– 

Rezek Bori/WMN: Tizennégy évesen menekültél el Szomáliából az apád elől, aki el akart adni egy idősebb férfinak. Tizenegy év után most először visszamentél meglátogatni a családodat, akikkel azóta sem találkoztál. Milyen volt hazamenni? Egyáltalán mi jelenti most neked az otthont?

R. M.: Sokáig Magyarország csak egy hely volt, ahol lakom, de most már az otthonom. Régóta vissza akartam menni Szomáliába, de sokáig féltem, nehogy újra találkozzak apukámmal. Mióta elmenekültem, anyukámmal tartom csak a kapcsolatot. Vele sokszor beszélünk online, tudja, hogy nem tartom már a muszlim szokásokat, nem imádkozom, nem hordok kendőt, ráadásul modellkedésből élek. Mégis izgultam, hogy mit fognak szólni hozzám és az új, európai életemhez. Régebben attól is tartottam, hogy mi van, ha nem engednek hazajönni. Most mégis úgy döntöttem, hogy a férjem és a gyerekem nélkül meglátogatom őket. Nagyon jó volt újra találkozni a testvéreimmel és az anyukámmal. Az ottlétem alatt mindennap volt egy pillanat, hogy rám nézett és elsírta magát a boldogságtól, hogy újra együtt lehetünk.

R. B./WMN: Mitől féltél pontosan, mit tudott volna tenni apukád, ha találkoztok?

R. M.: Ha fiatalabb koromban mentem volna vissza, lehet, hogy megpróbált volna ott tartani, vagy esetleg megint férjhez akart volna adni valakihez. Felnőtt nőként, akinek már férje és gyereke van, már nem vagyok annyira értékes az ő szemükben, nem tudnának annyi pénzért eladni.

R. B./WMN: Az ő szemében érvényes a férjeddel kötött házasságod?

R. M.: Nem. De nem is tudom, hogy tudja-e, hogy ki a férjem, vagy hogy egyáltalán megházasodtam és gyerekünk született, mivel sem én, sem anyukám nem tartjuk vele a kapcsolatot.

R. B./WMN: Soha nem is keresett azóta, hogy eljöttél?

R. M.: Egyetlen egyszer. A Svédországban élő húgom valamelyest kapcsolatban maradt vele. Ő valamiért azt gondolja, hogy nekünk is jobb lenne, ha meg tudnánk bocsátani neki, de én nem tudok, és nem is nagyon hiszek ebben. Sokadik próbálkozására végül megengedtem neki, hogy megadja a számom. Amikor apukám felhívott, hallotta a hangomon, hogy nem örülök neki, nem szívesen beszélek vele, ezen pedig teljesen meglepődött. Ő úgy akart tenni, mintha semmi nem történt volna, én meg nem mentem ebbe bele. Végül megsértődött, és azt mondta, hogy nem vagyok a lánya többé, soha többet ne keressem. Pedig addig sem tettem.

R. B./WMN: Szerinted miért lehetett fontos neki, hogy újra kapcsolatba lépjen veled?

R. M.: Nincs tudatában annak, hogy amit a gyerekeivel tett, az nincs rendben, de nem tudom, mi lehetett a pontos célja.

R. B./WMN: Miért akartál mindenképp visszamenni Szomáliába?