Nagy lélek kis helyen: gyakorlati tippek miniatűr konyhához és fürdőhöz

–

Nem a méret a lényeg, hanem az, hogy mire használjuk!

Az első és legfontosabb tanácsom (tényleg ez a leglényegesebb szerintem) az, hogy ne nyomasztó rémként lebegjen a fejed fölött az, hogy neked csak ennyi konyha jutott. Ha ekkora, hát ekkora, ezzel kell okosan gazdálkodni, és kész.

Szóval: úgy fogj ebbe bele, hogy a megoldandó és megoldható feladatot lásd, ne pedig a hiányt. Mert lényegében nem más ez, mint egy logikai feladvány, ami nagy sikerélményekkel kecsegtet.

Íme, az én tippjeim, tanulságaim, kulcskérdéseim, amelyeket biztonsággal használhatsz, ha épp kikupálnád a konyhád és a fürdőd, amit mikroszkóp alatt lehet csak látni.

Mit és hogyan tárolsz majd?

Nulladik lépésként ezt gondold át!

Ne vegyél gigászi fűszerpolcot, ha csak ötféle fűszert használsz, de hagyj helyet a teáidnak, sütiszaggatóidnak – mindennek, ami fontos. És – figyelem, most jön a kulcsmondat! – engedj el könnyedén mindent, de tényleg mindent, ami mások szerint fontos a te konyhádba.

Miért kellene fenntartanod a helyet befőtteknek, ha amúgy sosem eszel ilyesmit? 

Racionalizálj! Egy mikrokonyha az esetek többségében egy, legfeljebb két embert szolgál ki. Azaz: bőven elég a kétégős tűzhely. Nem kell beérned egy rezsóval, elvégre nem kempingezésre készülsz: én például sokak tanácsa és a saját igényeim alapján a gázfőzőlap mellett döntöttem, amin bármikor profi vacsorát tudok rittyenteni, és sohasem volt hiányérzetem, amiért csak feleakkora, mint egy „normális” főzőlap. A másik, ami sokakban felmerül: hol a mikró? Nos, nekem vagy tíz éve nincs mikróm, amikor volt, akkor sem használtam ki – miért erőltettem volna akkor? Mert úgy szokás? 

 

Miben tudsz kompromisszumot kötni? Mert kell majd, nem állítom az ellenkezőjét. A háztartási gépek tekintetében ez nálam a sütő volt. Pontosabban csak annak a mérete: mivel a helyiség szélességén nem tudok változtatni, olyan megoldást kellett találnom, amellyel sütni és grillezni is tudok, és ami sokkal kevesebb helyet foglal, mint egy normál méretű. Az előző lakásomban már kiderült, hogy gyakran kényelmesebb és takarékosabb is a mikróméretű minisütőt használnom, mint a „rendes” sütőt, így nyugodt szívvel tudtam lemondani a sztenderd megoldásról. Jelentem: két személyre simán többnapi kaját meg tudok sütni így is, remekül elfér a gép a polcon, elérem, szép is, és tulajdonképpen alig pár perccel lassabb benne a melegítés, mint egy mikróban. Két legyet egy csapásra!

Takarj, takarj, takarj! Sokan talán azt hinnék, a nyitott alsó polcok növelik a teret, de az ajtók legalábbis biztosan helyet vesznek el – ez súlyos tévedés. Ha minden szem előtt van, nyomasztó az összkép: mindig az az érzése az embernek, hogy rendetlenség van, és hogy túl sok mindent kell bezsúfolnia kis helyre. A szekrényajtók sokkal jobbak, mint a függönyök, de már a függöny is sokkal jobb, mint mindent szabadon hagyni.

Színre színt – ne!  

Tudom, hogy sok vicces, aranyos, ajándékba kapott, koliból megmaradt vagy épp örökölt konyhai cuccod van. És azt is tudom, hogy a húszféle színű műanyag nyelek, szűrők, fedők iszonyatos káoszt eredményeznek, akárhogy rakosgatod őket. Szóval vagy rakd el őket szem elől, vagy selejtezz, és találd ki, mely két-három szín uralkodik majd a konyhádban.

Ez pedig vonuljon végig mindenen: a munkalapon, a bútorokon, konyharuhákon, burkolaton, eszközökön, sőt – a gépeken is. Rendezett és tiszta benyomást tesz majd így a konyhád bárkire, aki belép.

Optikailag növeld a teret! Giba Ágnes belsőépítész barátnőm tanácsára alul mindent elzártam, amit csak tudtam, így megengedhettem magamnak, hogy ne zárt felsőszekrényeket tervezzek. Ez azért volt fontos, mert a nagy belmagasság sok tárolóhellyel kecsegtet, ugyanakkor úgy éreztem, ha fejmagasságban súlyos szekrények vannak, egyszerűen összemegy a tér. A harminc centiméter mély polcok sok mindent elnyelnek, de mégis légiesek, így spekuláltam, legfeljebb dobozokat vetek majd be a zsúfoltságérzet ellen. De erre nem volt szükség: olyan rafináltan elpakoltam mindent az alsó tárolókba, hogy a polcaimon a virággyűjteményem jelentős része foglal helyet.

Formabontó tárolás? Mehet! Van egy sarkod, ahová remekül beférne egy naaaaaagy állószekrény… Öt centi híján. Na, ez az a pont, amikor megéri keresned egy jó asztalost ahelyett, hogy sufnituningban elkezdenél random polcokat összevásárolni. Egy jó szaki pikk-pakk átalakítja neked az áhított bútort: nálam például a szekrények mélységéből kellett elcsalni hét centit, és mondhatom, minden forintot megért az aranykezű asztalos, aki milliméterre beszabta a helyükre a szekrényeket és polcokat. Emellett nyugodtan nézelődj a neten, számtalan tényleg praktikus akasztó, kampó, polckiegészítőt kapni már – én most találtam meg egy remek kiegészítőt, amellyel az összes serpenyőmet és szűrőmet akasztva tárolhatom. És ha már itt tartunk: igen, tárolhatsz az ajtó fölött, de akár a plafonról lelógatva is!

A varázsszó: fiók! Nálam csodásan bevált „kamraként” is: egy mozdulattal megvan, amit akarok, tárolhatok mindent állítva, és ha a légmentesen lezárt üvegek tetejére felírod, mit tartalmaznak, tényleg egy szempillantás alatt megtalálsz mindent.

A kis konyhákat a legtöbbször nem azért érzi az ember kicsinek, mert nincs hely tárolni, hanem mert nem fér oda, amikor a szekrények belsejében megbúvó cuccokat elő kellene szedni. És akkor a kihasználatlan szekrénybelsőről nem is beszéltünk.

Csigavér! Az alapokat megtervezed, nem gyors folyamat ez sem. De TILOS készre, végérvényesre csinálni mindent – ugyanis van, aminek egyszerűen idő kell, és kész. Hol esik kézre a kéztörlő? Jó-e ott a fűszerpolc, ahová raktad? Nem vered-e be a fejed minden alkalommal egy fogantyúba? Nincs túl magasan a sütő? Ezek (és millió hasonló apróság) kizárólag használat közben mutatják meg magukat, gyakran több hónap is eltelik, mire belakod a teret, és átlátod, mit lehet jobban, okosabban. Adj magadnak esélyt a javításra!

Rendkívüli méretek rendkívüli megoldásokat igényelnek

Mire idáig jutottál az olvasásban, már elég átfogó képed van mindazokról, amiket majd a fürdőben is alkalmazni tudsz. Vegyük át a legfontosabbakat:

• törekedj a kevés színre és a következetes anyaghasználatra
• amit csak lehet, tárolj zárt szekrényben
• használd ki a furcsa helyeket tárolásra

Nézzük, mit jelent ez kimondottan a fürdő szempontjából!

Légy türelmes és rugalmas! A konyhai tárolásra valahogy sokkal többet gondolnak a cégek, így míg annak alapja pikk-pakk összeállt, hónapokig kutattam egy szennyestartót, amit normálisan néz ki, és be is fér a fürdőszobai szekrényem meg a vécé közé. (Igen, TÉNYLEG nagyon kevés helyem van…) Aztán egyszer leesett a tantusz, hogy az IKEA hófehér szelektív kukáját a jóisten is abba a lyukba teremtette – csak kicsit át kellett kattintanom az agyam, hogy a megoldást keresse, ne a probléma miatt nyavalyogjon.

NE pánikolj be a kis helytől!

Sokan esnek abba a hibába, hogy – megijedvén a picike helyiségtől – alaposan feltankolnak öntapadós, akasztós, lelógatós, satöbbi sarok- és egyéb polcokból, aminek aztán őskáosz lesz az eredménye. Valójában igen kevés dologra van szükségünk a fürdőben, és ha ész nélkül fúrunk, lógatunk, tapasztunk, ronda és zsúfolt lesz a végeredmény.

A boldogság egy rendezett szekrény Részben az OCD mondatja velem, de érdemes kipróbálnod, milyen jó érzés, ha nem borul dominóként minden a szekrényedben, hanem belül osztott dobozokban tárolsz mindent a vattakorongtól az alapozóig. Az ecseteket, ceruzákat állítva, külön az arc- és testápolás – elsőre tényleg kényszeresnek tűnhetek amiatt, hogy szó szerint élükre állítom a tamponjaimat, a tapasztalatom viszont azt mutatja, hogy RENGETEG helyet spórolok így, és emiatt nem kell húszféle akasztós meg felfúrós polccal tönkretennem a minifürdőm összképét.

Keresd a többfunkciós dolgokat! Mondok egy példát: szükségem volt valamiféle fűtésre azon az alig két négyzetméteren, és ha már így esett, akkor olyan elektromos radiátort választottam, ami szárítóként is remekül beválik. Akármilyen pici is (50×60 centis), spórolok vele egy csíptetős fehérneműszárítót.

Légy kreatív a tárolással! Maradt egy kis rés a szekrény és a fal közt? Mi lenne, ha ott volna a partvis helye? És ha a kutyakajás dobozhoz igazítanád azt, milyen magasra fúrják a szekrényed?

Eleve: ki mondta, hogy nem lehet egy konyhai felsőszekrényt tökéletes fürdőszobai szekrényként hasznosítani (ha egyszer a számomra megfelelő paraméterekkel sehol nem kapni állószekrényt, és én nem akarok helyet veszíteni?) Egy teljesen használaton kívüli beugró falrész eszményi tárolóhellyé válik, csak egy picit többet kell gondolkodni, mi hova fér be.

Csalj egy kicsit! Majdnem négyméteres belmagassággal egy pirinyó alapterületű fürdő leginkább úgy néz ki, mintha valami csőbe lépnél be. Világos színekkel dolgoztam a tervezéskor, de így is az volt az érzésem, hogy tök aránytalan az egész. Aztán elkeseredésemben az egyik végtelennek tűnő festési etap végén előkaptam a maradék fekete faltestékem az előző felújításomból, és mázolni kezdtem vele a csempe fölött a falat. Bármennyire is ellentmond a logikának, végül az történt, hogy a fekete falak (a plafont fehéren hagytam) megszüntették a csőszerű érzést, amit az okozott, hogy a fehér csempe fehér falban folytatódott. Mivel pedig a fekete szín a fürdőszobaszőnyegen és a csempe mintájában is visszatér, szépen kiegyensúlyozódott az egész helyiség.

Legyen egy fókuszpont!

Valami, ami extra, ami vonzza a tekintetet, ami ellensúlyozza a sok praktikumot, és ami meghatározza a helyiséget.

Esetemben ez az art deco zuhanyfüggöny, ami marha drága volt, de jó minőségű textilből készült az általam választott mintával, így nem szükségmegoldásként élem meg (egy üvegfal sajnos nem férne be), hanem ez a fürdő dísze. A hangulat hozta magával a szintén húszas éveket idéző zuhanycsaptelepet és a csempére festett minta is erre erősít rá, így összhangban van a helyiség hangulata és színvilága is.

Szín és fény párban jár! Ó, ez akkora igazság, hogy véletlenül nyomtatott nagybetűkkel kezdtem írni… Általános szabály, hogy a fehér a barátod, ha tágasabbnak, nagyobbnak ható helyiségre vágysz. (Ugyanaz a szoba összehasonlíthatatlanul nagyobbnak tűnik fehér fallal, mint akár csak bézzsel, vagy az idehaza oly népszerű sárgával.) Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent fehérre kell mázolnod: válassz ízlésed szerint, de akármilyen színre voksolsz, a jó erős konyhai világításból ne engedj! Én egy közepesen hideg fényű fénycsövet választottam, mert szépen kihozza a konyhabútor színeit, és most már látom, hogy a fürdőszoba meleg sárga fényt árasztó izzóját is fehérebbre cserélem majd, mert egyszerűen jobb lesz úgy. A szobában nem szeretem a hideg tónusú fényt, de egy pirinyó térben nagyon sokat javíthat.

És a legfontosabb ökölszabály mindkét helyiség esetében: ne bámuld, ha ronda!

Ha már a kompromisszumoknál tartunk: a felújítás a dominóelv alapján működik, és gyakran tényleg egymás után borul minden. Én például tudtam, hogy a járvány közepén nem fogom leverni a hidegburkolatot, mert ha már ezt megteszem, akkor a vezetékeket is ki kell cserélnem (hisz nem fogom pár év múlva újra leverni a csempét), sőt, akkor már a csapot is máshová raknám, stb.  Ez pedig így időben és pénzben sem fért bele 2020-ban.

Viszont a konyhai csempe eleve úgy nézett ki, mintha a gyártó egy Petri-csészében tenyésző penészgombatelepet ábrázolt volna rajta, a fürdőben meg volt egy lyuk. Mármint úgy értsd, ahogy mondom: a zuhanyzóban volt egy befalazott, de le nem csempézett ablak. Ámde bármily vonzó is lett volna levernem a többi csempét is, akkor ment volna vele a zuhanytálca és minden egyéb is, úgyhogy kompromisszumot kötöttem magammal.

Vettem egy doboz ugyanolyan méretű csempét, leburkoltam vele a befalazott ablak helyét (azért falazták be, mert ház épült a korábbi foghíjtelekre mellettünk), kifugáztam, és miután lesúroltam-zsírtalanítottam az egész fürdőt meg konyhát, lefestettem a csempét.

A tapasztalataimról most már több hónapnyi használat után tudok beszámolni. A fürdőszoba falán Harzo T-14-et használtam tapadóhídként. A tapadóhíd szerepe, hogy rákössön az alapra, és stabilan rögzüljön majd rá a festék, így ez a lépés NEM kihagyható, ne ess neki a csempédnek sima zománcfestékkel! A Harzóra jött egy réteg sima Mesterzománc, arra pedig – száradás után – egy réteg a Harzo vízálló lakkjából. Ettől matt lesz a felület, és nekem ez annyira bejött így, hogy meghagytam, de kapható hozzá egy fényesítő cucc is.

A konyhafalon Otexet használtam tapadóhídként, arra ment a Mesterzománc, és nem lakkoztam, így is remekül tisztítható, fényes, tartós.

A padlóra Otexet és aztán fehér Betoluxot kentem – ez utóbbi kifejezetten padlófesték, nagyon sűrű és szépen terül. Ahhoz képest, micsoda terhelésnek volt kitéve az utóbbi évben (költözés, szerelés, felújítás, stb.) egészen jó állapotban van, itt-ott, ahol például ráejtettem egy kalapácsot, picit megsérült, de ezt terveim szerint nyáron kijavítom.

Egyedül arra kell vigyázni, hogy a Harzo, az Otex és a különféle zománcok is más-más fehér árnyalatúak, így érdemes összenézni, mit hova kennél. Nekem a fürdőfal Harzo+zománc+lakk matt felülete a kedvencem, és makulátlan sok hónap után is, pedig semmi extrát nem csinálok vele a takarításon túl.

Szóval, ha várnál még a nagy átalakítással, de nem akarsz penészszínű csempével farkasszemet nézni néhány hónapig sem, nyugodt szívvel ajánlom neked a csempefestést, mert ha tényleg odafigyelsz a jó anyagokra, ízléses és szép felületet ad majd.

A többi pedig, ne feledd, játék: akár egy Rubik-kocka, úgy fog összeállni minden a miniatűr helyen. Meglásd: imádni fogod!

Május 7-én, 10 órakor a WMN Facebook-oldalán TE is kérdezhetsz lakásfelújítás és támogatások témában! Élő kerekasztal-beszélgetésünk során szintén fekete öves lakásfelújító kollégám, Fiala Borcsa társaságában az OTP szakértőit faggatjuk majd a témával kapcsolatos ötletekről, fontos szempontokról, buktatókról és lehetséges megoldásokról. Küldd el kérdéseidet már most a lakasfelujitas@wmn.hu e-mail-címre, és vegyél részt te is a beszélgetésen! Találkozzunk május 7-én, a WMN Facebook-oldalán, élőben!

A képek a szerző tulajdonában vannak 

Csepelyi Adrienn