a bizalom kialakulásához idő kell. Egyik gyerkőcnek kevesebb, a másiknak több!
Legyünk a gyermekkel ugyanolyan kedvesek, megértők, mint ahogy szeretnénk, hogy ő bánjon majd másokkal.
Ha a szülő nyitott, barátságos a pedagógussal, az minta a gyermek számára, és biztonságot is nyújt neki. Azt érezheti: „A szüleim szívesen bíznak erre a nénire, nyugodtan hagynak itt”.
Keressük a kapcsolódást a pedagógusokkal, tájékoztassuk őket a családi tudnivalókról, és kérdezzünk, ha valamiben bizonytalanok vagyunk. Hiszen ők vannak a gyerekkel naponta több órán át.
A bölcsiben/oviban töltött nap után szükség van arra, hogy legyen idő az újrakapcsolódásra. Tervezzünk vele! A házimunka most várhat…
Ha a hosszantartó szoptatás fennmarad még ebben az életkorban, akkor az egy nagyon speciális lehetőség arra, hogy felvegyük a „szeretetszálat”.
Próbáljuk tehát hazafelé a teljes figyelmünket szentelni a kisgyerekünknek. Ez nem mindig könnyű, hiszen a munkába visszaálláskor szinte zsonglőrködni kell az idővel, az energiával a gyermeknevelés, a családi élet, a munkahely és a háztartás között.
Az egésznapos távollét után természetes, hogy a szülők kíváncsiak, hogy hogyan telt a gyermekük napja. De ő még nem biztos, hogy tud/szeretne mesélni. Viszont a szerepjátékban, bábozásban, később a rajzokban megjelennek a napi események.
A szülő is beszámolhat arról, hogy vele mi történt aznap, egy jó szokást indítva ezzel, hogy például a vacsoraasztalnál minden családtag mesélhet.
A beszoktatás időszaka mindenkinek kihívásokkal jár
Hiszen egy vadonatúj élethelyzethez, sok új szereplőhöz kell alkalmazkodnia a kisembernek. Míg a bölcsiben/oviban alkalmazkodni tanul, és persze sok örömteli, jó élmény is éri, addig a gőz kieresztése sokszor otthonra marad. De hát az otthon pontosan az, ahol ennek helye van! Az a legjobb, ha ezt elfogadjuk, és alkalmazkodunk a helyzethez.
Köszönet Fábri Ildikó óvónőnek a meglátásaiért!
Szerzőnk arról is írt korábban ITT, hogyan kezelhetjük a dackorszakot
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
