-

1. Nagycsaládos szülőknek Nobel-békedíjat!

wmn otp

Biztos vagyok benne, hogy Tamásnak és Évinek eszébe sem jutott a különórák logisztikája, amikor (üdvözült mosollyal az arcukon) a harmadik gyereküket is hazavitték a kórházból. Azóta már a legkisebb is tízéves lett, a középső tizenkettő, a legnagyobb tizenöt. Hárman összesen nyolcféle különórán vesznek részt. Ezek közül kettő hangszert igényel: fuvolát, illetve zongorát. A sportok közül a focihoz csak a mezt és a cipőt kell időnként nagyobbra cserélni, de a nagylány tehetséges ritmikus gimnasztikában, és a versenyekre varratott ruhák komoly összegbe kerülnek.

„Amikor a második gyerek is megszületett eldöntöttük, hogy másképp nem fog menni, csak ha előre kitaláljuk, miből fedezzük majd a költségeket, ha már nagyobbak lesznek. Leültünk a családdal megbeszélni a dolgokat, és nyitottunk egy olyan megtakarítási számlát, amire mi, és (mindkét részről) a nagyszülők havonta egy bizonyos összeget átutalunk. A mai napig ez a rendszer, és mivel kifejezetten az iskolás évekre tartogattuk, ezért ez segít bennünket minden alkalommal, amikor a különórák kiadásairól van szó” – mondja Tamás.

2. Egy anyuka, egy gyerek

Előfordulhat, amikor nagyon hamar hozzá kell szokni ahhoz, hogy épp a családi összefogás hiányzik, és az ember csak magára számíthat. Miközben van egy gyereke, akinek akkor is meg szeretne adni minden esélyt a boldogulásra, ha ez nehézségekbe ütközik. Réka teljesen egyedül neveli a kislányát. Az apuka egyáltalán nem segít, rég felszívódott, semmit nem fizet, a nagyszülők vidéken élnek, sajnos ők sem állnak úgy anyagilag, hogy segítséget nyújthassanak. Rékát viszont nem olyan fából faragták, hogy panaszkodjon, inkább egyedül oldja meg ezt a cseppet sem könnyű helyzetet.

A kilencéves kislánya tehetséges úszó, és bár az úszódressz nem tartozik a legköltségesebb felszerelések közé, azért a havi tagdíj, a versenyekre való utazás komoly megterhelést jelent nekik. Azaz jelentene, ha Réka nem talált volna erre is egy remek megoldást.

„Kiszámoltam, hogy egy évben milyen költséggel jár Janka úszása, és amikor megláttam az összeget, világossá vált, hogy ez nem fér bele a havi költségvetésünkbe. Ezután végiggondoltam, mi lehetne az, amiről anélkül is lemondhatnánk, hogy valamelyikünk megsínylené. Egyszer csak megvilágosodtam: hát, persze, a tévé! Lemondtam az előfizetést, és nemcsak a tagdíj meg az útiköltség nem okoz már gondot, hanem a kapcsolatunk minősége is megváltozott. Többet beszélgetünk és társasozunk, mint eddig bármikor.

3. Segítség, ikreink vannak!

Andris és Noémi ikrei koraszülöttek, így számukra nem az iskolás évek jelentették a sokkot a havi kiadások hirtelen megszaporodásával. A gyerekek születése után rögtön meg kellett valahogy birkózniuk a helyzettel, ugyanis a költségek teljesen felborították a családi büdzsét. Noémi elmesélte, hogy már az első hónapokban felélték az összes megtakarításukat, amit a gyerekek első egy-két évére tartogattak.

„Nagyon hamar rájöttem, hogy itt nem lesznek vadonatúj játékok, sem pedig egyforma ruhába öltöztetett gyerekek. Nagyjából egy év alatt megtanultam, hol, mit lehet használtan beszerezni, ikres fórumokhoz csatlakoztam, ahol cserélgettük a cuccokat, és hiába látok egy szép cipőt magamnak, azt csak a kirakatban nézegethetem.”

Noémi azt mondja, hazudna, ha azt állítaná, nem hiányzik a korábbi – mindig nagyon divatos ruhákban járó – énje, de a ma már iskolás ikerfiúk mellett teljesen átalakult a gondolkodása, és simán előfordulhat, hogy nyár közepén vásárol jutányos áron sícuccokat, és a téli szezonban is vittek már haza (röhögve) felfújható kerti medencét.

Kárpáti Judit